Tényleg én vagyok rossz anya, mert még soha nem ütöttem meg a gyerekeimet?

Dehogy! Csak sajnos ez ilyen rossz berögzülés, mint ahogy az asszony verve jó. Más lenne a világ, ha a szülőknek volna annyi eszük és türelmük, hogy eleget foglalkozzanak a gyerekeikkel, ha már vállalták őket. De egyszerűbb egy gyengébbet megütni, megfenyíteni. Számomra egy életre felejthetetlen, hogy a szüleim engem is megütöttek, de még gimnazista koromban is. Szeretem őket, de nem tudom magam túl tenni ezeken, egy életre tüske a szívemben.

35/nő

Nem vagy rossz, ha a te nézeteid nem gondolod általános érvényűnek és nem nézel le másokat akik nem így csinálják. Pl az írásodból az tűnik ki hogy te jobb vagy mert te türelmesebb vagy másoknál. Pedig ez csak egy másfajta nevelése módszer, ennyi. Nem több, nem kevesebb. Sokan azért pontoznak le mert ők meg a ő nevelési módszerüket tartják általános érvényűnek. De akárhogy is van, nem lesz a gyereknek semmi baja ha egyszer a fenekére csapnak. Nem kell velük törődni.

Talán még az zavarhatja őket hogy itt elég vékony vonal van aközött amit te csinálsz meg aközött aki mindent ráhagy mert annyira félti vagy nem érdekli, és elkényezteti...

Én nem veled értek egyet, mert igaz hogy egy gyerek nem hülye csak gyerek, de épp azért mert gyerek, nem lehet enki mindig mindent elmagyarázni mint egy felnőttnek.

De nem kell törődni az olyanokkal akik ezért lepontoznak...

Még valami hogy sokan túlzásba viszok a bűntudatot, és ez nem jó. Bűntudata van ha a gyereken lesz egy karcolás, ha vért kell tőle venni, vagy szurit kap. Pedig az életben sokkal nehezebb dolgok is vannak, és ezzel a bűntudattal csak a saját lelkét teszi tönkre az anyuka. Erre vigyázni kell.

Azért ennyire nem lehet sarkítani a dolgokat.

NEm vagy rossz anya azért, mert nem csapsz néha a gyerek kezére, de az sem rossz anya, aki néha igenis rácsap.

Nem tudom, mostanában annyira túldramatizálták ezeket a dolgokat, te is ütést írsz, más verést, azért egy fenékre csapás szerintem nem egyenértékű egy jobbhoroggal.

Most várom az első babámat, a sógornőm gyerekeire sokszor vigyáztam, nem órákat, napokat. Volt úgy, hogy hiába magyaráztam a 3 éves kislánynak, hogy ha a terasz szélén ugrál, le fog esni, és megüti magát, hát annál jobban csinálta, míg végül megcsúszott, és ha nem kapom el...legszívesebben rácsaptam volna a fenekére, de láttam, hogy jobban megijedt, mint én.

Na, annyit akartam kihozni, hogy a fenékcsapás vagy kézrecsapás nem középkori inkvizítor módszer, örülj hogy a te gyereked nem adott még rá okot, vagy áldd a türelmes természeted:)

Nem válsz ettől rossz anyává, de másokat se ítélj el.

Én is úgy gondolkodom ahogy te,engem is pontoztak már le nem egyszer,és sokszor ki lettem osztva.:))Nem szoktam vitatkozni,vagy kioktatni,de nagyon utálom,mikor nekem esnek,h a fenékre csapás az nem verés/mindenki felnőtt akit vertek gyerekkorában/minden gyereknél eljön amikor csak a pofon segít,és hasonlók.És különben is mert én "szuperanyuka" vagyok.(Bárcsak úgy lenne!:))))

Nem tudom miért nem lehet elfogadni más ember nevelési módszerét,pláne úgy,h tapasztalata nincs róla,csak véleménye,de az lesújtó.Ez amit a legjobban utálok,minden témában.

20.00 vagyok.

Valaki írja,és nagyon igaz:nem szabad ezt a nevelési módot összetéveszteni azzal,h bármit megtehet a gyerek,ráhagyom.4 gyerekem van,káosz és anarchia lenne otthon,ha nem lennének korlátok,ha nem ismernék a határokat,ha nem lennének nevelve.És csendben bevallom,meg szokták dicsérni őket az utcán,milyen szépen szót fogadnak,pedig nem csattogtatok ostor a fejük fölött.:))Bár néha úgy érzem otthon,én vagyok a porondmester egy nagy cirkuszban.:)))))