Mit lehet tenni, ha valaki megbánta az anyaságot, azt, hogy anya lett?
Nővéremben mindig megvolt az, hogy ő jobb, értékesebb, mint én, mert anyuka. Ez nekem már akkor is furcsa volt, mert én úgy vagyok vele, hogy ha boldog vagyok, azt nem kell világgá kürtölni, mások arcába tolni, bizonygatni. Ő mást sem csinált...
Ha én elértem valamit a tanulmányaimban, karrieremben, azonnal próbált rálicitálni valamivel. Például, hogy három gyereket szült bármiféle érzéstelenítés nélkül (igen, komolyan). Mellé az állandó nyomás, hogy én mikor szülök már, higgyem el, egy gyerek nagyobb boldogság bármilyen munkánál (nekem mindig az volt az első, hogy sikeres, jó életem legyen).
Aztán most kipukkant a lufi, kiderült, hogy a férjével már évek óta nincsenek meg jól, a 3. gyerek "mentőöv" lett volna a házasságuknak, de rosszul sült el... Válófélben vannak, nővérem a három gyerekkel visszaköltözött a gyerekszobájába a szüleinkhez, most "keresi önmagát" anyukánk megfogalmazása szerint (értsd: se munkája, se célja).
Kétszer elhívtam magamhoz, meg nyáron voltunk 4 napot nyaralni a szüleink unszolására, hogy kicsit kapcsoljon ki, érezze jól magát. Ez oda vezetett, hogy nyáron előállt azzal, hogy folytatni akarja azt a szakot, amit anno 10 éve otthagyott az első terhessége miatt, jelentkezik a pótfelvételivel és ez milyen jó lesz így. Szüleink ennek örültek is, mert legalább csinál valamit.
Itt jön a váratlan lépés.
Igaz, hogy levelező képzésre jelentkezett, viszont kitalálta, hogy ő péntektől hétfő reggelig itt akar lenni Pesten, mert ő "itt boldog". Erre akkor jött rá, mikor nálam volt. Hogy milyen jó beülni valahová úgy, hogy közben nem a gyerekeket kell csitítani, tud úgy enni, hogy nem kell felpattanni 5 percenként valami miatt, nem zsong a feje a nap végére és neki ez az a terápia, ami kell. Hogy legyen heti pár napja gondok, bajok nélkül. Szüleink mondták erre, hogy rendben, de van három gyereke... Az volt a reakció rá, hogy ő ebből a háromból igazából egyet sem akart, a férje erőltette a nagy családot, aztán dobbantott és éli világát, ő meg szívhat élete végéig és úgy bánja már az egészet, hogy ha lehet, azonnal visszacsinálná.
Most az a felállás, hogy anyukánk bevállalta az unokákat (háztartásbeli, nem dolgozik), hogy a tesóm "keresse az útját" tovább. Otthon emiatt állandóak a viták, mert apukánk szerint felnőtt nő így nem viselkedhet, a gyerek nem olyan dolog, amit meg lehet unni és csak úgy otthagyni valahol. És hogy ő is érezte néha úgy, hogy itt hagyna mindent és csak utazna egyedül a nagyvilágban, de nem tehette meg, mert ott voltunk mi, meg anya.
Szerintem itt több van a háttérben, minthogy nem találja önmagát és szaksegítség kellene, nem az, hogy anya tutujgatja, apa meg veszekszik vele.
Dehogy bánta meg az anyaságot! Csak éppen válófélben van, ami még gyerekek nélkül sem könnyű lelkileg, és kell neki idő, hogy összeszedje magát. Pár év múlva biztosan azt fogja bánni inkább, hogy ilyet mondott.
Rengeteg elvált embert ismerek - köztük a szüleimet is - és mind egytől egyig egybehangzóan állítja, akármennyire is meggyűlölte azóta a volt házastársát, hogy legalább a gyerekek miatt megérte. A nővéred is így lesz vele, ha már tisztábban lát.
Jól anyucik, menjetek inkább szoptatni, mert ez a csoportos hőzöngés, amit műveltetek, rémciki.
Gondolom, ha a testvérem kérdezett volna itt, amiben kibukik, hogy heti 3-4 napot tervez a gyerekei nélkül lenni, akkor ő lenne itt keresztre feszítve, hogy akkor minek vállalt gyereket, magának szülte, mit képzel.
Te vagy borzalmasan ciki, az még plusz kínos, hogy észre sem veszed magad.
Neked csak ne fájjon, hogy a tesód is tanulni akar, és anyátok támogatja. Akármennyire próbálod magad előadni, hogy milyen szuper az életed, süt rólad a féltékenység, hogy hiába teszel bármit is, ő a kedvenc és nem te. Lehet a gyerekek miatt, lehet más miatt. Bár abból amit itt lemuvelsz, elviselhetetlen egy alak lehetsz, nem csodálom, ha a tesód a favorit.
De még mindig nem tudjuk, minek ide ez a felesleges szöveg, kérdező, minek akarsz bármit tenni, mi közöd az egészhez.
Elmondtuk, a testvéreddel közlöd, hogy neked nem jó találkozni, nem lakhat nálad, anyádékal meg, hogy nem akarsz erről beszélni. Ennyi. Ehhez nem kell 5 oldalban bizonyhatni idegeneknek, mennyivel jobb az életed, mint a testvéredé.
"Hogy milyen jó beülni valahová úgy, hogy közben nem a gyerekeket kell csitítani, tud úgy enni, hogy nem kell felpattanni 5 percenként valami miatt, nem zsong a feje a nap végére"
Ez mondjuk egy teljesen természetes érzés, és ettől még nem lesz se rossz anya, sem olyan, aki megbánta volna. Nem csak az a jó anya, aki össze van nőve a gyerekeivel.
"Nővéremben mindig megvolt az, hogy ő jobb, értékesebb"
Igen, és pont ezért írtad ki ezt a kérdést, hogy ha máshol nem, itt tudd bizonyítgatni, hogy te jobb vagy. Attól, hogy valaki szül vagy nem szül még semmivel nem jobb a másiknál.
"süt rólad a féltékenység, hogy hiába teszel bármit is, ő a kedvenc és nem te"
De mire lennék féltékeny?
Arra, hogy itt van 32 évesen, és annyi pénze nincs, hogy tudjon egy lakást venni maguknak? Hogy a régi gyerekszobájában lakik? Hogy senkije nincs, mert az összes régi barátnője elfordult tőle az évek során a viselkedése miatt? Vagy esetleg azért, mert se szakmája, se diplomája, de még munkatapasztalata sincsen?
Ott vannak a szüleink, igen. De nem tudják segíteni semmivel, mert anyagilag már ők sem állnak úgy. Apukánk mondja mindig, hogy állandóak otthon a viták, veszekedések tesóm és anyu között, mert anya gyerekszerepben tartaná őt is. Baromi nagy féltékenységre ad okot, hogy 32 évesen, háromgyerekes anyaként anyád mondja meg, mennyi vizet engedhetsz a kádba fürdéskor, vagy hogy mit reggelizhetsz, mit készíthetsz a gyerekeidnek.
A kérdés azért íródott, mert hiába nem élek velük, hiába vagyok 100+ kilométerre, folyton engem keresnek ezzel. Hol a szüleink panaszkodnak, hol a nővérem, ha hazamegyek, mindannyian együtt. De ja, nagyon irigylésre méltó az élete, helyzete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!