Másnak is elvárja a fèrje ezt a hozzáállást?

30!

Hát nézd, ha ennyire ledegradalja az embert a párja, bármi lehet.

Én anya vagyok és néha nekem is a tököm tele van a vinnyogással. Néha én is ideges leszek, de nem kiabálok a gyerekkel. Nem rajta vezetem le a frusztrációmat. Megesett már, hogy rákiabáltam, de utána nem az volt a reakcióm, hogy de hát én milyen stresszes vagyok, hanem hogy nagyon sajnálom baba, anya elrontotta, nem ezt érdemelted. Nem ő választja meg, hogy mit érez, de azt igen, hogy hogy reagál. Felnőtt emberként KI KELL BÍRNIA ennyit. Ki lehet borulni egymásnak, hogy ez milyen nehéz, meg lehet kérni a másikat, hogy ma este hadd feküdjek le egy órával hamarabb vagy elmennék sétálni egyet munka után, de ha otthon van, akkor ő egy apuka a kis mazsoláknak. Amúgy meg minél jobban tolja el magától a gyereket, annál jobban mászni akar fel. Az enyém legalábbis. Ha pihenni akarunk, akkor ketten lefekszünk a kanapén a férjemmel és középre a csemete, és olyankor sokkal nyugodtabb. Lehet, hogy ha az ölébe venné a gyereket, akkor tudná bámulni a tévét anélkül, hogy a gyerek visítana vagy kitaposná a veséjét.

És ha túl stresszes a munka, akkor váltson. Vagy kezdje el a változást pl. egy képzéssel. Nem csak úgy lehet megélni, ha napi 16 óra fizikai munkát dolgozik az ember. Nem ismerem a helyzeteteket, de csak van egy közelebbi, egy jobban fizető, amiből kevesebb munka elég, egy hasonló szakma, ami jobb a ti életetekhez. Gondolja végig. Csak azt tudja, hogy nem muszáj ezt csinálnia, hanem ezt választja, hogy csinálja, ne tegye magát áldozat szerepbe.

34-es: oké, ez erősen árnyalja a képet. Az egész családja miatt kellene ezt a munkát lecserélnie, mert a hajatokra kenhetitek, ha 10 év múlva ottmaradsz a gyerekkel jómódban, de árván/özvegyen, mert a férjed meghal szívinfarktusban, agyvérzésben. Teljesen igazad van abban, hogy igenis számít a pénz, főleg ha gyerek van, és lehet olyan szitu, amikor nincs más megoldás, mint hogy erőn felül dolgozzon valaki, de ez így a saját maga kizsigerelése, és nagyon jól látszik, hogy ennyi munka mellett nem képes türelemmel fordulni felétek. Vannak olyan szuperképességűek, mint a 37-es férje, ami tök jó (tényleg!), de legyünk őszinték, az átlagember nem ilyen, ezt el kell fogadni. NEKEM biztos nem lenne türelmem senkihez, nem hogy egy gyerekhez, ha ennyi melót kellene tolnom minden nap.

Nem tudom hol laktok, mit csinál, de valahogy rá kellene venned, hogy váltson. Cégen belül nem tud? Az is megoldás lehet, hogy a gyerek bölcsibe megy és te vissza dolgozni, ha lehet 4 vagy 6 órában (nehéz így tanácsot adni, hogy nem tudjuk merre laktok, milyen végzettséggel, tapasztalattal, tudom, hogy egyszerűen van olyan, hogy nincs munka, pláne nem 4 órás).

Kitartás neked, nektek!

26-os vagyok.

Nincs ezzel semmi baj, amíg az anyuka is mondhatja azt, hogy "na most elfogyott a türelmem", és átvonulhat a másik szobába, vagy fejére rakhatja a fülest és leülhet a gépe elé, vagy bármilyen más módon kibújhat a gyerekkel kapcsolatos szituációból, ha az éppen idegesíti vagy nem tetszik neki.

Jaaaaaaaa, hogy ő nem teheti ezt meg?

Szívás.