Más is vállalt úgy gyereket, hogy igazából nem szerette volna? Hogy viseli az anyaságot? Átértékelődött ez a későbbiekben?

#45 nyugodtan nevess tényleg ez jön le abból amit eddig írtál.

Amúgy nem kell megsértődni ha valakinek más a véleménye, ez nem "echo chamber" ahol mindenki köteles a véleményed osztani, kiírni egy köztudottan sokféle véleményt tartalmazó oldalra egy véleményt kikérő kérdést majd azt várni hogy csupa egyetértést kapsz olyan igazi tankönyvi esete a "tátott szájjal rohan a f..szerdőbe"-nek.

Egyébként ha ennyire osztod hogy mit adtál fel és milyen rossz neked, ezt a mártírságot tervezed a gyerekednek is ismételgetni érezze csak magát tehernek?

Szerintem megszuletik a gyerek, es jo esellyel megoldodik a problema. Akkor majd azt fogod valoszinuleg sajnalni, hogy ezt az idoszakot nem tudtad elvezni, es meglatod, hogy a sajat gyerek teljesen mas. En sosem szerettem, ha gyerekek a kozelembe jonnek, idegesitett mas gyereke, volt, hogy direkt olyan helyeket valasztottam nyaralasra is, ami nem volt gyerekbarat, sot, az egyik kozelunkben levo wellnessfurdoben imadtam, hogy csak szombaton johetnek be, kiveve az egeszen piciket. A tesom kore mindig gyultek a gyerekek, szerette oket tanitani, foglalkozni veluk, en ugyanezt marhara unom. A sajat gyerekem viszont imadom. Nagyon szeretem a munkam, korabban ugy voltam vele, hogy nem ertettem, miert eletcel valakinek a gyerek. Hat most mar ertem. A nagy rozsaszin kod nem jott mondjuk a szulessel (aminek az elso par oraja szuper, az utolso par viszont borzalmas volt). Honapok kellett, mire szepnek kezdtem latni a gyerekem. Azota orakig el tudnam nezni, egyszeruen imadom, a ferjem mellett a legjobb dolog az eletemben, ami tortent velem.

Bar szigoru napirendet, meg nagyszuloknek tobb odaadast terveztem, vegul egy hosszan szoptatott, egyuttalvos, hordozott gyerek lett belole, akihez rengeteget kellett kelni, de csinaltam. Nagy gyerekfoglalkoztato azota sem lettem, igy 2 evesen bolcsis lett fel napban, de onnantol, hogy lett idom magamra ujra, sokkal nyugodtabbak a napjaink, es o is elvezi szerencsere a lzota is a kozossegbe jarast. Most mar ovis. Nagyokat setalunk, biciklizunk. Mikor pici volt, a hordozasnak kodzonhetoen vihettem oda, ahova akartam, nem kellett egy babakocsit is tologatni melle. Sokat setaltunk akkoris. Imadtam, ahogy rajtam szuszogott. Ameddig aludt, beultem a szoptatos fotelbe, es elveztem, hogy ott van velem. Olvastam kozben a telefonon.

Elore felni valamitol, amin mar nem is tudsz valtoztatni, es nem is ismered, csak azt hiszed, hogy igen, nagyon frusztralo lehet. Remelem, igazam lesz, es megfordul veled a vilag a babad erkezesevel, de a jo ertelemben. Megirod majd, hogy valtozott-e valami, ha megszuletett?

Az életben semmi nem végleges vagy állandó, és sosem késő változtatni. A te életedben legyél te az első!

Az régen rossz hogyha neki szülsz vagy a nagyszülőknek szülsz... vagy hamár megszülted akkormár ellátod meg felneveled akkoris ha nem akarod...

Az elmondásod alapján eléggé másoknak éled az életed és kerülöd a konfliktusokat, ebből kilépni nagy lelkierőt igényel, a legtöbb embernek ez nincs meg, túlságosan is adnak a szűkebb-tágabb környezetük véleményére.

Pedig sokan lepasszolják a gyereket nagyszülőknek, árvaháznak, nagynéninek v épp ahova sikerül, hogy ők élhessék tovább az életüket, láttunk már ilyeneket.

Sokan meg felnevelik olyan nagy 'szeretetben' hogy egy életre megnyomorodik lelkileg az anyais meg a gyerek is,extrém esetekben a saját gyerekét/a gyerek a saját szüleit is megöli, vagy pl lelkibetegség okozta önpusztító betegség v függőség okoz lassú v gyors lefolyású halálokat,láttunk már ilyeneket is. (Ez az utóbbi eset egyébként a társadalmilag elfogadott változat, amikor szépen együttmarad a család, és belülről rohad az a szép piros cukormázzal leöntött alma.)

Nyilván mindenkinek az lenne a legjobb ha megjönne az a nagy mesebeli szeretet amivel oly sok hozzászóló bíztat és amit elvár az egész társadalom, h a gyerekedet szeretned KELL. Attól hogy DNS kapcsolatod van valakivel még nem fogod automatikusan szeretni. És nem is KELL szeretned, teljesen oké ha nem érzel így. Az a nemoké ha becsapod magad, ha nem állsz ki magadért, ha nem azt az életet éled amit szeretnél!!!

Kedves kérdező, a 32-es vagyok! Látod? Már ide is értek a szuperanyuk, akik mindenkinél IS jobban tudják, akik a jövőbe látnak, akik mindenkitől jobban és különbül szeretik és nevelik a gyerekeiket. Téged ilyesztgetnek a lemondás tényével, de a nyakamat rá, hogy ő maguk élik meg leginkább lemondásként.

Nem kell, hogy a gyerek lemondással járjon! Persze, az elején, de ezek nem olyan típusú lemondások, ami egy életre kihat. Bízz a férjedben! És szerintem ne olvass el itt több szakértői vélememényt.... Egyszerűen mert k*a sok a buta nő, és osztom párod véleményét, hogy a nők egymás ellenségei, és szerintem értelmesebb vagy annál, hogy leállj ilyenekkel vitázni.... Kellemes babavárást, bízz a férjedben és ne legyen lekiismeretfurdalásod, hogy így érzel, ettől még fogod szeretni a gyereked.