Miért divat ez itt gyakorin?

Szerintem senki nem úgy érti, hogy szegény férj hazaér este a munkából, és kezébe nyomják a porszívót, hogy akkor csináld meg... Abban meg nem tudom mi olyan nagy kuriózum, hogy pl hétvégén segít a bevásárlásban, esetleg ő maga csinálja meg, vagy kihúzza a kukát este az utcára/leviszi a szemetet, esetleg fürdetésben stb.

De ha valaki ezt el meri mondani, vagy leírni, már az van, szegény férjekre van tukmálva a házimunka meg a gyerek. 😀

Akkor örüljél magadnak, szerencsés vagy! :)

Az én 10 hónaposom annyi idő alatt, míg összedobom a legegyszerűbb, félórás spagettit, addig is képes minimum 25 percet ordítani... emellett ha beteszem a kiságyba, akkor lerágja a szálkákig a lakkozást, ha pedig megpróbálom kinn hagyni, mondjuk a konyhában, akkor magára rántja a tűzhely ajtaját, mert persze ott kell felállni, megeszi a zacskóból a nyers kruplit héjastól, kinyitogatja a hűtőt, és persze valami papírdarabot mindig találok a szájában, amit nem értek, hogy honnan szed, nyilván nem hagyom elérhető helyen, mégis...

Hidd el, én is szeretnék csak annyi időt néha, hogy felporszívózzak nyugiban 10 perc alatt (se...), mivel mostanában meg attól retteg, de nem, én inkább a fenekem vakarom, ahogy te gondolod :)

Én is ezt akartam mondani, aki azt írja, hogy anyuka egész nap csak játszik a gyerekkel, az tuti troll :D

Pláne, ahol 2 van, mert egy mellett még én is simán vittem amúgy a háztartást, de most 3 hónapos és 2,5 éves mellett valami brutál, az egyik mindig sír, akar valamit, nyaggat, most szoptatok, ebédeltetek, altatok, játszok, hogy a nagy ne rosszalkodjon unalmában és amúgy igyekszem csinálni a házimunkát, de ha rendberakom a nappali konyhát mellettük, 15 perc múlva már úgy néz ki, mint ahol bomba robbant :D

Ja, és ez 110 nm-es ház, plusz van kert és egy kis veteményes.

Ettől függetlenül nyilván én napközben így is megcsinálom felosztva a hàztartás javarészét, de az én férjem is kiveszi a részét a hàztartában, ha hazajön, felporszívózik, rendbeteszi a konyhapultot, elrakka a ruhát, aminek én csak a leszedéséib jutottam, ő csinálja néha a vacsit. Kint locsol, és igen, pl. a gyerekekkel foglalkozik, míg én megfőzök a következő 2-3 napra, mert ez pláne nem megy mellettük.

Szerintem ezt a kérdéskört nagyon sokféleképpen lehet árnyalni. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy 60 nm-es lakás rendbentartásáról beszélgetünk úgy, hogy apjuk munkája tényleg nagy felelősséggel és sok odafigyeléssel jár aktívan 8 órában, vagy egy 260 nm-es hodályról kerttel, veteményessel, ami mellett apukának a munkája akták jobbról balra majd balról jobbra tologatásáról szól és saját bevallása szerint a munkaidejének felét végig facebookozza. Vannak azért átmenetek.

Én azt gondolom, hogy azért lett nagyon érzékeny ez a téma, mert adott pillanatban valóban sokkal több munka szakadt az asszonyokra úgy, hogy apjuk a kutya közönséges munkáját otthon úgy adta elő, mintha minimum transzplantációs sebész lenne. Ha baráti körben meghallom az “apa fáradt” kezdetűt, én azonnal kb a plafonon vagyok, mert valahogy az természetes, hogy apa a munkájában úgy elfáradt, hogy csak na, de anya, csináljon bármit is, ilyet nem mondhat, mert vagy “csak” otthon van és tudjuk, hogy a tündérek mossák fel a padlót, vagy az ő munkája akkor sem lehet annyira fontos, mint apjuké, ha adott esetben a hónap végén ő hozza haza a nagyobb lóvét. Ezeket a sztorikat én sem szeretem és ilyen formán nem gondolnám, hogy ne lehetne néha egy férfinak is elmosogatnia, mosást beraknia, intézni az ingeit, elvinni a gyerekeket oviba.

Mindamellett azzal nincsen semmi bajom, ha van egy apuka, akinek tényleg komoly munkája van komoly havi bevétellel, ami mellett anyukának felesleges dolgozni, mert az ő végzettségével portio minor lenne az általa keresett pénz és mindenkinek jobb, ha ő otthon menedzselni a háztartást, gyerekeket, meg amit kell. Ilyet is ismerek, szerintem ez egy jó kapcsolati dinamika lehet, ha mindkét félnek megfelel így.

De a magyar átlagban inkább azt látom, hogy apuka a saját feladatát nem kicsit túlmisztifikálja, anyuka feladatairól szinte tudomást sem vesz és így van az, hogy apuka meló után hanyatt vágódik a kanapén egy sörrel a kezében, anyuka meg csitítgatja a gyerekeket, nehogy apjukot megzavarják meccsnézés közben, mialatt tűzhelyen a vacsora, lejár a mosás, holnapra kell valami kézműves lóf@sz az oviba, éhes a kutya, és még vasalni is kell ingeket.

Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja és ahogy tudja. Nekem pl mindig az volt a véleményem, hogy a nő dolga az otthon megteremtése, a férj dolga pedig az anyagi háttér biztosítása. Ez nem azt jelenti, hogy a nő csak otthon van és a házimunka az övé, a férj meg beleszakad a munkába, hanem hogy nagyobb arányban vesznek részt abban a munkában, ami az övék. Pl nálunk én részmunkaidőben dolgozom, és mivel sok szabadidőm van es szeretem is csinalni, enyém a háztartási munkák túlnyomó többsége. A férjem teljes munkaidoben dolgozik, az ő reszortja mellette a kerttel és a házzal kapcsolatos minden munka, illetve pl ő porszivozik és mossa fel a padlót. Nekünk így jó. Hogy másnak mi a véleménye róla, nem érdekel, hiszen az én életemet én elem és nekem, nekünk így tökéletes.

Engem nem zavar, ha más máshogy csinálja, hiszen nekik meg úgy jó és nekem nincs se közöm hozzá, se jogom beleszolni, max ha kérdezik a véleményem, elmondom, hogy mi hogy csináljuk.

14-es által vázolt eset a reális és sokkal gyakrabban látom. Sajnos.

#2