Más is vállalt úgy gyereket, hogy igazából nem szerette volna? Hogy viseli az anyaságot? Átértékelődött ez a későbbiekben?

Jaj :( sajnállak nagyon, borzasztó lehet így érezni. Tényleg minden irónia nélkül.

Nekem egyik barátnőm volt úgy hogy évekig mondta, nem akar gyereket nem bírja hosszabb távon őket, enyémek is aranyosak de örül ha hazamehet :))

Aztán vállalt babát,( Eü okok miatt mielőbb kellett neki) és a terhességet nem igazán élvezte. Viszont a babát meg nagyon szereti. Nem látom hogy szenvedne vagy megbanta volna.

Persze nem egy 3 évig otthon ülök a babával típus, 3 hónapos volt a baba mikor nagyszülőkre bízták, elmentek 3 napos wellnessre (ezt nem kritikakent írom csak hogy nem egy aggódó anya típus) féléves korában visszament részmunkaba dolgozni ami két hetente egy hétvége tovabbkepzes vagy üzleti úttal jár, 1.5 éves korában a babának pedig visszavette az egész állását.

Gondolkoznak még egy babán, ha osszejonne, 39 éves lesz idén.

Minden agyban dől el.

Lehet szeretettel is hozzaállni, de lehet idegkimerültseggel is.

A pohár felig tele, félig üres.

Erre en a dackorszakban jöttem rá. Hogy valoban lehet ugy élni hogy kicsinál, kikészit, de ugy is, hogy az van a fokuszodban,az a cél, hogy minèl több mosolyát kapd meg. Es ha változol, veled változik a világ is. Nem a dac fog kicsinálni, hanem az öröm, kiegyensulyozottság lesz tulnyomoan.

Döntés kérdése az, hogy mi lesz a fokuszodban. A te döntésed. A babának hogy mit mutatsz meg magadbol, ami neki a világot jelenti, te magad döntöd el.

Egy kicsit megértelek. Én mindig tudtam, hogy szeretnék gyereket, de még vártam volna vele. Férjem nagyon akarta, így beadtam a derekam. Amíg terhes voltam, nyilván szeretettel gondoltam rá, de nekem is olyan semleges volt. Olyan hihetetlen volt, hogy jön valaki az életembe, akit most még nem ismerek, mégis ő lesz a legfontosabb. Féltem a szüléstől és a babázástól is. Aztán megszuletett. Maga a szülés fájt, de kibirható. Önző módon végig magamra gondoltam, hogy mennyire rossz, a kisbabám egy percre se jutott eszembe. De aztán mikor kibujt felsírt, rámtették és láttam, ahogy sír a férjem, én is meghatódtam. A kórházban sem volt még az a "szerelem", sőt itthon sem. Nehéznek éltem meg, heti párszor sírtam nagyon. Férjem segített amennyit tudott, kB. 2 hónapos volt a lányom, amikor imádni kezdtem őt. Most 4 hónapos és már élvezem a babázást, nem bántam meg, hogy vállaltuk őt sőt, lett bennem egy megnyugvás, hogy egyszer úgy fogok meghalni, hogy volt egy gyerekem, családom.

Nehéz lesz az eleje, de légy kitartó és meglátod imádni fogod a gyermekedet. 😊

Én sem akarok gyereket egyáltalán és egy biztos: soha senki kedvéért nem vállaltam volna be egy gyereket, kizárt! Lelkileg és idegileg is összeroppantam volna, ha bevállalom. Nem született meg az a férfi, aki kedvéért ezen változtatnék. A ma már férjemnek ismerkedésünkkor elmondtam, hogy hogyan allok a gyerek kérdéshez, tehát jól gondolja át, hogy ő szeretne-e gyereket, mert akkor nem én vagyok az embere. De halistennek ő is hasonlóképpen gondolkodott és 1000% biztos, hogyha menetközben mégis meggondolta volna magát és így átvert volna, annak ellenére hogy letisztaztuk nem lesz, akkor elhajtottam volna és elválok. Vannak dolgok, amikhez tartja magát az ember és a gyerekvállalás pont egy ilyen dolog, hogyha egyszer az ember érzi a szíve legmélyén, hogy soha nem akar gyereket, akkor más kedvéért még csak véletlen sem szabad bevállalni. Egy gyerek egy életre szól, nem egy olan dolog, amihez ha meg sincs kedved, akkor odébbállsz..

Őszintén sajnálom kérdező, hogy voltál olyan naiv és ne haragudj meg de butácska, hogy egy férfi miatt képes voltál olyan dolgot bevállalni, amit egyetlen egy porcikad sem kívánt..:(

Reménykedj abban, hogy miután megszületett a gyerek ez enyhülni fog, különben elég pokoli lesz a hátralevő jó nehány évtizede az életednek, mert a gyerek bizony ott lesz, ha akarod, ha nem.

#7

Akkor te mégis minek olvasgatsz ebben a témában vasárnap este 9-kor, ha a hátadon feláll a szőr a gyerekvállalás szó hallatán?

Ja, tudom. Véletlen láttad még a kérdést.

Amelyik gyereket nem szeretettel és igazán várják, azokból sokszor lesz problémás gyerek sajnos.

Jobb lett volna nem belemenni, mert igy a gyerek fog szenvedni és lehet tönkreteszed az életét....

Tényleg bocs, azt megértem ha vki nem akar gyereket, de azt nem, ha vkinek ennyire ninçsenek érzései egy a testeben fejlődő emberke irant...

Hidd el, a baba ezt pontosan érzi :-(