Mit lehet tenni, ha valaki megbánta az anyaságot, azt, hogy anya lett?
Nővéremben mindig megvolt az, hogy ő jobb, értékesebb, mint én, mert anyuka. Ez nekem már akkor is furcsa volt, mert én úgy vagyok vele, hogy ha boldog vagyok, azt nem kell világgá kürtölni, mások arcába tolni, bizonygatni. Ő mást sem csinált...
Ha én elértem valamit a tanulmányaimban, karrieremben, azonnal próbált rálicitálni valamivel. Például, hogy három gyereket szült bármiféle érzéstelenítés nélkül (igen, komolyan). Mellé az állandó nyomás, hogy én mikor szülök már, higgyem el, egy gyerek nagyobb boldogság bármilyen munkánál (nekem mindig az volt az első, hogy sikeres, jó életem legyen).
Aztán most kipukkant a lufi, kiderült, hogy a férjével már évek óta nincsenek meg jól, a 3. gyerek "mentőöv" lett volna a házasságuknak, de rosszul sült el... Válófélben vannak, nővérem a három gyerekkel visszaköltözött a gyerekszobájába a szüleinkhez, most "keresi önmagát" anyukánk megfogalmazása szerint (értsd: se munkája, se célja).
Kétszer elhívtam magamhoz, meg nyáron voltunk 4 napot nyaralni a szüleink unszolására, hogy kicsit kapcsoljon ki, érezze jól magát. Ez oda vezetett, hogy nyáron előállt azzal, hogy folytatni akarja azt a szakot, amit anno 10 éve otthagyott az első terhessége miatt, jelentkezik a pótfelvételivel és ez milyen jó lesz így. Szüleink ennek örültek is, mert legalább csinál valamit.
Itt jön a váratlan lépés.
Igaz, hogy levelező képzésre jelentkezett, viszont kitalálta, hogy ő péntektől hétfő reggelig itt akar lenni Pesten, mert ő "itt boldog". Erre akkor jött rá, mikor nálam volt. Hogy milyen jó beülni valahová úgy, hogy közben nem a gyerekeket kell csitítani, tud úgy enni, hogy nem kell felpattanni 5 percenként valami miatt, nem zsong a feje a nap végére és neki ez az a terápia, ami kell. Hogy legyen heti pár napja gondok, bajok nélkül. Szüleink mondták erre, hogy rendben, de van három gyereke... Az volt a reakció rá, hogy ő ebből a háromból igazából egyet sem akart, a férje erőltette a nagy családot, aztán dobbantott és éli világát, ő meg szívhat élete végéig és úgy bánja már az egészet, hogy ha lehet, azonnal visszacsinálná.
Most az a felállás, hogy anyukánk bevállalta az unokákat (háztartásbeli, nem dolgozik), hogy a tesóm "keresse az útját" tovább. Otthon emiatt állandóak a viták, mert apukánk szerint felnőtt nő így nem viselkedhet, a gyerek nem olyan dolog, amit meg lehet unni és csak úgy otthagyni valahol. És hogy ő is érezte néha úgy, hogy itt hagyna mindent és csak utazna egyedül a nagyvilágban, de nem tehette meg, mert ott voltunk mi, meg anya.
Szerintem itt több van a háttérben, minthogy nem találja önmagát és szaksegítség kellene, nem az, hogy anya tutujgatja, apa meg veszekszik vele.
"az nem zavar hogy a barátnőid hétköznap lepasszolják ok nélkül a gyerekeiket és még fizetnek is érte hogy ne legyen útban. :D"
Szóval akkor mégsem úgy van, hogy egy anyának nem kötelező állandóan a gyerekeivel lennie, jól teszi, hogy másra bízza és ha megteheti, csinálja csak? És egy bölcsiben max. 6-8 órát van a gyerek, utána a szüleivel van, nem az van, hogy hétfő reggeltől csütörtök délutánig nem látja az anyját...
Vagy csak a szerencsétleneknél lehet elnézni, ha "lepasszolják" a gyereket?
Barátnőid nem dolgoznak,nem tanulnak és úgy passzolták le a gyereket,ergo van én idejük,tesód tanulni fog aztán valszeg dolgozni és így van leadva a gyereke vagyis nem lesz én ideje,most amíg "csak" tanul és még nem dolgozik gyorsan ki akarja ezt használni mert aztán ennyi ideje sem lesz magára.
Képzeld el igen hülye volt mert eddig nem tanult,dolgozott hanem végig gyerekeket de amúgy az is kőkemény meló tud lenni és valószínűleg sosem volt ideje magára, az más hogy magának okozta de érthető hogy három gyerek után megunta mert ezek szerint min. 9 éve nem foglalkozott magával ha a legkisebb 2 éves...
Fingod nincs erről de lenézni azt tudsz.
Engem ez a kettős mérce borít ki, hogy Pestre menni bulizni, délig aludni lehet menni hetente (mert ez a terv, mondta, hogy neki hiányzik az "egyetemista érzés" és alatta nem a tanulásra gondolt!). Akkor nem baj, ha a gyerekek péntek reggeltől hétfő reggelig nem látják az anyjukat, hiszen ennyi jár neki, hát attól, mert anya, élnie kell.
De ha valaki reggel 9-től délig/délutánig bölcsibe adja a gyerekét, az már lepasszolás és mit képzel.
A gyerekek a különköltözés óta borzasztóan zavartak, ez látszik a viselkedésükön is. Biztos jót fog nekik tenni, hogy az apjuk után az anyjuk is kikerül a képből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!