Merre induljunk el, hogy a gyerekeket kiemeltethesük a családból?

Van két unokaöcsém, akiket a testvérem és a felesége súlyosan elhanyagolnak érzelmileg és szerintem a tartós károkozás fogalmát is kimerítik.

A gyerekek 1,5 és 4 évesek és súlyosan kütyüfüggők. Eleinte is szóltunk nekik (akkor még csak a nagyobb volt meg, talán 1 éves lehetett), de akkor úgy tűnt hogy határt szabnak, illetve csak kisebb időkre adják a gyerek kezébe a telefont (amíg anyuka felvágja a zöldséget, kitereget stb). Aztán a második terhesség alatt kezdett megcsúszni a dolog, amikor is anyuka veszélyeztetett terhes lett és sokat feküdt, az unokaöcsém pedig akkor már a saját tabletét nézte naphosszat, játékokattöltöttek le neki stb.

A kicsi már majdnem újszülött kora óta telefonozik. Először csak kitámasztották neki hogy nézze, ma már magának kapcsolgatja a youtube-ot.

Mindketten le vannak maradva a korukhoz képest szinte mindenben. A nagyobbnál már jelezte az ovi, hogy keveset beszél és érthetetlenül (anyuka szerint az óvónők a hülyék, mert a gyerek beszél, sőt, angolul). A mozgása le van maradva, a figyelme rövid időre sem fenntartható. A társaival nem játszik, kb semmivel nem játszik vagy csak bele-belekap. Egyébként én is ezt tapasztalom. Ha veszek egy játékot, amire nagyon vágyik, kibontja de nem jászik vele. Kizárólag akkor játszik, ha leülök vele játszani, azt egyébként szereti is, de a szüleik ilyet soha nem csinálnak. A kicsinél még soha nem láttam pár percnél tovább játékot . Még a lakásban is a telefont nézve sétál. Ha elveszem tőle, dührohama van, ordít, földhöz vágja magát és nem lehet megnyugtatni. Ha megtalálja a telefonom, hozza hogy oldjam fel a billentyűzárat. Ezt én nem teszem meg, akkor eldobja, csapkod, verekszik. Egyszerűen ijesztő.

Anyukának többször szóltunk, hogy ez már egyenesen veszélyes a gyerekekre nézve, mutattam tanulmányokat, videókat, de semmi. Mert "ez már egy ilyen kor" és a "gyerek csak neki való mesét néz". Egyébként ez utóbbi még csak nem is igaz, mert anyukának fogalma sincs, miket néz a gyerek. Mindeközben ő olvasgat, telefonál, filmet néz vagy facebookozik.

A tesómnak is szóltam, de annyiban kimerült a reakciója, hogy majd szól a feleségének, hogy kicsit kevesebbet nézzenek a gyerekek képernyőt.

Mondanom sem kell, eredménye semmi.

Én pedig -bár tudom, törődjek a magam dolgával-nagyon aggódom értük. Védőnőhöz, gyerekorvoshoz rendszeresen járnak, de ott nem tapasztalnak semmit, hiszen csak rövid ideig vannak ott és külsőleg egyébként ápolt, jó fizikumú gyerekek. És az anyjukhoz is nagyon ragaszkodnak, szóval a kívülálló számára egy jó anya képe rajzolódik ki.