Csődtömeg vagyok vagy jól csinálom?
Úgyérzem béna vagyok ehez az egész anyasághoz, hogy nem jól "nevelem" a Kicsimet.
Leírom mi is "jellemző" ránk. Szóval kisfiam 6,5 hónapos 9720gramm és 75cm. Anyatejes de kap már főzit, gyümit.
Egy napunk: reggel hatkor ébredés pici játszás majd visszaalszik fél órára
8kor cici
10kor gyümi
12-13körül ebéd főzi amit én csinálok
16körül cici
19körül tejpép
majd pucérkodás pelus nélkül
20kor fürdés majd cicin elalvás. 2szer alszik általában hosszabbat kb 1,5óra de ugy ha visszaaltatom félóránként. Kiegyensúlyozott mosolygós baba. Sokat játszom vele de sokszor előfordul hogy hagyom hogy játszon egyedül lyenkor csak ülök mellette figyelem közben netezek. Szüleimmel lakunk így nemcsak én mosok, főzök, takarítok.
Azt érzem hogy semmit nemcsinálok jól.Anyukám engem hibáztat, hogy a kisfiam még mindíg 2óránként kel éjszaka már nem cicizik csak egyszer többi alkalommal teával kinálom. Kiveszem kicsit ringatom és alszik tovább. Szerinte rákéne jönnöm a problámára már. Első pillanattól rossz alvó. Nemérzem magam anyának és azt sem hogy szeretne a kisfiam. Mindenkivel ugyan úgy viselkedik imádja az embereket. Leírhatatlanul szeretem mindent megteszek érte. De már a fejemhez vágták azt is hogy nem tanítom és így soha nem fog megtanulni integetni, puszit adni, egyedül elaludni stb stb. Csak úgy alszik el ha ölben elaltatja valaki. Szerintetek van már napirendje és rendszer a kis életébe? Egész nap görcsbe van a gyomrom annyira stresszelek hogy jó anya legyek. Már 20kilót fogytam mióta megszületett a hajam csomokba hullik. Apával nemlehet ilyenről beszélni ő csak csodálja a fiunkat hogy fejlődik napról napra.Anyukám imádja az unokáját és szivesen is vigyáz rá de én nemmerem megkérni, hogy nehogy azt gondolja rólam hogy leakarom passzolni. Pedig csak akkor kértem meg hogy vigyázzon rá mikor elmentem neki vásárolni mondjuk turiba mert ha ott van nemtudok nyugottan nézelődni. Nagyon szomorú vagyok pedig boldognak kéne lennem mit csináljak menjek pszihológushoz? Bocsi ha hosszúra sikerült de próbáltam mindent leírni hogy átlátható legyen.
szerintem mindent nagyon jól csinálsz, nem látok ebben semmi rosszat. éjjel a foga miatt is kelhet. mondjuk én inkább cicire raknám olyankor, de ahogy te jónak látod.
ha fejlődik napról napra akkor nincs min izgulnod. szerintem inkább szülés utáni depresszió ez nem?
Bár nem vagyok Anya, de hirtelen a következőket tudnám tanácsolni neked:
1. költözz el a szüleidtől. ezek úgy érzem nem tanácsok, hanem krtikák.
2. mindegy gyerek más és más. Akinek meg nem tetszik a te babád fejlődése, az így járt.
Ne stresszelj annyit, élvezzétek az együtt eltöltött időt.
Jól csinálod és jó ANYA vagy!!!
1. Még 6 és fél hónapos nem kell tudnia sem integetni, sem puszit adnia!
2. Vannak jó és rossz alvó babák, emberek!!
Nekem két kisfiam van a nagy rossz alvó volt 14 hónapos koráig minden éjjel fent volt, a kicsi(6 és fél hónapos)már 2 hónapos kora óta végig alussza az éjszakát.
3. Jó csinálod ne hagyd magad őrületbe kergetni!
Szép nagy babád van az én kicsim "csak" 8570 gramm!!
Kitartás!!!!!!!
Jó anya vagy!!
Ne görcsölj ennyire!!!!:)Tényleg, csak lazán:)Mindent jól csinálsz!Az én fiam 7 hónapos és nagyon sokszor ölben alszik el!Éjjel már nem kel fel, én cumival szoktattam le, de mikor hajnalban megébred, átveszem magunkhoz.És nem érdekel, nem is érdekelt, hogy azt mondják oda fog szokni, mert picinek ő is elég rossz alvó volt(mondjuk nap közben most sem alszik túl sokat) és én meg úgy vagyok vele, ha így alszunk együtt, akkor alszunk!És ez a lényeg:)
Én is sokat görcsöltem az elején, de rájöttem nem éri meg!
Azt megérzi a fiad, és lehet nyűgösebb, feszültebb lesz.
Én fiam is mindenkihez szeret menni.
Mi sok időt töltünk szüleimnél, van hogy ők is "beleszólnak", de nem izgatom magam:)
Kezdd el élvezni az anyaságot!
Elmehetsz pszichológushoz, de szerintem tanuld meg, hogy magad legyőződ a rossz gondolatokat!Tényleg fontos, hogy megtanulj egyedül úrra lenni az ilyen helyzeteken, mert különben még sokat fogsz költeni pszichológusra,hiszen sok kiakasztó helyzet lesz még anyaként....De persze menj el, ha gondolod.
Én inkább, mikor ilyen gondolataim vannak, elkezdem mondogatni, hogy "jó anya vagyok", hogy visszajöjjön az önbizalmam:)
Fel a fejjel, a babádnak az a legjobb amit, és ahogy csinálsz:)
ja igen, azt kifelejtettem, hogy ne integetnie tudni kéne????na persze, mikor még csak most jött rá, hogy van keze???:)
Amúgy sokan írják, hogy "de jót mondókázok a babámmal", na az én fiamat totál hidegen hagyja mikor elkezdek neki énekelni, mondókázni....:)
Szerintem van napirendetek. Nálunk is kb ez volt, igaz a kisfiam jó alvó, de én soha nem görcsöltem, hogy "jaj vajon jól csinálom-e" a tanácsokat meghallgattam, aki nagyon erőszakos volt, annak megmondtam, hogy köszönöm, de én ezt másként csinálom.
Nem értem, miért kételkedsz magadban, amíg a baba jól eszik, fejlődik, nincs baj!
A tanulási folyamat meg pl az én fiamnál kb 8 hónaposan kezdődött, akkor szinte magától (láttuk, hogy pl integet, és csináltuk neki mi is, bősz pápá közepette) metanult egy csomó mindent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!