Tényleg én vagyok rossz anya, mert még soha nem ütöttem meg a gyerekeimet?
Biztos le leszel pontozva, de azért ez tényleg elgondolkodtató!
Köszönöm a biztatást, biztos hogy továbbra is ezt a módszert fogom alkalmazni, mert ezt látom jónak. A kilányom ovijába pont ma megütötte az egyik gyerek a másikat mert az belenyúlt a rajzába, mire az volt a válasz, hogy anya is ezt szokta és ők még csak ovodások.
Egy gyerek neveléséhez rengetek és mégtöbb türelem kell az biztos. Én nagyon örülök, hogy ennyi türelmem van hozzájuk és van időm akár napjába többszőr is elmagyarázni nekik a dolgokat. Nagyon remélem ha egyszer gyerekeik lesznek majd ők is ezt fogják csinálni és büszkék lesznek rám, hogy én ezt a formáját válaszotottam a nevelésüknek.
Nem tudom ez eddigi hozzászólók nemét, de bátorkodom férfiként, apaként, szülőként én is beleszólni eme polémiába (36 vagyok, 2 lánnyal a hátam mögött, 4 és 10 évesek). Alapvetően gyermeke válogatja, hogy a szülő miként viszonyul a dolgaihoz, mert akinek van 1 nagyon "jól nevelt" gyermeke, az még nem biztos, hogy a szülőtől, ill. annak nevelésétől "lett" olyan. Az alaptermészete egy gyereknek adott, ha szerencsés vagy, "kapsz" egy olyan gyereket, akinek jó az alaptermészete és az is marad, bármi történjen is. Az ilyen típusú gyermek kis irányításokkal is megtalálja a megfelelő irányt. Ha viszont hozott tulajdonságok lappanganak benne, csinálhatsz te bármit, úgyis kibújik belőle. Ellenben az is előfordul, hogy a "rossz gyerekből" példás felnőtt lesz, a "jól neveltből" pedig agresszív felnőtt. Kit, milyen ingerek élnek. A türelem mindenkinél más "hőfokon" ég, van akinél alapjáraton is "lobog", vagy felcsavarva is csak "pislákol".
Ingerküszöb, külső hatások, belső önismeret és elégedettség. Ha pl. hazamész a munkahelyedről és már spannolva vagy eleve: ahogy meglátod az összekent falat, kiöntött sampont, stb. nem biztos, hogy az a válaszod: "ejnye, de ügyi voltál kis fiam/lányom, csak így tovább". Pláne ha mondjuk az apukára vár a "fegyelmezés", mivel már semmi nem használ...Szóval nem egyszerű kérdés ez. Mindenki a saját életét ismeri és legfőképpen: "éli". A fegyelmezés okozta lelkifurdalással együtt kell élni, bízva abban, hogy későbbi hatása kedvezően fog hatni a gyermeke személyiségfejlődésére. Ismétlem, bíznia kell benne, mert biztosan soha nem fogja tudni...Üdvözlettel: Balázs.
Az utolsó választ nem igazán értem, de mindegy.
Lehet rosszul fogalmaztam meg a kérdést, de már párszor elmagyaráztam miért vagyok kiváncsi a véleményekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!