Mit lehet tenni, ha valaki megbánta az anyaságot, azt, hogy anya lett?
Nővéremben mindig megvolt az, hogy ő jobb, értékesebb, mint én, mert anyuka. Ez nekem már akkor is furcsa volt, mert én úgy vagyok vele, hogy ha boldog vagyok, azt nem kell világgá kürtölni, mások arcába tolni, bizonygatni. Ő mást sem csinált...
Ha én elértem valamit a tanulmányaimban, karrieremben, azonnal próbált rálicitálni valamivel. Például, hogy három gyereket szült bármiféle érzéstelenítés nélkül (igen, komolyan). Mellé az állandó nyomás, hogy én mikor szülök már, higgyem el, egy gyerek nagyobb boldogság bármilyen munkánál (nekem mindig az volt az első, hogy sikeres, jó életem legyen).
Aztán most kipukkant a lufi, kiderült, hogy a férjével már évek óta nincsenek meg jól, a 3. gyerek "mentőöv" lett volna a házasságuknak, de rosszul sült el... Válófélben vannak, nővérem a három gyerekkel visszaköltözött a gyerekszobájába a szüleinkhez, most "keresi önmagát" anyukánk megfogalmazása szerint (értsd: se munkája, se célja).
Kétszer elhívtam magamhoz, meg nyáron voltunk 4 napot nyaralni a szüleink unszolására, hogy kicsit kapcsoljon ki, érezze jól magát. Ez oda vezetett, hogy nyáron előállt azzal, hogy folytatni akarja azt a szakot, amit anno 10 éve otthagyott az első terhessége miatt, jelentkezik a pótfelvételivel és ez milyen jó lesz így. Szüleink ennek örültek is, mert legalább csinál valamit.
Itt jön a váratlan lépés.
Igaz, hogy levelező képzésre jelentkezett, viszont kitalálta, hogy ő péntektől hétfő reggelig itt akar lenni Pesten, mert ő "itt boldog". Erre akkor jött rá, mikor nálam volt. Hogy milyen jó beülni valahová úgy, hogy közben nem a gyerekeket kell csitítani, tud úgy enni, hogy nem kell felpattanni 5 percenként valami miatt, nem zsong a feje a nap végére és neki ez az a terápia, ami kell. Hogy legyen heti pár napja gondok, bajok nélkül. Szüleink mondták erre, hogy rendben, de van három gyereke... Az volt a reakció rá, hogy ő ebből a háromból igazából egyet sem akart, a férje erőltette a nagy családot, aztán dobbantott és éli világát, ő meg szívhat élete végéig és úgy bánja már az egészet, hogy ha lehet, azonnal visszacsinálná.
Most az a felállás, hogy anyukánk bevállalta az unokákat (háztartásbeli, nem dolgozik), hogy a tesóm "keresse az útját" tovább. Otthon emiatt állandóak a viták, mert apukánk szerint felnőtt nő így nem viselkedhet, a gyerek nem olyan dolog, amit meg lehet unni és csak úgy otthagyni valahol. És hogy ő is érezte néha úgy, hogy itt hagyna mindent és csak utazna egyedül a nagyvilágban, de nem tehette meg, mert ott voltunk mi, meg anya.
Szerintem itt több van a háttérben, minthogy nem találja önmagát és szaksegítség kellene, nem az, hogy anya tutujgatja, apa meg veszekszik vele.
Dolgozom, nyelvet tanulok, sportolok, párommal vagyok, utazunk.
Egyedül is megállom a helyem a világban, nem a szüleimtől kell kérnem a költőpénzt, vonatjegyre pénzt. Nem is úgy akarok önmegvalósítani, hogy közben a gyerekeim felé sem nézek. Mert igen, bármennyire is véditek a nővéremet, itt erről van szó.
De mi a kérdés?
Elmondtuk, hogy semmit nem lehet tenni. Az, hogy vigyáz az unokáira, az anyád dolga, nem a tiéd, ezt nekik kell lemeccselniük egymással.
Ha te ebben nem akarsz asszisztálni, megmondod a testvérednek, hogy bocsi, most nem érek rá, most nem jöhetsz hozzám, nekem nem fér bele az életembe, hogy folyton együtt lógjunk.
Ha ilyen öntudatos vagy, nem értem, hol a gond ennek a közlésével.
Nyilván azt várta a kedves kérdező, hogy mindenki lehordja a nővérét, milyen semmirekellő, ő pedig kap egy kis buksisimit, hogy gyerektelenkent milyen sikeres és boldog életet él ( de neki ezt nem bizonygatnia és világgá kürtölni, épp csak a gyakori népének ecseteli).
Es valóban nem teljesen normális a testvér viselkedése, ezt anyakent írom. Viszont a kérdező stílusa, lenezese a másik felé sem az. Nem tett fel valódi kérdést, a lényeg az onfenyezes és testvér lehordasa, semmi más. De minek is az embernek ellenség, ha ilyen tesója van, nem ?
Ha annyira szupcsi az életed, miért ütöd bele az orrod máséba?
Miért akarod megmondani mások helyett mit hogyan kellene csinálniuk?
Ha nekik nem felel meg, hidd el változtatnak rajta.
Neked miért csípi a szemed,ha édesanyád unokázik? Miért csípi a szemed, ha a nővéred nem csak a gyerekeivel akar foglalkozni?
Az miért nem bssza a szemed , ha apuka tojik a gyerekeire?
Ha odaengeded magadhoz hétköznapra akkor te is ugyanolyan felelős leszel hogy 3 gyermek szinte anya nélkül kell felnőjön.
Akkor hajrá, menjen dolgozni, menjen albérletbe, aztán fizessen gyerektartást anyátoknak.
Férjem levelezőn végzett, széttanulta magát. Azért más gyereket nevelni és tanulni mint csak egyetemre járni és max reszmunkaidőzni. Akkor még gyerekünk se volt és így is kemény volt neki a tanulás a meló mellett,most 1 gyerek mellett sincs ideje semmire a munkán és családon kívül. Igen gyerektelenul könnyen megoldod,de gyerekkel más.
Igen tesód elszúrta,próbálta elnyomás hogy az élete szar de most ha akar valaha jó állást akkor bizony tanulnia kell és mivel apuka sehol Igen kell q nagyszuloi segítség hacsak nincs fölös pénze bébiszitterre.
Nincs gyereked ezért nem érted hogy az 0-24 munka és ha beteg vagy lázas akkor is föl kel mondjuk krlned a gyerekhez és főzni stb. Én is simán lefobnám valakinek ha tehetném hogy végre megigyak egy kávét csendben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!