Így hogy ne őrüljek meg itthon?

30, ha gyerekek életkorának megfelelő programra megy, akkor senki se fog véres rongyként nézni, amiért merészelnek gyerekként viselkedni.

A társas magány akkora egy kamu az internet világában, hogy a plafon szakad.

A világ bármely pontján élő emberrel is beszélhetsz, amikor csak jól esik. Csak az magányos, aki az akar lenni.

Egy 4 és egy 1,5 éves társasága pedig mindennek mondható, csak csendesnek nem. Aki mellettük unatkozik, az leszedálta őket.

Ên nem akartam megbántani a Kérdezőt, csak nehéz az ilyen beépített "igen, de" jellegű kérdésre mit írni. Ráadásul gyakorlati jellegű volt a kérdés:

"Hogy ne őrüljek meg" - amikor:

- itthon már megőrülök

- utcára nem megyek ki velük

- autózni nem autózom velük

- nem ismerek senkit

- ide nem tud jönni senki

- én nem tudok senkihez menni

- a férjem nem ér rá

Valamelyik pontot fel kell oldani, mert egyéb eshetőség nincs. Senki nem vonja kétségbe hogy nehéz.

Másrészt az nem derült ki nekem, hogy eddig mért volt sokkal jobb. Vagy eddig sem volt? Az óvis gyerek otthhonléte dekompenzálta ennyire?

Az mért nem jó h elhív óvistársat anyukástol? Én sem vagyok ügyes ezekben (bár én szívesebben vagyok egyedül vagy egyedül es a gyerekekkel mint anyukákkal), de mondtam a lányomnak, hogy ha valakit meg szeretne hívni szóljon. Egy kislányt ajánlott, leszólítottam az anyukáját és már voltunk egymasnál azóta (és még aranyos is az anyuka).

Ha olyan kis környék akkor vsz mások is elszigeltek. Könnyű ráírni, hogy a kislányom mindig emlegeti a Tiedet.

Valami anyukával a közelbe nem tudsz összehaverkodni? Mondjuk azt se szerettem, mert a legtöbbel csak a gyerek a téma.

Nekem csak egy gyerekem van és vannak baratim is...lányom jó gyerek is volt, de nem szerettem a babakort. Most már 9 lesz és miután vissza mentem dolgozni akkor éreztem magam teljesnek.

N 31

Persze, Székesfehérváron semmi nincs a strandon kívül🙄 Hagyjuk már, a kérdező nem megoldást keres, hanem kifogást.

"Jöhetne bárki ide..." Szerencsére, senkihez nem szoktak idegenek csak úgy random beállítani. Kapcsolatokat kéne építeni, amit otthoni gubbasztással nehéz.

Megoldás lehet még ha megegyezel a férjeddel, hogy legalább egy délután legyen otthon.

Vállalkozó, ő osztja be az idejét.

Értem, hogy fontos a vállalkozás felépítése és a pénz, de az egyének mentális egészsége és a családi élet is az.

Ha máskor nem, legalább, amíg a nyári szünet tart.

Így tudtok együtt programozni, vagy épp te eltudsz menni kikapcsolódni.

Bocs, de a leírásod alapján nekem az a benyomásom, hogy vagy nem tudsz bánni a gyerekekkel vagy nem fogadnak neked szót.

Miért lenne veszélyes egy tónál sétálni? Azt megértem, hogy strandra nem mész velük, de sétálni? Abban mi a veszélyes? Kivéve, ha nem hallgatnak rád, csak rohangálnak, te meg nem tudsz velük mit kezdeni.

Ezek szerint ott egy nagyváros a közelben, de te oda sem vagy képes elmenni velük? Ott sincs semmi? Ott csak van játszótér, ami nem üresen kong.

Ez csak egy kifogás részedről, mert nincs kedved.

Esetleg a férjedre is rászólhatnál, hogy időnként hanyagolja a munkát pár órára, mert család is vagytok, veletek is töltsön időt.

Sétálni meg miért csak hetente egyszer mentek? Ekkora gyereknek bármi szórakoztató, az is, ha fűszálakat gyűjt az út szélén. Kapd össze magad, aztán hajrá.