Miért kell megsértődni azon, hogyan szeretnék szülni? Nem lehet legalább ezt tiszteletben tartani?

Mondjuk én se értem, mi lehet ott csinálni a folyosón (nem tudom, magánban hogy van, nálunk két helyen lehet szülni a városban, és egyik helyen sem engednek be senkit a folyosóra sem, eltekintve az 1 db kísérőtől). Egyébként már olyan sincs, hogy folyosóra kitolják anyukát a babával, minimum 1-2-3 órát még a megörzôben van, aztán gyerekàgyon és látogató csak napi 2 órát jöhet be.

Egyébként azt sem értem, mit idegesíted magad ennyire. Mégmondod egyszer határozottan, hogy ne haragudj, anya, a Jani lesz bent velem és más nem is jöhet be, zárjuk le a témát vagy hazamegyek. Ennyi.

Az a baj, hogy sosem mondjátok meg határozottan, hogy nem kívántok többet beszélni a témáról.

Mondd meg, hogy 1 ember lehet bent veled, aztán kész. Nem nagycsaládi esemény hogy 3 hozzátartozó legyen bent egy szülésnél, jóég.

Engem anno a szüleim vittek be a kórházba, a férjem munkából szaladt be, a testvéremmel. Mindenki kint volt, és csak én voltam bent (életmentő császárral szültem), a férjemnek jól jött, hogy a családom kint van vele a váróban. Mesélték, hogy kivitték nekik a babát megmutatni, és milyen jó volt látni a kis picikét. :) Aztán utána ablakon keresztül láthatták csak míg kórházban voltam vele. Ez még jóval kovid előtt volt. Én se akartam volna, hogy bárki ennél jobban zavarjon. Akkoriban császárra eleve nem jöhetett be senki amúgy. De amúgysem szerettem volna apás szülést.

Nekem nagyon klassz élmény volt a kórházban eltöltött 4 nap, a szobatársaimmal rengeteget nevettünk, sokat tanultam tőlük, mindenben segítettek, mint első babás anyuka.

A családom nem maradt le semmiről ebben a 4 napban, otthon békésen elő tudtak legalább készülődni a fogadásunkra.

A családod túlzásba esik, beszélgessenek más családokkal, hogy ez nem szokás amire készülnek. Hogy időben leállítsák magukat ezzel a butasággal. Van amit nekem sem hisznek el a szüleim, de ha mások mondják nekik, akkor az máris hiteles, és még engem tájékoztatnak, hogy mi hogy szokás, hiába mondtam el előtte kismilliószor...

Hú, én is elküldeném anyádat a francba, az biztos. Enyém ennyire nem durva, de én még így sem fogok szólni, ha beindult a szülés,

mert nincs kedvem a 70 híváshoz, meg 600.000 üzenethez, meg, hogy ne adj’ isten, még a facebookra is kiposztolja nagy izgalmában. Rám és a férjemre tartozik, pont. Mi gyerekünk. Ebben az egész történetben te, a férjed és a gyerek szerepeltek. A többiek majd szépen utána, amikor (elsősorban) te úgy döntesz, hogy

készen állsz másra is. Ne foglalkozz vele. Én megmondtam mindenkinek, hogy nyugodtan lehet sértődni, meg hisztikézni, majd annál később látják a gyereket, és meg van oldva a probléma. Egyből be is fejezte mindenki az okoskodást, hogy kinek hol lenne a helye az első napokban. Aki engem és a férjem nem tart tiszteletben, az nem jön a gyerekem közelébe se. 🤷🏼‍♀️