Miért divat ez itt gyakorin?

Az meg a másik, hogy mindig jövünk azzal hogy milyen jó 3 évig itthon lenni a gyerekkel, de most akkor ez arról szól, hogy le van rakva a sarokba, amíg anya háztartásozik, bambul a kocsiban a nagybevásárláson stb?

Persze be lehet vonni, de akkor nem 10 perc a porszívó, sem a főzés.

Nekünk amíg otthon voltam, egy ébredés 1 óra volt, beszélgetés, ölelgetés, meseolvasás, normál tempójú öltözködés.

Leülni enni 2 kicsivel, az is egy óra mindennel együtt. Összekészülni egy sétára, visszaérni, főzni.

Nekem kb ez volt a délelőtt: séta/játszó/kirándulás, ebédfőzes, 1 mosás teregetéssel, plusz az étkezések, azok utáni rendrakások, szoptatás, pelenkázó, bilifelügyelet stb. És akkor még siettem.

Altatások amikor 2-en 3 külön időben aludtak. A naggyal foglalkozni amíg a kicsi alszik pl diavetítes, rajzolás, bármi, amit q kicsi mellett nem lehetett.

És akkor még nem voltál a kertben dolgozni, a kutya vagy sétált vagy nem, a délelőtti profitál függően még nem volt egy fürdòszobatakarítás.

Én reszállásban oktattam és befejeztem a phd-t, ezek nélkül nyilván könnyebb lett volna, másrészt mi meg egy félkész házba költöztünk, tíz doboz régi könyvet poroltunk ki egyesével, szobákat rendeztünk be.

Én nem csak fotózok hanem vezetem az albumokat, évi többezerből szelektálok 2-300 előhívósat és teszem albumba. Szoktunk kézműveskedni. Berendezések évszak szerint a faliujságot. Bejárjuk a környéket.

Emellett az én páromat akarattal sem lehet leültetni mert nem tud pihenni ha teendőt lát, kitisztítja a mosógép szűrőket kisikalja q mosogatógépet, az ablakréseket, ellátja az idős apjàt amennyire az hagyja. És még így sincs igazi rend nálunk. De majd lesz ha nagyobbak lesznek.

Viszont az én gyerekeim nem csak arra fognak emlékezni hogy várták amíg anya elkeszül.

#79

Az esetek nagy részében tényleg ez történik.

Pont most hallgattam erről egy podcastet.

Akinél nem igy alakul, az a kevesebb.

Egyébként nekem is többemberes volt mind2 gyerek és rossz alvó is, a kicsi a mai napig 2-3 óránként ébred, mindig én kelek hozzá, indulok velük 3/4 7kor, aztán mégse fekszem le munka után q kanapéra, hanem csinálom a gyerekeket meg a háztartást, ani az enyém belőle.

Másrészt az én gyerekeim már egész jól eljátszanak, sok helyen kitüntek már a fantaziájukkal, kreativitásukkal, amihez szerintem kellett az hogy nem a járókába bezárva nőttek fel, és még így is úgy érzem, hogy túl sok időt vesztegetek/vesztegetés a házimunkára.

A 66-os válaszodra reagálva! A füvet én nyírom, meg az egész kertet én csinálom. És próbálom túlélni a napot, mert a gyerekem exra eleven és nincs el egyedül. Szóval próbálok főzni, ha épp nem tépked, meg igyekszem a házi- és kertimunkát is megcsinálni úgy, hogy éjjel alszok kb 4-5 órát 10 részletben. Egy szaros kávét nem tudok nyugodtan meginni úgy, hogy ne ugrálna rajtam a gyerek. Elkél így a segítség. Csak az emberek nem mernek segítséget kérni, mert az olyanok, mint te lenézik őket. Őrülj neki, hogx neked elvan a gyerek és tudsz tőle mindent csinálni egyedül. Nálad szuper minden, ezért idejössz lefikázni azokat, akiknek nem megy könnyen! Gratula! Kedves ember lehetsz…

(52-es voltam)

Hát nekem meg pont az a bajom, hogy én is dolgozom, bevásárolok, az összes házimunka az enyém, mivel a párom külföldön dolgozik és havonta 1 hétvégén van itthon - ennek ellenére mindig képes megjegyzést tenni ha valami nincs megcsinálva. 3 gyereket nevelek, intézem a dolgaikat, az enyéimet is, sőt sokszor páromét is. És úgy érzem nem bírok ennél többet. Így sincs kb 10 percem sem magamra, olyan feszített a tempó.

Már komolyan kíváncsi vagyok mikor kerülök kórházba - főleg miatta és az irreális elvárásai miatt. Mert 1 porszemet nem képes letörölni, de beszólni miatta igen.

Nagyon szépen leírta a 84-es, ment is a zöld.

Engem borzasztóan elkeserít, mikor egy kezdő anyuka, sokszor egy friss császáros heggel, kialvatlanul és még bizonytalanul itt kér segítséget, hogy hogyan tudná jobban menedzselni az új életüket, akkor a kommentelők egy jelentős része csak még inkább belerúg vagy kettőt. Miközben tapasztalataim szerint itt sokszor átmeneti problémákról van csak szó, amíg a friss anyuka ki nem alakít új szokásokat és napirendet, aminek a babája is aktív résztvevője. Ehhez képest, milyen kommenteket kap egy kimerült, segítséget kérő nő saját nő társától? Röhögő, szánakozó smileykat, hüledező kommenteket (el nem tudom képzelni, hogy hogy nem tudod megcsinálni, fogalmam sincs, az én prüntyőkém már első naptól kezdve egyben aludt 12 órát, unalmamban már fogkefével sikáltam a fugákat), degradálásokat (neked CSAK ennyi dolgod, bezzeg a szentséges apjuk, aki csak és kizárólag azért dolgozik és keresi a lóvét, hogy neked, nektek jó legyen, magára nem is gondol) és hasonlók. Hogy egy anya egy másik anyával szemben hogy lehet ilyen mocsadék - arra egy elméletem van, még pedig az, hogy a kedves illető élete legnagyobb teljesítménye, hogy tudja, a seprű melyik végét kell megfogni és ennél több nem is várható el tőle, mert ahhoz túl együgyű, hogy ennél komolyabb feladatokat is ellásson. Így örül, hogy végre van valami, ami megy és aminek van nap végén látszata is. Egy dologban reménykedem, hogy amikor jönnek rugdosni saját embertársaikat, akkor az "áldozatoknak" van annyi eszük, hogy felmérjék és tudják, nem róluk szól ez most, és hogy nem is kell egyből beállni egy htb szerepbe annak, akinek eddig olyan munkája volt, ahol oda is kellett figyelni, nem csak bambán rakosgatni a portékát.

Amúgy meg, anonim módon nagyszájúskodni a legkönnyebb dolog a világon, erre nem lennék annyira büszke.