Miért divat ez itt gyakorin?

Szerintem valószínűleg más szubkultúraba tartozol, mint a gyakorizók, vagy 1-2 kérdés alapján ítélsz.

Én azt láttam, hogy ebben a témában a válaszok mindig is eléggé szórtak, akár a két végletet is elérve és hitelesen képviselve.

Az ismerőseim valahol a közepúton oszlanak meg, van ahol többet, van ahol kevesebbet végez az apa, de sehol mindent vagy semmit.

Ma már egyébként nem divat, hogy a nő beleszakadjon a mindent csinálásba. Emellett valóban a háztartások is különböznek, és a szóba került feladatok nagyon nem fedik az összeset, plusz nem is csak 8 órás munkarend létezik.

Megjegyzem, én már dolgozom, óvis és bölcsis gyerekem van, van hogy a párommal van egyik vagy mindkettő (pl szünet vagy betegség vége kapcsán), még eddig sose jöttem ragyogó lakásra haza, amiben már csak pihentem kell. Mindig látszott hogy dolgoztak és éltek is benne, a gyerekek fel voltak öltöztetve, meg voltak etetve, altatáson túl, 1 vagy 2 mosás megvolt, ki volt teregetve, a konyhai maradék elpakolva.

Ebből a helyzetől még mindig mindkettőnknek bőven volt munka estig. Na kb ugyanez volt, amikor én voltam otthon velük.

Mondjuk mi a gyerekekkel való foglalkozást, napi 2-3, inkább több óra kintlétet azért fontosnak tartjuk plusz vannak más feladataink is. Ugyanakkor nincs fizetett vagy fizetésének segítségünk sem, és a napok többségében főztünk.

Ahogy utaltak rá:

Azért, mert ez csak a TE "valóságod".

Én például nem ismerek senkit, aki fát vágna vagy autót szerelne (kertesben sem), mégse hiszem hogy ilyen nincs.

És olyan sincs (szerencsére) az ismerettségemben ahol apuka csak megcsinálni tudta a kölyköket és utána, mint egy hotelbe csak hazajár.

Nem egy értékrend, nem jönnénk ki jól.

Ettől még tudom, hogy vannak akik a "hagyományos" felállás szerint éltek/élnek.

Te azt nem tudod eldogadni, hogy a te "valóságod" nem a valóság.

"Hanem azt nem értem, hogy a való életben apuka dolgozik, otthon esetleg ilyen favágás, autószerelés, fűnyírás és ennyi a dolga, anyáé a háztartás és a gyerekek meg a többi."

Mert a gyerek 2 ember dolga, akkor is, ha apuka dolgozik. Az, hogy apuka nem 8, hanem 3 órát foglalkozik munkanapokon a gyerekkel, az megint más. A háztartás szintén. Az elvárt mennyiség nyilván nem 50-50%, de ha apjuk már otthon él, fogja már meg legalább maga után a mosogató szivacsot, vagy dobja be azt az 1-2 tányért maga után a mosogatógépbe. És pl ha a gyerek koborított valamit, apuka van közelebb, ő is feltakaríthatja. Vagy ilyenkor feltartja a 2 kis mancsát, hogy anyaaaaa háztartási munka keletkezett, gyere már!

"Viszont a gyakorin ha ezt le meri valaki írni, rommá lepontozzák, mert apukának ugyan úgy főzni, mosni takarítania kell, mert anyuka gyereket nevelni van otthon, nem házvezető nőnek lenni."

Szintén. Nem feltétlen főzés, mosás, takarítás az a háztartásból kivett rész. Mint írtam is a korábbi válaszomban, nálam az is kivett rész, ha leköti a gyereket, míg én takarítok. De az is kivett rész, ha megcsinálja a rántottát a gyereknek. Az is kivett rész, hogy leviszi a szemetet. Vagy elpakol a gyerekeknután/velük együtt, ez ugye kortól függ. Ez minden háztartásban más és más, más a beosztás, a megosztás, mint ahogy más a házastárshoz való hozzáállás is oda-vissza. És szintén, szerintem nem akkor várja el egy normális nő, hogy fogja már meg a férfi is a porszívót, mikor hazaér melóból, és fáradt. De apukának is van pihenőnapja ám.

Leírtam ezt is az én példámon keresztül, ahogy sokan mások is. Azért írunk példákat, hogy ezeket lásd. A kérdésre válaszoltunk, csak le kéne vonnod a köveztetést.

Leírtad a példádat, hogy szemléltess, de te a válaszokban nem fogadsz el példákat szemléltetésre...

Arról beszélsz, hogy a valóságban máshogy működik, mint a gyakorin, de nem akarod elfogadni, hogy a gyakori népe is a valóságban él. Csak valószínű az ő valóságuk más. Én mindenhol azt látom a környezetemben, hogy apuka rengeteget segít munkaidőn túl. Mindig abban, amiben éppen kell. A baráti társaságunk zöme családi házban él, de senki nem vág fát, vagy szerel autót, ellenben a nők is nyírnak füvet pl., mert lehet éppen ahhoz van kedvük... De elhiszem, hogy létezik a te valóságod is, nincs ezzel baj, csak fel kell dolgozni, hogy a gyakorira nem egy közegből érkeznek az emberek és élhetnek számtalan módon. 8+ éve idejárok. Valóban vannak sarkított kérdések és válaszok, de olyat én sem láttam, amit itt leírsz. Olyat igen, hogy anyuka panaszkodik, hogy fáradt, kimerült, nem bírja és akkor persze jön a kérdés, hogy apuka segít-e és ha nem, miért nem!? Itt szoktak vérre menő egymásnak feszülések lenni. Ami szerintem valahol jogos, mert ha én kimerült vagyok és a férjem, aki társam az életben erre magasról tojik, akkor hogyan tovább? Azért vagyunk egymásnak, hogy segítsük egymást. Nem csak ő fáradhat el, nem csak neki járhat pihenő, nekem is. Nem rivalizálunk kinek fontosabb, vagy fárasztóbb a dolga/munkája, csináljuk a dolgunkat kézenfogva. Nekem ez azt jelenti, hogy lelkileg és fizikailag is segítjük egymást, lökdössük egymást előre, ha kell, mi így vagyunk boldogok. Ha más úgy boldog, hogy mindent megcsinál mire apuka hazaér, lelke rajta, az ő dolga, nekem meg áldásom rájuk. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát a kapcsolatában/az életében. Ha nem érzed jól magad abban a formában ahogy ti éltek, akkor van gond...

Szerintem, amit a kérdező leírt, az tényleg gyakori, valós helyzet, főleg falusi környezetben, egyszerű, tradicionális emberek között, mondjuk ki, sajnos. Ami ritkább, hogy a nő örömmel, dalolva végzi az összes házimunkát, neveli 0/24-ben a gyereket, mentesíti a férjét mindentől is, tehát örömmel vállalja a cseléd-lábtörlő szerepet. Kérdező, erre én nem lennék büszke. Ezzel egyrészt szinte kizárod a férjed a családból, a közös feladatokból, felelősségből, másrészt megszűnsz önálló egyéniség lenni saját érdeklődéssel, Én idővel, hobbival. A férjed és a gyereked kiterjesztésévé degradáltad magad, és ha megnézel egy részt az Szulejmánból, vagy elolvasod a Kiskegyedet, tudod az még kevés

és szánalmas énidőnek. Oké, én elhiszem, hogy ez a valóságod, és nagyon sok egyszerű vidéki lélek valósága, viszont elég szánalmas.

"...tehát örömmel vállalja a cseléd-lábtörlő szerepet..."

Ez meg sztereotípia. Miért lenne azért valaki cseléd- lábtörlő, mert úgy dönt a férjével egyetértésben, hogy ő vállalja a házimunkát, vagy annak nagy részét? Ebből amúgy hogy következik, hogy megszunik önálló egyenisegnek lenni, nincs saját érdeklődési köre, hobbija vagy én ideje?