Amikor azt mondják, "nem tudjuk mit vállalunk" a gyerekvállalás előtt, azt hogy értik?

5-ös ezt írtad:

Ellenben, a többi amit írtál, szinte mindenkit érint. ——>

Ez a mondatod nagyon érdekes. Én pont mindenkitől azt hallottam, mikor alszik a gyereke, akkor csinálja a házimunkát, ebédet vagy csak sorozatot néz, hajat most stb.

Mivel az enyém nem alszik egymaga, így ez kizárva. Miután a férjem hazaér, akkor nyilván nem pihenni meg arcpakolást feltenni fogok, hanem csinálom a házimunkát. És ezt 1 éve, minden napom ilyen. Úgy nézek ki és érzem is magam 32 évesen, mintha 80 éves lennék sanyarú nehéz sorssal a hátam mögött.

Mondjuk az sem normális, hogy nincs az embernek segítsége.

"Miután a férjem hazaér, akkor nyilván nem pihenni meg arcpakolást feltenni fogok"

És míert nem? Nem kell a házimunkában megszakadni.

Nekem nem a kialvatlansag a legnehezebb, de azert szorosan ott van toplistaban, mivel nekem is tobbemberes gyereket dobott a gep elsore. A traumatikus szuleselmeny-testi megterheles is. A legrosszabb nekem az aggodalom, a legfarasztobb pedig az allando felugyelet-keszenlet, az intenziv figyelem, amit megkovetelnek akkor is, ha nem akarod epp megadni. Introvertaltkent egy extrovertalt es egy kisebb gyerek anyukajakent mentalisan es fizikailag is le vagyok nagyon faradva. Ezt az elso par evben nem ereztem ilyen intenziven, megha sokkal nehezebb is volt, mert mostanra legalabb mar mindketten alszanak, igy 7 ev utan vegre en is. De mostanra a mentalis resze, meg ez az ugralas, hogy MINDIG van valami, nem vonulhatok el nyugiban, csak a munkaban nyugodhatok meg, ameddig bolcsiben meg suliban vannak, es este 8-tol indul a szabadidom (amiert meg halas is lehetek, mert masnal ennyi idosek sokszor 10 elott el sem alszanak), mikor mar hulla vagyok, es csak pislogok ki a fejembol… Na nekem ez a nehez.

Ennel persze sokkal nehezebb lenne, ha nem lennenek. Imadom oket, es a masodiknal meg inkabb tudtuk, hogy mit vallalunk, - az elsonel azert a 3 evig tarto 6-8 ebredes ejjelente elegge varatlanul ert -. Jo, hogy vannak.

#19, attol fugg, mit ertesz konnyebb alatt. Nalunk kozel 4 ev a korkulonbseg. A mentalis leterheltseget illetoen konnyebb lenne, ha csak a nagy lenne, bar mar azert eleg jol eljatszanak ketten. Amikor ritkan az egyik nagyszulo elviszi az egyik gyereket, akkor erezzuk a kulonbseget, nincs visitas, veszekedes a jatekokon, van viszont helyette a keres, hogy foglalkozzunk vele, aktivan toltsunk vele idot. Ez a nagyobbikra fokozottan igaz, a kisebb jobban elfoglalja magat. A naggyal viszont cserebe mar eleg jo programokat lehet csinalni.

Ami miatt nekem nehezebb lenne osszessegeben, az a lelki resz. En nagyon szerettem volna meg egy gyereket, es a ferjem is, mindennek ellenere. Nehezen is jott ossze. Nem beszeltunk a nagy elott errol, megis meg 3 eves sem volt, egyszer elsirta magat, hogy neki mikor lesz tesoja, es tobbszor emlegette is. Nem miatta vallaltuk amugy, ez csak egy plusz dolog, amire emlekszem. Ha ellensegesen allt volna a temahoz, az nyilvan nehezebbe tette volna a helyzetet, de akkor is vallaltunk volna.

A kicsi nem lett tobbemberes, mint a nagy. Persze ez lutri, baratnomeknel mindket gyerek az lett. Az o szuletese utani idoszak nekem ezerszer konnyebb volt, mint a nagy utan minden szempontbol, testileg, lelkileg, alvasugyileg, szoptatas szempontjabol is. Leraktuk, es aludt. Huztuk ra az overalt a babakocsis setahoz, es mar aludt. Beraktuk a kocsiba, es mar aludt. Leraktam a kisagyba, es aludt. Mellette meg a kanaperol filmeztunk harmasban. Hihetetlen volt. Kelt o is 2-3x, neha tobbszor, de viszonylag gyorsan visszaaludt. Nem zavartak a zajok. 1,5 eves koraig folyton mosolygott, eljatszogatott. Nezegetett a babakocsiban, ameddig en hosszan vasaroltam. Egyszeruen hihetetlen volt. A naggyal ezek ellentetet kepzeld el.

Emlekszem a gondolatra, es a megkonnyebbulesre, hogy basszus, nem en vagyok rossz, inkompetens anya, hanem a gyerekek masok. A nagy is mar egyebkent kikupalodott, 4-5 eves kora kozott meg hullamzo volt, de mar akkor is aranyosan megertette, hogy ne ebressze fel a tesot. Ha felebredt, figyelte, ha sirt, mondta, hogy szoptassam meg. Tanitgatja a mai napig, figyel ra. Vitak a kicsi 1,5-2 eves kora kozott kezdodtek a dackorszakkal parhuzamosan, de mindketten azonnal rohannak, ha a masik mondjuk megutotte magat, es vigasztaljak egymast, puszit adnak egymas fajo testreszeire, megosztoznak a dolgaikon (kiveve, amikor nem, es van abbol is boven, de atelni megiscsak hatalmas elmeny, mikor latom, ahogy megolelik egymast).

A kicsi most 3,5, es mostanaban kezdett a visitas, veszekedes mennyisege szamunkra is erzekelheto modon csokkenni, de meg mindig van annyi, ami faraszto. Optimista vagyok, remenykedem, hogy tovabb fog javulni :D

Bekunk amugy teljesen elfogyott a turelmunk, es kifaradtunk mentalisan. Akartunk meg gyereket, de igy inkabb letettunk rola.