Aki nem szeretne gyereket mi az oka?

1. Utálom a gyerekeket. Nehezen viselem el őket a közelemben, idegesítenek, nem tudok velük mit kezdeni. Ez gyerekkoromban is így volt, a velem azonos korúakkal és a fiatalabbakkal soha nem jöttem ki, mindig az idősebbek vagy a felnőttek társaságát kerestem.

2. Miután megszülettem, a szüleim kapcsolata megromlott, ez pedig rajtam csattant. Rengetegszer megvertek mindenért gyerekkoromban, többször a fejemhez vágták, hogy miattam fognak elválni. A rokonságban alig tudok valakit, ahol nem történt hasonló dolog. Anyum húgát szülés közben hagyta ott a férje. Csonka családok, feszültség, összetört álmok. Ebben a tudatban nőttem fel, hogy a gyerek mindennek az elrontója és jobb, ha inkább nem születik. 11 éves korom óta sziklaszilárd a véleményem arról, hogy nekem nem kell gyerek.

3. A fentiekből adódóan tele vagyok mentális problémákkal. Depresszió, szorongásos zavarok, alkalmazkodási zavarok, borderline személyiségzavar. Nagyon sokszor nincs türelmem semmihez, nagyon sokszor vagyok feszült, vannak olyan időszakaim, amikor semmire dem vagyok képes, csak fekszek. Na most ilyen állapotok mellett biztos nem vállalok gyereket. Abban is biztos vagyok, hogy akármennyire is utáltam, hogy engem vertek a szüleim, szinte biztos, hogy én is verném a gyerekemet ha lenne. Mert nincs más eszközöm, nem láttam soha mást, és néha egy apró dolgon is borszatóan fel tudom magam húzni, amire agresszívan reagálok. A nem létező gyerekem helyében nem szeretnék ilyen anyát magamnak.

4. Ebbe a világba minek már? Az én jövőm is bizonytalan. Egy összeomlás szélén állunk, a jelenlegi életvitelünk, a ma ismert társadalom nem fogja sokáig ilyem formában bírni. Nagy változásra kell készülni a következő 10-20 évben, ami lehet jó is, de inkább rosszabb lesz. Ha választhattam volna, ilyen világba én sem akartam volna megszületni. Ráadásul vagyunk is már bőven elegen, elértünk a 8 milliárdot. Hova szaporodjak már?

5. Anno 11 évesen, mikor eldöntöttem, hogy nem lesz gyerekem, még nem voltam tisztában azzal, ezt hogy lehet elkerülni. Nem tudtam hogyan lesz a gyerek, annyit láttam, hogy az emberek összeházasodnak, aztán jön a gyerek automatikusan. Ezért egy ideig abban a hitben voltam, hogy ha nem akarok gyereket, akkor nem lehet férjem sem. Aztán láttam a TV-ben egy műsort, ahol egy csaj elmondta, hogy nem lehet gyereke, valami probléma volt a petefészkeivel. Azt sem tudtam mi az, de én is akartam olyan problémát magamnak. 16 évesen meg is kaptam, kiderült, hogy PCOS-m van, ciszták miatt többször is műtöttek, a petefészkeim romokban, az egyiket ki is vették már. Most bakancslistán van a gyártosor maradék darabjainak az eltávolíttatása is, de ha az nem is, akkor legalább egy sterilizáció.

6. Valamiért borzasztóan undorodok a terhességtől és a szüléstől. Mindentől, ami vele kapcsolatos, a terhes has számomra visszataszító, a szoptatás undorító, a reggeli rosszulétektől rosszullét kerülget. Rendesen feszengek terhes nők társaságában.

7. Elnézve a mai gyerekeket és szüleiket, örülök, hogy nem kell ilyen közösségekbe járnom. Az anyukák elítélik egymást mindenért, a gyerekek bántják egymást. Kinek hiányzik ez? Inkább értelmesebb és hasznosabb emberekkel veszem magam körbe. A szülöi értekezletek meg a játszótéri agyhalál nem hiányzik.

8. Fontos számomra a szabadidő. Vannak hobbijaim, amik terápiás céllal vannak, ha egy darabig kimaradnak valami miatt, akkor becsavarodok. Gyerek mellett ezekre semmi időm nem lenne. Nem is tudnám összeegyeztetni a gyereknevelést az életvitelemmel.

9. Pénz. Elég magamat meg a 2 kutyámat eltartanom a kis fizumból, a gyerek nem férne már bele. Meg amúgy is, inkább a kutyáknak veszek meg mindent, amire szükség van, már milliós tételt költöttem rájuk az évek alatt, de még mindig sokkal olcsóbb, mint egy gyereket felnevelni.

10. Nem szeretnék sokáig élni. Ahogy a gyerekeket, úgy az öregeket is ki nem állhatom. Velük sem tudok mit kezdeni és visszataszítóak. Semmi kedvem öregnek lenni, netán úgy meghalni, hogy hónapokig magatehetetlenül fekszek az ágyban szenvedve. De ha nem öregszek meg, nem kell senki, aki ápolgasson meg ajtót nyisson rám a pohár vízzel.

Én nagyon sokáig nem akartam gyereket,sosem szerettem különösebben a gyerekeket,gyerekkoromban sem babáztam,sokáig hiányzott belőlem az ez iránti vágy.Aztán egyszer csak bekattant nálam valami 29 évesen és lett egy kisfiunk,most várjuk december végére a kislányunkat.A saját gyerek teljesen más,őt nagyon szeretem és nem bántam meg,hogy lett gyerekem,de másétól még mindig nem vagyok elolvadva 😅.Sőt...

Valóban sok időt és energiát felemészt a gyereknevelés,ez egy örökké tartó felelősség,én megértem,aki nem vállalja ezt.Azt mondjuk sosem értettem,hogy miért mondják,hogy önző az,aki nem akar gyereket.Max akkor lenne önző,ha a párja meg akarna és megbeszélték volna előre,hogy lesz,de végül mégsem.Más embernek semmi köze ehhez,ez csak 2 emberre tartozik egy párkapcsolatban.

Amúgy sok mindent meg lehet oldani gyerekkel is (kirándulás,nyaralás,normális párkapcsolat,hobbi),csak ezekért tenni is kell és ez is extra energia gyerek mellett.Ha a férjem nem segítene a gyerek körül,hogy nekem is legyen kis időm erre-arra,akkor valószínűleg nem lenne most második,egyedül én sem vállalnék be 2 picit.