Miért kell megsértődni azon, hogyan szeretnék szülni? Nem lehet legalább ezt tiszteletben tartani?

Amúgy kérdező, megmondtam nekik, hogy nem fogod jelezni a szülést, most már engedd el a témát és tégy így. Ha felhozzák neked és hepciáskodnak, akkor mondd, hogy vagy most abbahagyják, vagy felöltöztök és mentek. És tényleg menjetek, 1-2 alkalom után felfogják, hogy ez van, ha nem fejezik be a cseszegetést.

Ahogy itt 39-es írja, láthatóan problémás a kapcsolatotok, mert nyilván szereted anyád, de ő leg teljesen rád telepszik és ezt nem tudod kezelni. De még most vegyél erőt magadon és kezdd el szokatni a saját akaratodhoz, illetve kezdd el vele ismertetni a határokat, mert ha megszületik a baba, még rosszabb lesz, ott fog pampogni, hívogatni nagyanyáddal egyetemben, mindenbe bele fognak okoskodni, beleszólni, állandóan a nyakadra járnak majd.

Most kezdd el húzni a határokat, mert a férje is ki fog készülni.

Anyukám, ha tudja, hogy beteg vagyok, fél óránként hívogat, hogy "na hogy vagy, jobban vagy már?", "mid fáj, nagyon fáj?", "jaj hogy segítsek neked? - ez konkrétan ostoba majomszeretet, nem "törődés".

Én bele is bolondulnék, ha betegen minden félórában a semmitmondó, idióta kérdésekkel zaklatnának, és a második után kikapcsolnám a telefont a francba.

Ebből az lesz, hogy majd az unokánál is mindenbe beleokoskodnak kb.

Csak azt lehet hulyere venni es csak azzal lehet barmit megtenni, eroszakoskodni, aki annyira balek, hogy ezt hagyja.

Es te hagyod.

Az en anyam is ilyen lenne, de ez nekem nem cuki, meg aranyos, inkabb ultragaz.

Soha nem mondom meg neki, hogy beteg vagyok, vagy a gyerek beteg, max utolag emlitem, hogy ne hivogasson naponta ezerszer. Ha kitalal valami hulyeseget, akkor siman leallitom es elmondom neki,hogy nem es kesz. Megsertodik eleg gyakran, de oszinten szarok ra. Nem lehet igy elni, te is bele fogsz bolondulni.

Amiota nalunk is gyerek van, ezerszer rosszabb lenne a helyzet, ha mindenben engednek neki.

De en mar reg felnottem es nem fuggok tole semmilyen modon, igy nem esik nehezemre kitartani a sajat igazam es nezopontom mellett 🤷‍♀️

Ez hosszú válasz lesz, mert félelmetesen hasonló a történeted eddig az enyémhez.

Anyám is sokszor mondott ilyet, hogy ha én szülök, őt semmi nem tudja távol tartani majd. Hülye voltam, nem vettem komolyan. Apás szülés volt, telefonon szóltunk mi hülyék, hogy indul a buli, erre anya, mama bepattantak egy autóba, hogy jönnek hozzám. Hiába mondtuk, hogy ne jöjjenek. Természetesen nem engedték be őket, amiért én voltam hibáztatva, utána meg mivel császár lett, nem tudtam mászkálni. Hetekig hallgatnom kellett (vagy olvasni, mikor már nem vettem fel) anyám hisztijét, mártírkodását, kurvára nem fogta fel, hogy nem vele akarok foglalkozni.

Mi két hetet szerettünk volna hármasban, akkor meg azt írogatta, hogy náluk mindenki sír, mert nem láthatják a babát. Szóval hiába voltam elutasító, pedig én nem szoktam finomkodni.

Második gyerekkel ezekre nem hagytunk lehetőséget.

Neked is azt javaslom, nagyon határozott légy. Ugyan mit keresnének ott, nem az ő gyerekük születik, hanem a kettőtöké. Nem nekik kell összeszokni a babával, az sokadrendű. Milyen jogon vennék át a férjed helyét?