Hogy ne érezzem magam egy csődtömegnek?

Nem tudom jó e a kategória.

Szóval 4 éve vagyok itthon. Ezalatt lett 2 gyerekünk. En gyeden vagyok, szeptembertől megy a kicsi bölcsibe én meg dolgozni.

Igy sem volt sok barátnőm, de amióta megvannak a gyerekek, maradt 1 illetve lett 1 új.

A gyedem kb az éhenhaláshoz elég. 120ezer + a családi.

Férjem fizetésével viszont elvoltunk.

10éve dolgozott a cégnél, jó pénzt hozott haza, nem nélkülöztünk.

3 hónapja egyik napról a másikra kijelentették, hogs 1 hónapja van, azt viszlát.

2 hónapja itthon van. Hiába keres munkát, meg csak hasonlót se nagyon.

Így most kb ott vagyunk, ahol a part szakad.

Kajára, rezsire elég ami van, de semmi extrára nem jut most.

Barátnőm 150km-re lakik. Oda vissza kegtankolni az autót, most nem fér bele. Új barátnő megért minket, hogy nincs, de folyamat olyan programokat talál ki, amire nemet kell mondanom.

Emellett mindenki teszi fel a kirándulós/nyaralós/koktélozós képeket, én meg csak sírok, hogy nekem kb marad a csapvíz az udvaron.

Gyerekek is mennének fagyizni, a nagy állatkertbe, stb.. de most nem fér bele.

Legrosszabb esetben szeptembertől jobb lesz.

De bakker pont az egész nyarat tölthetjük itthon, nyomorban.

Férjem rajta van az ügyön, hogy legyen meló. Engem meg csak szeptembertől tudnak visszavenni. Szóval egyszerűen minden nap sírógörcsöm van, hogy itt tartunk.

Egy kis faluban lakunk egyébként, itt konkrétan semmi nincs, hogy itt kimozdulni.