Ezek miatt valóban rossz anya vagyok, és sajnálni kell a gyerekeimet?

Alapvetően, amíg nem veszélyezteted a lelki-testi épségüket és fejlődésüket, addig nem vagy rossz anya.

Más véleménye szerint pedig felnőtt ember nem él családi életet. "Megkaptad?" És mondd, az illetőnek nem mondtad azt, udvariasan, mosolyogva, hogy magad is el tudod dönteni, mi módon neveled a gyerekeidet, de rögtön szólsz majd neki, ha kíváncsi leszel a véleményére ezzel kapcsolatosan?

De utálom azokat, akik más magánügyeibe dumálnak bele ...

1. Kitől kaptad meg?

2. Ő honnan tudja, hogy így csinálod? Ha nem együtt laktok, akkor csak a te elmondásodból tudhatja.

Egyébként kb. így vagyunk a gyerekünkkel mi is, talán kicsit engedékenyebben. Persze attól is függ, hány éves a te gyereked. Tízéves kor alatt már egyetlen év különbség is rengeteget számít.

De egyáltalán ki az az épeszű szülő, aki szerint a gyereknek engedni kellene, hogy akkor egyen, aludjon, amikor neki.ahhoz kedve van? Hát minden nagyra és kevésbé nagyratartott szakkönyv ezt sulykolja: napirend. Amit te leírtál, az nagyvonalakban a napirend, hogy a gyermek bizonyos ritmus szerint éli a kis életét, amelyben megvan a maga ideje az étkezéseknek, az alvásoknak, az egyes tevékenységeknek.

Érdekes, minket még sosem kritizáltak azért, hogy ezeket a szabályokat következetesen betartatjuk a gyermekeinkkel. Sőt, a környezetünk inkább dicsér minket, vagy, aki picit irigykedik, ugyanis nálunk még az 5 éves fiam is alszik ebéd után, mindenki leül az asztalhoz az étkezések idejére, és együtt eszünk, nem a tévé előtt, nem a lakásban rohangálva kapjuk be a falatokat. Az esti rutin is következetesen a megszokottak szerint megy, amit az egyik családtagunk szinte csodál, hogy milyen jó nekünk, hogy a közös vacsi után pancsolnak egyet a gyerekeink, és legkésőbb fél 9-kor ágyban vannak. Ennél a rokonnál akkor dőlnek ki a gyerekek, amikor akarnak, ott, ahol éppen az álom utoléri őket. Sokszor a legkisebb most 1 éves baba este 11-kor mászás közben dől ki a padlószőnyegen, és vacsora, fürdetés nélkül beteszik az ágyába. Nem is hinném el, ha nem láttam volna. Anyuka sopánkodott, hogy mit tegyen, ez náluk mindennapos.

Szval egy rendes napirend szerint élő családnál úgy működnek a dolgok, ahogy leírtad, kérdező. Aki szerint emiatt kegyetlen vagy, annál borítékolom, hogy ekkora a káosz, mint a rokonoméknál.

Nem tudom, mekkorák a gyerekeid. Az én fiam 5, a lányom 3,5 éves. Ha hétvégén egy-egy egésznapos programon vagyunk, kimaradhat az alvás, de a napirend akkor is változatlan. Otthon reggel 8 körül együtt reggelizünk, egyre gyakrabban segítenek teríteni és asztalt leszedni a gyerekeim, szeretném, ha időveé maguktól jutna eszükbe. A játék utáni összepakolásba is bevonom Őket. Azt nem várom el Tőlük, hogy teljesen egyedül pakolják el mondjuk a kilónyi legót színek szerint csoportosítva. Be szoktam segíteni Nekik az elpakolásba, de a lényeg, hogy Ők is pakolnak.

Nem szoktunk nassolni az étkezések között, ezért nem kell óránként terítenem. Ha valaki megéhezik, elrágcsál egy almát, bekanalaz egy joghurtot, nyilván, nem maradnak éhesek. Egyébként a közös étkezések nálunk jó hangulatú csemegézések, beszélgetések, mindenki jól lakik annyira, hogy sosem éhesek a következő étkezésig.

Az alvásnak megint megvan a maga ideje, lefekvés előtt pisi, kaki, aztán már nincs kimászkálás. Inni viszont ihatnak, ha akarnak, akár 3x is elalvás előtt, ugyanis meleg a lakás, nyilván megszomjaznak.

Szval szerintem az a normális, ha egy szülő ezeket az alapvető szabályokat betartatja.

Nem mindegy mekkorák a gyerekek.

Sosem kényszerítem evésre a gyerekem.

Amúgy meg mi a francot kell teríteni mondjuk egy szendvicsnek?

Kicsinél a napirend oké de az sincs kőbe vésve.

Az embereknek, családoknak különböző az életritmusa.Nembeszélve azokról akiknek a munkarendje nem 9töl 5ig tart.És vannak éjjeli baglyok és tyúkokkal fekvők is.

Engem nem érdekel más hogy csinálja de nem is tűröm el, hogy engem bárki is bíráljon.