Más is vállalt úgy gyereket, hogy igazából nem szerette volna? Hogy viseli az anyaságot? Átértékelődött ez a későbbiekben?

Azt meséljétek már el, hogy pl. a 4est miért pontoztátok le annyira? Semmi rosszat nem mondott, csak leírta a véleményét, mert gondolom vele is ez történt.

Ha már valaki más véleményen van, akkor az ennyire gáz? Ez egy ilyen oldal emberek, ahol rengeteg ember, rengeteg véleményen van. De az ilyesfajta hozzáállás nagyon undorító.

Az én terhességemben is volt pár ilyen hét. Pedig tervezett volt, előtte sírtam minden hónapban, amikor nem jött össze.

De az ismeretlentől szorongás, meg hogy mennyit vesztettem a karrieremben, meg a sok panasz kb a 8. hónapban engem is hasonlóan érintett.

Fel is voltam készülve arra, hogy nem fogok érezni semmit az újszülött iránt, hogy depressziós leszek stb.

Aztán meg "szerelem első látásra lett", most hathetes a kislány és nagyon boldog vagyok vele. Azért szoktam szomorkodni, hogy ez az időszak elmúlik.

Meg is fogadtam, hogy ha lesz még egy terhességem, akkor nem rontom el egy percét sem felesleges rágódással.

Vki tanácsolta, hogy minél jobban vond be a rokonokat. Én ezt nem tanácsolom.

Egyrészt nagyon sok rossz és ósdi tanácsot adnak nagyon erőszakosan.

Másrészt csökkentik a kompetencia érzésedet. Én a babámmal egyágyas szobába kerültem. Három nap alatt a páromat is beleértve összesen 2x3 órát volt nálam vki, nővérek se kényeztettek el. Olyan volt, mint egy túlélőtábor, de akkor jöttem bele mindenbe. Vendég (nagyszülő) is csak heti kétszer 1-2 órára jött. A hazakerülésem másnapján már porszívóztam, főztem, kutyát sétáltattam, igaz lassan. Párom sokat segít, de nem ül más a nyakunkon, Anyunak, Apósnak,Tesómnak örülök, de nem nyomnak agyon tanácsokkal, így jó. Nem tudom, Te milyen alkat vagy, aszerint gondold vegig.

32-nek.

33 vagyok, summa cum laude orvosi diplomaval, szakizsgával, doktorit is írok én is.

És nem gondoltam én sem, hogy akkora misztérium a gyerek, de egyébként az. Nagyon furcsa és nagyon szent dolog az egész, és sokkal különlegesebb élmény, mint bármi más. Ettől még én is hisztis terhes voltam és olyanokat gondoltam, mint Te. De nagyon hirtelen nagyon sokat változik az ember a szülés előtti és utáni hetekben. Ha odáig jutsz, talán Neked is mégis misztérium lesz.

Drága kérdező, köszi az aggódás, nagyon jól alszom, mert nem vagyok annyira ostoba, hogy akaratom ellenére bevállaljak egy gyereket, aki velem lenne minimum 20 évig és kockáztassam, hogy az én és az ő életét is tönkretegyem :D Szóval igen, nyugodt éjszakáim vannak. Veled ellentétben.

Minek jövök ide? Nyilvános oldalon kérdeztél vadidegeneket, oda megyek és azt olvasok, amit akarok :3