Mit gondolsz, a gyereked másoknak úgy kellene szeretniük és elfogadni, amilyen?

Ja, hát hátul ülök egy vagy több lemaradóval, néha összetolunk 2-3 padot hàtul, és nekik magyarázom azt, amit a tanár már elmondott, de nem tudtak figyelni bármi miatt, esetleg nem értik egyből, kb 5-10 perc különbséggel haladunk, hozzájuk csak én beszélek, sokszor hátra sem jön a tanár, hogy haladunk, mert 25ből elég 20ra figyelnie normál tempóban. Jól csinálom, bár nagy hatása csak annál van, aki nem diszes, mert az valami katasztrófa, esélyük nincs szegényeknek.

Mivel kb ebből áll a munkám, hogy feladatot magyarázok vagy 5 féle módon, hogy egyszer felfogják, így szoktam hívni, hogy tanítok, és jó vagyok benne, a többi asszisztens főleg vág, meg termet díszít vagy felügyel, napköziztet, de ők olyanok is, én kísérek meg a lemaradókkal foglalkozok órán. Egyébként reál diplomás, hatosztályos gimiben végzett, 7ig kitűnő voltam, a legtöbb anyánál többet tudok(sajnos), és alsóban mozgok leginkább, én nagyon sokat figyelem az osztálydinamikát.

De mondd nyugodtan, ha szerinted nem tanítás:) Inkább kiegészítő tanárnak érzem magam, mint lótifutinak, bár szoktam úszásra is kísérni, mondjuk ott a tanár is csak megy, meg ül, meg rászól a rendetlenkedőkre, mint én. Jó vagyok, kedvelnek, miután a tanár ledarál valamit, velem értik meg a gyerekek. Kivéve a diszesen matekon, ott semmi esélyem se nekem, se a tanárnak. Tudom, hogy mennek a dolgok, a tanàr keveset tud figyelni az osztályra a mellékfeladatai miatt, és a kedvenceikkel vannak leginkább, én meg mindent tudok figyelni hátulról.

Korán végzek, a gyerekem sokszor van az udvaron(heti 3-4 tesi, ének, rajz, technika, ebéd környéke)ott is van, hogy leülök a közeli padra és nézem, hogy játszanak az udvaron. Plusz ugye sokat, részletesen és hitelesen mesél, illetve tud is figyelni.

Sulis dolgokban jó vagyok, az enyémet kedvelik sokan tanárok és gyerekek is, pedig nem így indult, ezért tudom mi a jó. Ja, mikromenedzselem, de azért, mert van külön neve, mert jól csinálom, nem rosszabb annál, mint mikor anyuka választja a közeli butikban a ruháit, mert az cuki/olcsó, vagy mikor hazahoz egy játékot, mert szerinte tetszene/hasznos. Vagy mikor elmondja hogy viselkedjen, mert amit csinál az rossz, és miért az. Egyszerűen az enyém több és hatékonyabb tudás, a gyerekem komplex működést lát át, mivel ebben nő fel, figyel erre is, így remek kapcsolatépítő lesz felnőve. Nem csak utasítgatom, magyarázok is, mit miért. Nekem soha nem mondta senki, szr tanácsokat adtak(pl ha tetszik egy fiú csapj a fenekére), magamtól kellett kitalálnom mindent. Most meg hasznos, amit mondok, és később is hasznos lesz. Állásinterjúkon is gyorsan felvesznek, eladni magad fontos tudás, életképes. Holnap úgy megy a gyerek suliba, hogy akkor játszhat csak a fiúval, ha az nem hülyeség, vagy ciki, az anyját elengedtem, de a gyereket nem teljesen. Figyeld meg az lesz, hogy a gyerekem mondja mit játsszanak, a gyerek mondja az anyjának, aztán az majd örül, hogy magától változott a fia, mert akkor az valóban ő.. nevetséges. Akarna beilleszkedni, csak nem tudja hogy kell, mert nem kap segítséget, amit tükröz a gyerek érdeklődése, az meg az anyja nevelése, ami miatt kirekesztik, nem éri más hatás.