Mit tegyek, hogy javuljon a családhoz való hozzáállásom?

Most a negatívumokat látod. Lehet évek múltán véletlenül találkozol valakivel, akibe újra szerelmes leszel, szeretni fog téged is és a gyerekedet is, komoly kapcsolat lesz belőle, és akkor nem a negatívumot fogod látni, hanem azt, hogy hogy lehet kihozni belőle a legjobbat. Örömmel fog eltoltemi, hogy van, akiben bizhatsz, akire szamithatsz, aki szeret. Sok olyan van, hogy a gyerekek saját apjukkent szeretik a mostohaapat, és ez kölcsönös.

Lehet sosem találsz ilyen férfit, akkor meg nem kötelező párkapcsolatban élni, lehetsz boldog a gyerekeiddel is hármasban.

Az ünnepeket, mint pl ballagás meg meglehet oldani közösen us a volt fejjel, felnőtt módjára.

Mondjuk nem keresnék partnert, amíg ennyire negatívan látod a dolgokat. Egyértelműen beárnyékolja a jelenlegi nézetedet a válás.

Hiszed vagy sem, lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem a checklistet pipálgatja valaki, csak megéli a pillanatot. Elvált szülők gyereke vagyok, lehet nem ez volt a legideálisabb dolog az életemben, de a szüleim kulturáltan váltak el, és boldogok voltak az új párjukkal. Mivel engem nem vett körbe toxikus környezet, teljesen jól elvoltam mindkét oldallal. Nem voltak vitáim az új partnerekkel és nem voltak ilyen amerikai filmes baromkodások, hogy jajj én azt akarom, hogy anyu meg apu együttlegyen, ezért hú de keresztbe teszek mindenkinek.

Nincs benne jo.

De egyedul sem jo, en 6 eve -szuletesetol kezdve - nevelem egyedul a lanyom, csak ketten vagyunk.

Persze, nem jo, maganyos vagyok, DE meg mindig jobb mint amit leirtal. Most igy latom, aztan ha jonne valaki akibe beleszeretnek, lehet megvaltozna ...

Ez olyan butaság.

Nekem mindkétszer sikerült gyerektelen pasival összejönnöm gyerekesként.

Szóval nem feltétlenül kell elviselni más gyerekeit és exét :)