Mit tegyek, hogyha nem szeretem úgy a gyerekemet, ahogy egy anyának kellene szeretni a gyerekét?
3 hónapos. Még mindig nem alakult ki az a hatalmas nagy kötődés, aminek kellene lennie és amit minden anya érez. Szeretem, de érzem hogy jobban kellene szeretnem.
Ez olyan dolgokban nyilvánul meg, hogy nekem nem hiányzik akkor, amikor nincs velem. Pl.: mentem gyantáztatni, vagy amikor mentem 6 hét után a dokihoz, akkor nem éreztem hogy hiányzik és olyan jó volt, hogy nem volt ott. Más meg majd megveszik, hogyha 2 percet van a gyereke más karjában.
Meg nem igazán van sikerélményem, nem tudom miért sír. Próbálkozom mindig, sose hagyom magára, de van, hogy csak üvölt a karomban, én meg sírok vele együtt. A férjemmel is sokat veszekszünk, mióta megszületett a gyerekünk. Valahogy senkinek nem jó semmi, se a gyereknek, se a férjemnek se nekem. Néha úgy érzem, hogy beleőrülök ebbe.
Természetes amit érzel. Egyelőre csak egy kis csomag, aki eszik, alszik, sír és fenekestül felforgatta a ti kettőtök megszokott rendszerét. Tanulni kell a gyerekes létet, azt, hogy már hárman vagytok és hárman kell működnötök, nem 2+1ként meg nem 2ként. Ez nehéz és legtöbbször nem megy egyik napról a másikra. Ahogy a kötődés kialakítása sem mindig. Ebben segít, hogy olyan gyorsan változik, fejlődik...1 év alatt eljut oda, hogy megy, szalad, dumál. Valamint gyakorlattal jön az hogy egyre többet rájössz, hogy miért sír. (3 hónaposan tud egyébként kezdődni a hasfájás és arra kb nincs megnyugvás).
Férjed mennyit segít? Plusz segítséged mennyi van?
Egy szó mint száz, minden rendben van veled és az érzéseiddel. A férjeddel meg beszélgessetek sokat, álljatok tudatosan ehhez az egész előttetek álló időhöz.
"Más meg majd megveszik, hogyha 2 percet van a gyereke más karjában."
Nos, q probléma vele van, nem veled.
Teljesen átlagos anya vagy, nincs veled semmi baj. Egy friss szülő sem tudja MINDIG mindenkor, hogy miért sír az újszülött babája, mert a picik mindent csak így tudnak jelezni és mindig van valami új helyzet. Szóval ez egy tanulási folyamat és igen, mindenkivel előfordul, hogy nem jön rá elsőre, hogy mi a baj. Ezért ne szidd magadat.
Aki meg egy rövid kozmetikai kezelés erejéig nem képes leszakadni a gyerekéről, na azzal vannak hatalmas problémák. Ezek pattognak, hogy a gyereknek csak az anyja számít igazán, apu csak a pénzt hordja haza, hozzá ne érjen a gyerekhez a felügyeletem, kioktatásom nélkül (más rokonról nem is beszélve, de persze nyávogok, hogy nekem nem segít senki). Aztán egész életében rátelepszik szerencsétlen gyerekre. Főleg kamaszkorban “áldás” az ilyen ember.
,,Amit minden anya erez.”
Hol van az a minden anya? Ki mindenki?
Baratnom par hettel elottem szult. Mikor az en gyerekem is megszuletett, kerdezte, hogy ugye milyen csoda? Hogy o egesz elso nap aludni sem tudott, mert csak nezte, nezte, nem tudott betelni vele.
Gyorsan szuletett a gyereke. Az enyem nem, traumatikus volt a szulesem, es lelkileg sem alakult ki mely kotodes meg vagy fel evig. 4 honapos volt, mikor a szulesemrol (amirol azt hittem, hogy tok atlagos volt) el kezdtembeszelgetni szakemberrel. Mikor elmondta, hogy tamogatobb kornyezetben milyen lehetett volna, elkezdtem sirni. Ezutan szep lassan kezdett bennem oldodni a gat, es a gyerekem fel eves korara egyszercsak vegre el kezdtem erezni egy erosebb kotodest. Innentol sokkal jobb lett minden. De meg hosszabb ido volt, mire beleszoktam az egesz anyasag-dologba. Az en gyerekem is sokat sirt, es rengetegszer kelt, igy evekig nagyon faradt is voltam.
A masodik gyerekemmel egesz mas volt a szules, es fele erzem azt az eros kotodest. Vele sem azonnal jott, egy pici idobe nala is beletelt, de csak par hetbe. Viszont sokkal erosebb sajnos, mint az elso gyerekemmel. Mindkettot imadom, de valahogy mas.
Azota sok anyanak elolvastam a tortenetet, azt nem tudom egyertelmuenmondani, hogy a szulesnek van-e biztosan koze hozza, vagy annak, hogy elso gyerek, mert mindkettonel van nehany ellenpelda is, de altalaban az elso gyereknel jellemzobb ez, illetve a traumatikus szulesnel fuggetlenul attol, hogy hanyadik gyerek.
Ajanlom Ruzsa Dora Szules utani tulelokalauz cimu konyvet. A gyerek szuletese utani idoszakrol o irja le, hogy ez nemhogy nemrozsaszin kodfelho, hanem egy KRIZIShelyzet, valsag-idoszak, amiben mindenkinek ujra meg kell talalnia a helyet. Nagyon ajanlom a kinyvet, nemcsak vicces, hanem nagyon igaz az, amiket ir benne, es segit, hogy azokbol az oriasi elvarasokbol, amiket magad fele tamasztasz jelenleg elengedj egy csomot.
te nem vagy minden anya ...
olyan vagy amilyen
majd 18 évesen derül ki jó voltál e vagy nem
addig próbálkozz ennyi :D
amugy kedvenc mondásom - nem szuper csúcs anya legyél hanem csak elég jó anya magadnak és a gyereknek.
a gyerek nem életed értelme, csak egy része az életednek! fogod még utálni sőt akár gyűlölni is, fog szét idegelni, fogsz még sírni káromkodni miatta, de ha megölel és azt monda h szeretlek akkor minden kerek lesz :)
addig is éld túl, ad meg neki amire szüksége van és szívből adod, nem akarj több, jobb, szebb, lenni a szemében mint vagy, úgyis látja, és hidd el a gyermeki kritika lézer pontos :D
szóval az őrület pont megfelelő, majd szépen alakul aminek kell. addig éld túl :)
(nyugi lesz jobb meg rosszabb meg szebb és csúnyább, ez a gyereknevelés már csak ilyen :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!