Miért akarnak egyesek nagy családot?

A "nyugodt, szabad élet" már az első gyerekkel oda van. Ahhoz képest egy második gyerek már nem 2x annyi gond, a harmadik sem arányosan több gond, mintha 2 lenne stb.

Nyilván számít, ki hogy szocializálódott. Volt-e a szülőknek testvére, ha igen, hányan voltak, hogy élték meg azt, hogy nagy a család vagy éppen azt, hogy egykék. Sokféle motiváció lehet.

Ha már... én inkább azt nem értem, ahol nagy a korkülönbség a gyerekek között (ugyanannál a párnál, nem külső okok miatt). Mert én azt hinném, hogy ha már maguk mögött tudják az egyik életkor nehézségeit, nem mennek bele még egyszer (párhuzamosan az idősebb gyerek(ek) életkori sajátosságai mellett). De sokan mégis így döntenek.

Miért tart valaki papagájt? Engem zavar a hangja. 🤣🤣🤣 Ja, hogy van, aki szereti??? 🤔

És miért jár valaki magassarkúban? Nekem kényelmetlen. Nem értem… 🤣

Viccet felretéve. Tudom, hogy egy papagáj meg egy cipő és a gyerekek nem ugyanaz. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki mást tolerál. És nem kell mindennek csak a rossz oldalát nézni. Nyilván aki gyereket vállal, nem azért, hogy zsivaj legyen, hanem a pozitív oldala miatt. De ez eszedbe se jutott?

Mi a jó a fesztiválozásban? Csak ricsaj, higiénia nuku, tömeg, pihenni nem lehet, aztán mégis imádják egy csomóan és kifejezetten drága jegyeket képesek megvenni, hogy elmenjenek egy Szigetre mondjuk. Én még 20 évesen se szerettem, most meg már pláne. Ez csak egy példa a sok közül, hogy vannak dolgok, amikre egyes emberek szívesen áldoznak időt-pénzt-energiát, mások meg nem. A gyerekek és a nagycsalád is hasonló. Nyilván nem olyan az élet gyerekek előtt és után, de én nem érzem azt, hogy elvesztettem volna a "nyugodt, szabad életet" amióta gyerekeim vannak. Sőt, most érzem magam igazán otthon. Mások vagyunk, ennyi.

Egyébként tény, hogy egy gyereket felnevelni nem 2 nap, ugyanakkor a sivalkodással-alváshiánnyal töltött időszak gyerekenként nem hosszabb, mint egy átlag egyetemi képzés, ha már felmerült a hasonlat, szóval ha diplománként bevállalsz 3-4 évet a tanulással (mert ugye, vannak, akik több egyetemet is elvégeznek, csak az alapképzést akár), akkor ez gyerekenként is belefér. Csak az egyetemmel ellentétben ez gyerekeknél az idő előrehaladtával bizonyos értelemben könnyebb lesz, legalábbis a szabadság-érzetet hamarabb eléred egy gyerek mellett, mint az egyetem mellett (legalábbis nálunk ez a helyzet. A gyerekek 2 éves koruktól már simán aludtak nagymamánál, amíg mi a férjemmel randiztunk, és vannak, akiknél még hamarabb töltik külön már az éjszakát- azért az egyetemről nem szabadulsz 2 év után még).

De nem kell nagy családot vállalni szerencsére senkinek, aki nem akar. Azért azt tudd, hogy egy gyerek is sokszor sír és hangos és rombol, nem kell ehhez 3+ gyereket vállalni :D

Neked egy sem kell, hogyha zavar a ricsaj, ordítás, 0-24 beszéd, miért-korszak, etc.

Ugyanis EGY gyerek pontosan ugyanezeket produkálja, szóval a gyerek érdekében engedd el ezt a dolgot.

Engem is idegesít a gyerekzsivaj, meg sírás, kiabálás, hogy nem lenne egy szabad percem, etc - nem is vállalok gyereket, mert egy is bőven túlmegy a tűréshatáromon.

Nagycsalád sem kell ehhez.

Én "gyerek oldalról" írok. Mi 5en vagyunk tesók.

Anyám idegroncs volt. Nevelőapám látastól vakulásig dolgozott. Mindenben nélkülöztünk, mert "ha az egyik kap valamit a többi sír, 5 meg drága". Tanulni, zenét hallgatni, filmezni lehetetlen volt. Csend?! 23éves koromig nem tudtam mi az.

Valahova családostól menni?! Mint a bucsus cigányok. Felpakolva, komplett csordában 7en. Ja és személyautó? Felejtsd el. Nem fér be a famili. Kisteher 🤣 saját szoba? Új telefon? Új ruha? Felejtsd el.

Anya részéről minősegi idő mindenkivel? Külön-külön?! Az mi?! Nevelőapámról nem is beszélek.

Szóval "megérte".

Nekem lett 2 gyerekem. Simán megtudok nekik venni bármit. Mindenből újat. Van saját szobájuk. Nekem van életem, nem vagyok idegbeteg.

Szóval én sem tudom megérteni, ahol 2nél több van. Ahol 4 vagy 4+ na az meg már az extragáz számomra.

- mert szeretné, ha sokan vennék körbe

- mert a szülői szerepkör az, amiben a leginkább otthon érzi magát

- mert azt reméli, számíthat rájuk idős korában (így jobban eloszlik a szülők gondozásának terhe)

- mert egyke volt, és ő mindig is szeretett volna testvért (vagy neki is voltak testvérei és jól kijött velük)

- mert úgy reméli, jó testvérek lesznek, akik számíthatnak egymásra az életben

- mert erősek a fajfenntartó ösztönei

- rokoni / baráti / társadalmi nyomásra

- mert valamilyen támogatásra fáj a foga

Van 2 felnőtt gyerekünk, én kisgyermek nevelő vagyok, így azt sem mondhatom nem tudom milyen a gyerek vagy elfelejtettem.

Nagyon untam a nyugis életemet, hetente mozi, férj nem sétálós szeret csak punnyadni.

Na ez megszünt itt a 4 évesünk van élet a házban, van miért kimenni, elmenni, megmozdulni.

Ha kicsit korábban jött volna, lenne még egy, mert 1 gyerek nekem nem gyerek.

A nagyok már élik az életüket.

En szerettem volna 3-5 gyereket, nekem az a csodalatos benne, hogy mindegyik egy kulon szemelyiseg, es nezni, ahogy cseperednek, es az erzes, amivel kotodsz hozzajuk szamomra semmi mashoz nem hasonlit.

Ferjem eredetileg harmat szeretett volna, de mi megalltunk kettonel, mert ennyit birunk mentalisan es fizikailag.

Amugy en sem mindig ertem magam, mikor idonkent elobukkan a gondolat, hogy jo lenne meg egy. A kicsi dackorszakjara mindkettonk turelme elfogyott, de mar tulvagyunk rajta, mostanra viszont meg mar elvezzuk, hogy nagyobbak.