Amikor azt mondják, "nem tudjuk mit vállalunk" a gyerekvállalás előtt, azt hogy értik?

Kérdező, az életben semmi nagyobb változásra nem lehet felkészülni!

Óvodásként hogyan készülsz fel arra, amikor már iskolába kell járnod? Iskolásként hogyan készülsz fel arra, amikor dolgozni kezdesz? Szüleiddel lakva hogyan készülsz fel arra, hogy egyedül lakjál? Egyedül lakva hogyan készülsz fel arra, amikor pároddal fogsz együtt lakni? Hogyan készülsz fel arra, hogy házasságot kötsz és egy életre elkötelezed magad valaki mellett? Ha alkalmazott vagy, hogyan készülsz fel arra, hogy vállalkozó legyél?

AHogyan ezekre nem tudsz felkészülni, mert ehhez foghatót még nem csináltál, ugyanúgy a gyerekre sem tudsz felkészülni.

Ettől még természetesen nagyon lehet élvezni és bele lehet rázódni.

Sokkal fontosabb, hogy olyan személyiséged legyen, hogy nem csinálsz mindenből keleti kérdést, nem rinyálsz, ha átalakul az életed és ki kell lépned a komfortzónádból. A másfajta életmódban az örömöt keresed, nem azon lovagolsz, hogy mit vesztettél el a régi életedből.

Én úgy ereztem 100%ra fel vagyok készülve mindenre.

17 és 19 éves voltam, mikor a tesóim születtek. Gyakorlatilag a szoptatason kívül mindent csináltam velük. Éjszaka fogzásnál virrasztottam, ha betegek voltak is én ápoltam őket délután, szoval anyjuk helyett anyjuk voltam. Anyámat nem minősíteném itt.

Ennek ellenére lett nekem is 2 gyerekem. És közel nem olyan, mint elképzeltem.

Hogy mennyire monoton az itthonlét, hogy milyen valóban kialvatlannak lenni, hogy milyen valojában egy betegség... erre hiába a szakirodalom, az esetleges beszámolók, tanácsok, bármi. Erre nem lehet felkészülni.

Mig férjemmel ketten voltunk, honnan tudtam volna, hogy milyen apa lesz? Mennyire fog résztvenni az egészben? Ezek mind mind ilyan dolgok, amire lehetetlen felkeszülni.

Ennek ellenére alkalmazkodom, bírom, élvezem. Vannak nehéz időszakok, de azt túl kell élni és megy minden tovább.

Úgy értik, hogy aki még gyermekvállalás előtt áll, mosolyogva és vágyakozva nézi a kismamákat és a babákat, gyerekeket. Azt gondolja milyen szuper lesz, ha ő is szülővé válik. Miközben halvány fogalma sincs arról milyen nehéz tud lenni egy terhesség vagy egy szülés. Nem tudja milyen rossz minden este éjszakázni, milyen rossz amikor beteg, szenved a gyermek vagy éppen rossz és szemtelen.

De a szülőség nem minden esetben ilyen! Nehézségek mindenhol vannak, de ezek múlandó problémák. Én súlyos fogyatékos gyermeket nevelek, de még így sem mondom azt , hogy borzasztó a gyermeknevelés.

Ez a gyenge, önző anyák szövege. Mivel ők képtelenek az anyaságra próbálják másokkal is elhitetni, hogy mekkora szar ez az egész.

Pedig ez nem igaz!! Nehéznek nehéz, de a gyermek a legnagyobb ajándék az életben, így rengeteg örömet is okoz. Minden fáradságot megér.

Egy példa: 1 éves kislányom. Nappal, születése óta, kizárólag, vagy babakocsiban kint a levegőn vagy cicin vagy most már mellettem alszik. Sehogy máshogy, pedig mindent is ki próbáltunk.

Mikor mesélik mások, hogy alvás időben megfőznek, takarít vagy csak magával foglalkozik és akkor van én ideje. Nekem ilyen nincs. Az már hab a tortán, hogy semmit nem lehet mellette csinálni, mert ordít torka szakadtából. Férjem hazaér 18-ra leül eszik és utána övé a kislány. Én nekiugrok a lakásnak, házimunka mosás stb utána főzök és ha szerencsém van, akkor 23:00-kor ágyba kerülök. Segítségünk nincs, szóval így élem az életem 1 éve. Annyi, mikor babakocsizás alatt alszik, akkor 10 percre leülök egy padra, netezek telefonálok kicsit. Ez a kikapcsolódás.

Ezt rémálmaimban sem gondoltam volna.

4-es!

Sok anyuka szeretne 23-kor ágyba kerülni!!! De sajnos ez csak keveseknek adatik meg. Ellenben, a többi amit írtál, szinte mindenkit érint. Szeparációs szorongàs miatt ordít a gyereked, ha nem vele foglalkozol. Teljesen természetes, életkori sajátosság.

Majd 2 évesen jön a dackorszak, csak szólok. Azt is átéli mindenki. Szóval ez nem a rémálom kategória, hanem minden rendben van nálatok. 😀

" Nappal, születése óta, kizárólag, vagy babakocsiban kint a levegőn vagy cicin vagy most már mellettem alszik. Sehogy máshogy, pedig mindent is ki próbáltunk.

Mikor mesélik mások, hogy alvás időben megfőznek, takarít vagy csak magával foglalkozik és akkor van én ideje. Nekem ilyen nincs. Az már hab a tortán, hogy semmit nem lehet mellette csinálni, mert ordít torka szakadtából"

Szóról szóra ugyanez a mi életünk is :(

Sok baba van a családban, nyilván egyikkel sem szivárvány az élet, de az én lányom az átlagtól sokkal nyűgösebb, extra igényűbb baba.

Erre nem lehetett felkészülni csak túlélünk.

Az éjszakákat vagy az autós utazást meg sem említem...

Én fiam is olyan volt, mint a 4-nek, de én neki nem álltam este takarítani, meg főzni. Hétvégén, esetleg, de egyszerűen nem érdekelt. Ha valakinek nem tetszett, akkor mutattam hol találja a tisztítószereket. Pedig gyerek előtt mindig abszolút rend és tisztaság volt, de rájöttem, hogy az én gyengém a nem alvás, ha én nem alszok, akkor felőlem az egész világ megbaxódhat, az se számít.

Erre pl én se számítottam, nekem a legalja talán az volt, amikor 39 fokos lázas voltam, és a földön feküdtem szenvedve, hogy férjem hazaérjen, a gyerekre meg ugyanúgy kellett figyelni. A család, meg a barátok, csak akkor akarnak jönni, ha a kezükbe tudok adni egy kipihent, boldog mosolygós babát, lehetőleg hétvégén, amikor nekik jó. Ha kis túlzással meg akarsz dögleni egy sima kedd délelőtt, egy fogzós nyűgös totyogóval, akkor a rögtönítélő bíróság egyből nyomja, hogy te akartad, bírjad. Ezekre nem lehet felkészülni. Érted, felfogod, de benne lenni más.