Mennyi segítség várható el a nagymamáktól?

"Mi még úgy nőttünk fel, hogy hétvégéket és nyarakat töltöttünk a nagyszülőkkel, ..."

Mondjuk azóta nőtt a nyugdíj korhatár, emelkedtek az árak, nem lehet megelni a nyugdijbol. Plusz emellé jön a "tiszteletlen" generáció, aki kiadja utasitasban a nagyszülőnek, mit hogy kell csinálni, akik szerint a nagyszülők nem értenek a gyerekneveleshez.

44: és gondolom az ötvenpluszos korosztály nonstop dolgozik szabad- és pihenőnap nélkül, hogy egyszer egyszer átugorjon pár órára segíteni. A nyugdíjasok meg csak fekszenek és készülnek a halálra. Egyébként régen meg alacsonyabb volt a várható élettartam, tehát egészségileg nem voltak sokkal jobb állapotban. Anyám 53, dolgozott nem keveset, mégis hétvégén maga ajánlotta hogy akár egész napra is szívesen bevállalja a kicsit ha takarítani vagy pihenni szeretnék. Pedig hivatkozhatott volna arra, hogy ő fáradt. Nekem ez a nagybetűs nagymama.

A tiszteletlen generációnak van alapja, valóban vannak (elsősorban nők) akik mindent is jobban tudnak. Más anyák meg játsszák az agyukat hogy nélkülük a gyerek egy percet sem lehet az első években, utána meglepődnek hogy a gyerek nincs el a nagyinál, emiatt a nagyi sem túl lelkes. Szóval igen, kettőn áll a vásár.

Ettől függetlenül nem tudom hogy attól hogy valaki idős, miért kell gyagyának is lenni, és mondjuk a hathetes gyereket gyümölcslével etetni vagy az öthónapos gyereknek marhapörköltet adni (megtörtént mindkettő ismerős családokban). Ad abszurdum pofozni, verni, verbálisan abuzálni. Azt gondolom ezek nem extrém kérések, és ezek is sokszor el vannak rakva a modern hóbort kategóriába. Múltkor pont egy nyugdíjasokkal tele lévő kajás csoportban hergelték egymást, hogy hogyan ültetik a gyereket az asztal mellett, hogy egyen, mert válogat a gyerek. Az ételallergia meg hóbort... (Apukám nem több diplomás értelmiségi, mégis amikor felmerült a gyanú hogy a szoptatott gyerekem tejfehérje érzékeny, telefonon olvasta be az összetevőket, hogy amikor jövünk ebédelni, ehetem-e.) Szóval a nagyszülők korosztályával van baj bőven. (Nem ragadva a fiatalok agybajait.)

Ilyenkor folyamatosan csak ilyen szavak hangzanak el, hogy “ nem kötelessége, nem elvárható” stb stb

Hát ezeknél nincs a családban szeretet, összetartás, gondoskodás, ösztön, semmi? Minden csak kötelesség? Szomorú

45!

Igen, az 50+ korosztaly nagy része dolgozik, mert feléjük mar kb alap elvaras volt, hogy a gyereket felső oktatásban tanittassa, azalatt teljesen ellássa, eltartsa, fizesse az albérletet, nyelviskolat, jogsit, stb és nem árt, ha minimum egy lakás onerejét is a gyerekhez azért hozzá vágja. Plusz ennek a korosztalynak még nagy eséllyel élnek a szülei, akit segíteni, gondozni kell.

Mindig minden korosztalyban van olyan, aki marad ott, ahol van és van olyan, aki követi a világot és fejlődik vele. Ez az egyénen múlik. A szomszedasszonyom 90 felett van, keni vágja a számítógép használatát, van okostelefonja és Whatsappon cseveg a dedunokakkal, anyósom meg 72, az okos tv is gondot okoz neki, nem érti, hogy az indukciós fozolapnak nincs nyomogatni való gombja, csak érinteni kell és fogalma nincs, hogy működik az SMS.

47, sok dologban igazad van. De nyilván nagy egyéni különbségek lehetnek, egyáltalán nem általános hogy a felsőoktatást finanszírozzák (eleve a mai fiatalok harmada vesz kb részt a felsőoktatásban). Ahogy tök általános volt régen hogy kalákába állva építkeztek, esetleg "odaszültek" a szülői házba. Ma már ez istenkáromlás sokszor. Az is hozzájárul, hogy a gyed/gyes rendszer folyamatosan változott, ma már simán otthon lehet lenni három évet is, azért a nagyszülők korosztályában ez nem volt így feltétlenül, emiatt jobban támaszkodtak a saját szüleikre, ahol gyakrabban volt háztartásbeli az akkori nagymama korosztály.

Ettől még nem változik egy dolog: a mai nagyszülőknek nincs igényük az unokákra sokszor, és erre racionális nincs magyarázat. Mert közben meg megy az unokát szülj mantra...

#46

Kevered a szezont a fazonnal.

Egy összetartó szeretteteljes családban pedig magától érthetődő hogy kap segítséget.

De nem várhatja el.

Felesleges is ilyenkor elvárásokat támasztani, mert ahol az nem természetes dolog h a mama egy köpésre lakik így átmegy unokázni, ott bizony követelőzhetne is a kérdezző ez akkor se javulna.

Ha akarna menni, menne!

Anyukám 2 órára lakik tőlünk. Van hogy egy fél napot buszozik csak azért h eljöjjön egy kicsit az unokáihoz (és hozzám) pedig naponta beszélünk. Aktív dolgozóként.

Anyósom (még élt) bár buszra nem szált, de szívesen jött velünk haza mikor elmentünk látogatóba. Majd 2 hét múlva visszavittük. (ő nyugdíjas volt már)

Már ne haragudjatok, de aki azt írja, hogy semennyi segítség sem várható nagyszülőktől ilyen esetben, az hogy gondolkodik?

Én 100%-osan együttérzek az anyukával és ez nagyon kemény lehet, hogy egyedül van a gyerekkel , de ezt a nagyszülőket nem érdekli?

Én a lányommal sosem tennék ilyet…

Bezzeg ők elvárják majd, hogy a kérdező menjen pelenkázni, lássa el majd őket, ha arra kerül majd a sor…