Hogyan legyek jó anya a gyerekeimnek? Egy karácsonyt nem bírok ki.

Nagyon nehéz helyzet, de ha technikailag nézzük, akkor nincs veszve a Karácsony. Először azt hittem, kritikusan szegények vagytok, de ha elutaztok Siófokra, akkor hála Istennek, talan legalább nem reménytelenül rossz a helyzet.

Akkor végül is csak ki kell tölteni az időt, én arra gondolnék, tervezz be ünnepi programokat sorra.

Pl egy sütit válassz ki, amit együtt süttök. Készítsetek pár díszt (csomagolópapírt is lehet kartonra ragasztani vagy sima fehér papírt nyolcba hajtva hopelyhet). Menjetek el a könyvtárba, vagy ilyesmi, vegyetek (ki) vmi jó karácsonyos könyvet, vmi családi filmet. Csinálj hozzá popcornt. Társasozzatok. Hallgassatok karácsonyi zenet. Kiranduljatok (kár h nincs hó...). Kb aztán már csomagolni is kell.

A sógornődhöz mért nem tudtok menni? Karacsonykor ez direkt szokás, mi is vagy megxünk vagy hozzánk jönnek. Nem lehet meghívni, pl 25én délelőtt? Nincs egy régi barátnő akivel beültök akár gyerekekkel a heten egy kávéra?

Szerintem is ki kell tartani a gyerekek miatt, menjen a karácsony, ami belefér.

Egy négyzethálós papir is elég pl egy torpedójátékhoz

Ahhoz nem kell a jövőbe látni, hogy az ember minden lehetséges kimetelt előre végiggondoljon. Az más kérdés, hogy nem akarja előre végiggondolni, mert jaj most mekkora a szerelem. Hiába sajnos, a házasság sem garancia arra, hogy mindig együtt maradnak. Én is idióta módjára mentem férjhez, csak a jelennek éltem. Nem foglalkoztam azzal, hogy egyedül is maradhatok a gyerekkel. Pedig kellett volna. És bizony így is lett. 2 rohadt évembe telt, amíg felállítottam magam az önsajnálatból. Kemény évek voltak, és nem volt segítségem sem. Apuci 13 hónapig bszott gyt-t fizetni, és a gyereket sem látogatta. Az új punci mindent vitt nála.Aztán 2 év után szétmentek végleg. Egyetlen szerencsém volt, hogy a munkahelyem végig toleráns volt a helyzetem miatt. Mára felnőtt a lányom. Pénzem persze sosem volt, ma sincs, mert ebben a szakmában nem lehetett soha sokat keresni. Egy kisgyerekkel viszont nem lehet csak úgy ugrálni.

Próbáltam ismerkedni is, de nem volt szerencsém. Erről így lemondtam. És ma már élvezem a függetlenséget. És azt sem értem már egyáltalán, régen miért is akartam a nyakamba venni egy plusz gondot.

A tanulságokat viszont levontam a saját esetemből, hogy bizony szerelem ide vagy oda, muszáj! előre gondolkodni, hiába tűnik akkor hihetetlennek, hogy az emberrel magával is megtörténhet az, ami másokkal már megtörtént. Nincsen garancia a holtodiglanra egyetlen pasassal sem.

Kérdező, a 10-es válaszod azt mutatja, hogy képes vagy dühös lenni, ami jó, mert érzelem.

Amíg morogsz miattunk, addig nem magad sajnálod. Szívesen idegesítelek 😂 (ahogy 1-es voltam).

Dühöngj, mert az kicsit kirugdal az önsajnálatból. Tudom, hogy pocsék lehet.

Miért kell belerúgni a földön fekvőbe okoskodásokkal?

Nem állított meg senkit az utcán, hogy te figyelj már, hadd siránkozzak neked.

Akinek nem tetszik, lehet tovább menni, tudom, hogy sok kényszeres kommentelő van, de amikor ezeket a közhelyeket puffogtatni jön ide valaki...

Arra még biztos nem gondolt, hogy "szedje össze magát". Vicc komolyan.

Kedved kérdező, nagyon rossz helyre jöttél a problémáddal, mert ez az egyik legrosszabb fórum, és legrosszabb kategória.

Itt nem fogsz megértést kapni.

Nézz szét a munkát illetően, hogy vannak -e lehetőségek, illetve lehet nem lenne rossz mondjuk egy társkereső, már csak beszélgetni is egyet valakivel, aki szívesen olvassa és megért.

Tudom, hogy karácsonykor hatványozottan szar minden, de arra összpontosíts, hogy ott van a két gyereked, van, akinek ennyi nincs, neked ők örökre ott lesznek, és ha szomorú vagy, ők is azok lesznek, ezért nem engedheted meg magadnak a szomorkodást!

Most nem teljesen értem, milyen választ vársz, szedd össze magad és játszd el a jókedvűt, nem tudok mást mondani.

Az én anyám is egy semmirekellőnek vállalt gyerekeket a semmire, mert ki gondolta volna, hogy elválnak, persze elváltak, neki is hitelt kellett felvennie, aztán onnantól utálta az egész életét. Pedig neki segítsége is volt a családunk személyében, de a sz*r munkahelyét nem merte otthagyni, sose volt pénze, ő is a hitelben fuldoklott és ezt mindig ránk vetítette.

Depressziós lett, utált élni és mindig rossz hangulat volt otthon, gyomorgörccsel jártam haza, folyton ment a veszekedés, pláne kamasz korunkban, megszólalni sem lehetett, mert idegsokkos volt, rajtunk vezette le az összes feszültséget.

Borzasztó gyerekkorom volt, és ma már nem is tartom vele a kapcsolatot, az én életem ne mérgezze.