Nem vagyok anyának való, csak egy csődtömeg?

Ha egy barátnöm meséli most kifiguráznám és együtt nevetnénk, mert annyira tipikus esete vagy a fáradt anyának, hogy ezen neked is inkább nevetned kellene.

4 héttel a szülés után még a hormonjaid is össze vissza állnak. aztán egy folyamatos megfeleleés az anyaszerepnek is sokat tesz ellened.

Amit tegyél ilyen esetben, mert szerintem nem lesz az utolsó a mai, hogy egyszerüen tedd a kicsit biztonságba, a nagyot hagyd ott a pisiben, kakiban, max kapcsold be neki a tv-t, majd menj ki az erkélyre (ahol azért hallod látod öket), és levegözz. majd menj be, tedd rendbe a nagyot, és fekügy le, ha kell vedd magad mellé mindet és feküdjetek az ágyban együtt. ha a nagy nem akar hagyad hogy játszon körülöttetek, te meg feküdjél és ne csinálj semmit.

Ha tudod hívd fel anyádat, barátnödet, férjedet, hogy most vége, és jöjjön át, és te elmész sétálni, vásárolni kávézni akármit csinálni, de a ki a házból.

én terhes vagyok, de kb 2 hete volt ez, mikor a kb az nap 3x kezdett el hisztizni a gyerekem. az utolsó a közeli bolt parkolójában, mert nem akart arra menni amerre én.

megfogtam haza vittem hónomalatt az ordító gyereket, bementem és úgy ahogy voltam ruhástól lefeküdtema kanappéra és sírtam. a gyerek nem értette mi van, de szerintem jobban tettem mintha megütöm, vagy ordibálok vele. egyszerüen én is kivoltam, mert köthettem volna vele megegyezést, de nem tettem, csak haza jöttem.

Először is nem vagy csődtömeg, mindenkinek lehet rossz napja. Persze nem jó, hogy így viselkedtél a gyerekkel, de azért katasztrófa sem történt.

Őszintén szólva nekem az jött le az írásodból, hogy kicsit depressziós vagy. Talán szülés utáni depresszió. Érdemes erről beszélgetni a férjeddel esetleg, hogy ő mit gondol, látja-e, szerinte is ekkora-e a probléma.

most szültél, a hormonjaid tombolnak

csak az a lehetőség, hogy tudatosan visszafogod magad, a nagy most tanulja a szobatisztaságot, vannak napok, amikor nagyon ügyes, aztán mintha még éretlen lenne rá, minden a parkettán köt ki. Ez egy ilyen játszma, türelmet igényel. Te is tudod, hogy amit tettél, azzal csak hátráltatod a szobatisztaság kialakulását, a stílusért és a gondolataidért van most bűntudatod. A gyerek már rég nem emlékszik a történtekre, ha ezek után megint megdicséred, sikerélménye lesz, ha leszidod, akkor visszafelé sül el minden. Türelem, egy kis kikapcsolódás, amikor mindkettő alszik. Tudom, hogy nem könnyű, nálunk 17 hónap van a két gyerek között, nem a levegőbe beszélek. Amíg a hormonok ilyen csúf játékot űznek az anyákkal ,addig tudatosan, a magad idegességét, ingerültségét visszafogva kell helyt állnod.

Szia!

Te most gyermekágyas anyuka vagy, az ideális az lenne ha ágyban tölthetnéd a napjaidat. E helyett nemhogy a kicsivel vagy, hanem egy négy éves nagyfiúval is foglalkoznod kell. Ez nagyon nagy feladat, tombolnak benned a hormonok, nem csoda ha feszült vagy.

Nagyfiad is normálisan viselkedik, úgy értem teljesen természetes dolog, hogy kicsit "visszafejlődött". Hiszen eddig ő volt az egyduralkodó, és most az eddigi békés kis élete fenekestül felfordult. E miatt haragos, és mivel még kisgyerek ezt ő így adja ki magából, hogy Rád haragszik, hiszen Te hoztad A Másikat, ő ezt egyáltalán "nem akarta"... Nehéz időszak ez, amíg beáll az új rendszer és mindenki újra megtalálja a helyét.

Okos tanácsot nem tudok adni, csak azt, amit valószínűleg Te is tudsz már: próbálj meg minél többet vele lenni, kettesben, csak rá figyelve. Ahogy írod, a kicsi nyugodt természet, hagy Neked időt a nagyobb testvérére.

Én a helyedben már most elmennék hordozási tanácsadóhoz, és elkezdeném megtanulni a hordozást, később nagyon nagy segítség lesz a két gyerekhez. Mert ha a kicsi már nem evős- alvós lesz, hanem megjelennek más igényei is, akkor könnyebb lesz mindannyiótoknak ha a kicsit felteszed magadra és közben tudsz oglalkozni a nagyobbal.

A testközelség ugyanis benned is pozitív hormonális változásokat indít el, ide idézek neked egy cikkből:):

"Amikor magadon hordozod a babádat, az egyúttal azt is jelenti, hogy intenzív és dinamikus kapcsolat alakul ki köztetek. Hamarabb megtanulod, és könnyebben megérted a jelzéseit, így gyorsabban és magától értetődőbben tudsz válaszolni azokra. A válaszkészség fokozódásával pedig még inkább elmélyül kettőtök között a kötődés, az anyai kompetencia érzése és a baba elégedettsége spirálszerű folyamatban egyre erősítik egymást."

Itt a lényeg az anyai kompetencia érzésének megerősödése, és a leírtak alapján ez most Neked nagyon fontos lenne.

Az előbb lemaradt:

nagyon fontos lenne, hogy találj olyan társaságot(FÉrj, barátnő, más anyukák, akár szakember...), akivel beszélgethetsz és ki tudsz szakadni ebből a rossz helyzetből.

És még valami, nagyfiaddal kapcsolatban ha szeretnél gyermekpszichológussal beszélni, a minivilág.hu- n keresd Dr. Fehér Andreát, biztosan tud jó tanácsokat adni.

Hú, mintha csak saját magamat látnám! Én is ezt éreztem, gondoltam, aztán meg sírtam amiatt hogy ilyen dolgok az eszembe jutottak. Mostmár csak nevetek magamon hogy ilyen hisztis p...a voltam (már bocsánat, de így van). Hidd el pár hét/hónap múlva te is csak mosolyogni fogsz magadon.

Egyébként meg minden igaz azokból amiket az előttem lévők írtak. Próbálj 20-ig számolni mielőtt látványosan kiakadsz. Mire 20-hoz érsz már ugyan kezdheted elölről a számolást, mert csinál valami új rosszaságot a nagyobbik, de legalább már 1 kiabálást/idegeskedést megspóroltál.

Nyugi, túl leszel rajta nemsokára. Ez most egy ilyen korszak, túl kell élni.

Kitartást!

3 éves és 5 hónapos kisfiúk anyukája

Nincs semmi baj,nyugodj meg.

A nagyfiad biztos elfelejti a történteket,hiszen szereted,bátorítod, és ezt a néhány kis gikszert leszámítva biztos következetesen és szeretettel neveled.

Bárkivel előfordulhat ilyesmi,hisz emberek vagyunk,te pedig most különösen érzékeny lelkiállapotban vagy.

Ez egy ördögi kör: mérges leszel rá, emiatt bűntudatod van,a bűntudat frusztrál és emiatt meg dühös az ember...

Bocsásd ezt most meg magadnak, legyél most elnéző magaddal.Az vesse rád az első követ,aki mindig nyugodt tudott maradni...