Kihívtam a rendőrséget egy "anyukára". Ti mit tettetek volna?

Én büntetőjoggal foglalkozom, és számos kiskorú veszélyeztetését tárgyalok. Ilyenkor meghallgatjuk a gyereket is, amennyiben ugye tud beszélni. Mindezt szülő nélkül tesszük meg, hogy ne befolyásolja őket a jelenlétük. Megdöbbentő, hogy a gyerekek annak ellenére, hogy kikapnak, megverik őket, rettenetes körülmények között élnek, ételnek nem nevezhető valamit esznek, 10 körömmel ragaszkodnak a szülőhöz. Ők ebbe szocializálódnak bele. Nekik ez a természetes közeg. A legmegindítóbb egy 5 éves kislány volt, akit a nagynénje nevelt, mert az anyukájának nem kellett, apuka pedig gyakran volt börtönben. Az apuka egy látogatás alkalmával nagyon megverte a kislányt, akinek eltört az orra, és az állkapocs csontja. Meghallgattam a kislányt, aki sírva mondta nekem, hogy ne büntessem meg az apukáját, mert neki csak ő van, és csak ő foglalkozik vele. Mikor rákérdeztem a nagynénire, azt mondta, hogy az nem a vér szerinti szülője, ő nem igazi. Könyörgött a megvert kislány, hogy az apukáját ne küldjem börtönbe. Megindító volt.

Arra akarok kilyukadni, hogy a 2 éves kisfiú azért nem sírt, mert neki sajnos ez a természetes. Ő már az igazi szeretetet tudná nehezen feldolgozni. És tapasztalatom szerint annak ellenére, hogy jobb helyre kerülnek ezek a gyerekek, sokkal kevésbé akarnak ott megmaradni, és a vér szerinti szülő után vágyakoznak annak ellenére is, hogy a vér szerinti szülő üti-vágja őket. A szívem szakad meg a gyerekekért! Remélhetőleg egyszer az életben lesz legalább egy olyan napjuk, amikor a boldogság megmelengeti kicsiny szívüket!

Nem értem, hogy hogyan lehetséges az, hogy az ilyen "szülőktől" nem veszik el a gyerekeket, azoktól viszont, akiknek nehéz anyagi körülményeik miatt nincsen otthonuk, azoktól meg elveszik. (Lásd a legutóbbi esetet, ahol a kicsi gyerekre a nevelőotthonban rádőlt a szekrény. Ő azért nem a szüleivel volt akkor, mert elvesztették az albérletüket...)

Ami a kérdezőt illeti, nagyon jól tette, hogy hívta a rendőröket. Talán ha elég korán kiemelik a gyerekeket a "családjukból", akkor még nem alakul ki a függés bennük a bántalmazó szülővel szemben.

Jól tetted hogy kihivtad a rendőrséget!Szegényke. Borzasztó.Soha nem fogom megérteni hogy képes a gyerekét bántani. Mit vétett az a gyermek? ??? Ilyeneket olvasva annyi kérdés merül fel bennem.Multkor nekem már amikor a szuri után sirt a lányom akkor megszakadt a szivem.Pedig az ugye kötelező...

Multkorában én is láttam egy "apukát" .Kenguruban rajta a kb féléves gyerek.Ez oké,hintáznak.Mondom páromnak de jó neki,h de jó neki,még ugy is hogy kenguruban volt a gyerek...(pont a hintázás jó hatásáról olvastam aznap.)Sétálunk tovább,kb félóra elteltével jövünk hazafelé,erre ott kukáznak mellkasán a gyerekkel...

Ez nagyon megterhelő lehetett lelkileg! Én egyszer láttam, hogy megpofoztak egy kisgyereket a buszon, de mai napig nem tudom elfelejteni :S

Nagyon jól cselekedtél, a lehető legjobban.

A gyereknek ennél már csak jobb sorsa lehet!

És nagyon szívszorító volt az a válasz is, amiben szerepelt, hogy a kislány könyörgött , hogy ne bántsák az apukáját. Istenem, mit meg nem lehet tenni egy ártatlan gyerekkel :(