Merre induljunk el, hogy a gyerekeket kiemeltethesük a családból?
Van két unokaöcsém, akiket a testvérem és a felesége súlyosan elhanyagolnak érzelmileg és szerintem a tartós károkozás fogalmát is kimerítik.
A gyerekek 1,5 és 4 évesek és súlyosan kütyüfüggők. Eleinte is szóltunk nekik (akkor még csak a nagyobb volt meg, talán 1 éves lehetett), de akkor úgy tűnt hogy határt szabnak, illetve csak kisebb időkre adják a gyerek kezébe a telefont (amíg anyuka felvágja a zöldséget, kitereget stb). Aztán a második terhesség alatt kezdett megcsúszni a dolog, amikor is anyuka veszélyeztetett terhes lett és sokat feküdt, az unokaöcsém pedig akkor már a saját tabletét nézte naphosszat, játékokattöltöttek le neki stb.
A kicsi már majdnem újszülött kora óta telefonozik. Először csak kitámasztották neki hogy nézze, ma már magának kapcsolgatja a youtube-ot.
Mindketten le vannak maradva a korukhoz képest szinte mindenben. A nagyobbnál már jelezte az ovi, hogy keveset beszél és érthetetlenül (anyuka szerint az óvónők a hülyék, mert a gyerek beszél, sőt, angolul). A mozgása le van maradva, a figyelme rövid időre sem fenntartható. A társaival nem játszik, kb semmivel nem játszik vagy csak bele-belekap. Egyébként én is ezt tapasztalom. Ha veszek egy játékot, amire nagyon vágyik, kibontja de nem jászik vele. Kizárólag akkor játszik, ha leülök vele játszani, azt egyébként szereti is, de a szüleik ilyet soha nem csinálnak. A kicsinél még soha nem láttam pár percnél tovább játékot . Még a lakásban is a telefont nézve sétál. Ha elveszem tőle, dührohama van, ordít, földhöz vágja magát és nem lehet megnyugtatni. Ha megtalálja a telefonom, hozza hogy oldjam fel a billentyűzárat. Ezt én nem teszem meg, akkor eldobja, csapkod, verekszik. Egyszerűen ijesztő.
Anyukának többször szóltunk, hogy ez már egyenesen veszélyes a gyerekekre nézve, mutattam tanulmányokat, videókat, de semmi. Mert "ez már egy ilyen kor" és a "gyerek csak neki való mesét néz". Egyébként ez utóbbi még csak nem is igaz, mert anyukának fogalma sincs, miket néz a gyerek. Mindeközben ő olvasgat, telefonál, filmet néz vagy facebookozik.
A tesómnak is szóltam, de annyiban kimerült a reakciója, hogy majd szól a feleségének, hogy kicsit kevesebbet nézzenek a gyerekek képernyőt.
Mondanom sem kell, eredménye semmi.
Én pedig -bár tudom, törődjek a magam dolgával-nagyon aggódom értük. Védőnőhöz, gyerekorvoshoz rendszeresen járnak, de ott nem tapasztalnak semmit, hiszen csak rövid ideig vannak ott és külsőleg egyébként ápolt, jó fizikumú gyerekek. És az anyjukhoz is nagyon ragaszkodnak, szóval a kívülálló számára egy jó anya képe rajzolódik ki.
válasza: válasza:Tipikusan az az ember vagy akinek nincs gyerek,és meg akarod mondani hogy kellene gyereket nevelni
Anyuka persze nem jól tette,hogy kutyuznek a gyerekek,de ez nem a te dolgod.
Vagy annyira gyerekre vágysz,hogy akár a másé is jó lenne már?
Ugyan kérdező,ezt te se gondolod komolyan.
Azért kar,hogy anyuka nem tudja leírni,hogy mi az igazság.
Mit hittel,hogy mindenki igazat fog itt adni neked?
Ne röhögtess.
Egy szégyen vagy aki a rokonait egy anonim oldalon lealazza,és még tapsot is vársz érte.
válasza:
válasza:Ezt felejtsétek el, hogy kiemeltetni a gyerekeket a családjukból. Egyrészt mert kivitelezhetetlen, másrészt mert te csak egy bizonyos szempontból nézed, mégpedig hogy a kütyüzés káros a fejlődésükre - ami egyébként igaz, nem is csak szellemileg-érzelmileg, hanem hosszabb távon fizikailag, pl. kb. 100% gerincbántalmaik lesznek már fiatalon. De emiatt egyrészt nem fogják elvenni őket a szüleiktől, másrészt te magad is írod, hogy szeretik az anyukájukat, ragaszkodnak hozzá, vagyis egy erős érzelmi kötődést szakítanál el, és kimozdítanál két gyereket a számukra biztonságosnak tűnő családi környezetből. Ez jobban belegondolva, ha egy kicsit összeszeded az empátiádat is, nonszensz. Mert a kicsik nem azzal fognak törődni, hogy ők most jól fejlődnek-e hanem hogy jól érzik-e magukat, tehát a kiemeléssel az érzelmi jólétüket, érzelmi biztonságérzetüket veszélyeztetnéd.
Amit tehetsz te és az anyukád, vagyis a nagymama, az csak az, hogy továbbra is megpróbáltok segíteni a gyerekeknek, hogy más dolgokat is megismerjenek. Ez nem lehet akkora áldozat, ha az egész nevelésüket bevállalnátok. Szóval segítsetek a szülőknek és a gyerekeknek is azzal, amivel megengedik. Azt írtak, a szabadban létet szeretik és igényelnék is, akkor ez a legjobb módszer arra, hogy kikerüljön a kezükből a tablet meg a
telefon. Játszótér, állatkert, kirándulás, ami eszedbe jut és amire elengedik őket. Ha nemet mond anyuka elsőre, próbáld újra. Lehet, azért nem engedi őket, mert bármilyen furcsa is számodra, de érzelmileg ő is kötődik hozzájuk és ragaszkodik a jelenlétükhöz. Annak pedig tényleg nézz utána, hogy egy kép nélküli könyvnek alapból sem kell érdekelnie egy óvodást, még az írni-olvasni tanuló kisiskolásoknak is színes(!) képekkel készítik a könyveket, nemhogy kép nélkül.
Én értem az aggodalmaidat meg hogy szereted őket, de ők ettől függetlenül egyrészt nem a te gyerekeid, nem is lesznek azok, másrészt ne csak egy szempontból figyelj arra, hogy mik az érdekeik. Ha a szülők csak megsejtenék, hogy el akarnátok őket venni tőlük, akkor tuti megszakítanák veletek a kapcsolatot, és végül is joggal.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!