Egy gyerekkel is egyre rosszabb és nehezebb lesz?

Én nem nehéznek mondanám, másnak. Én az első 2 hónapba akartam belehalni. Nagyon keveset aludtunk, én leginkább semennyit, sokkolt az egész helyzet, hogy most évekig ez vár rám. Én is szégyellem valahol kimondani, de nem erre számítottam és nagyon megviselt. Aztán a kislányom elkezdte átaludni az éjszakát, nyitni a világ felé, vigyorogni és már én is tudtam vigyorogni. Egy-egy náthás/fogzós időszakban hogy pár napig 1-1 órákat aludtam, az nem zavart. Éreztem, hogy szüksége van rám és már máshogy kezeltem. Mindenkinek az éppen aktuális problémája a legnagyobb. Nekem sokat segített a férjem, így a nehezebb időszakokat is jól átvészeltük szerintem.

Szerintem is hullámzó. Voltak fázisok, mikor csak a hordozókendő mentette meg az ép eszem. De a férjem is egyre lelkesebb, motiváltabb, ahogy nyílik a kicsi értelme. A hordozót neked is ajánlom. Háton kevésbé terhel, mint karban. Volt, hogy utazásra nem vittem, kegyetlen derékfájás lett a vége. Mikor álmos, de a saját rúgkapálásától nem bír aludni, akkor is segít.

Nekem az első 5-6 hónap volt brutális az alvásmegvonás miatt. És kb. még 1,5 éves koráig a kevés alvás. Én 1 éves kor utántól már nagyon élveztem a dolgot, főleg miután stabilan járt. Illetve már csak délután aludt, így délelőtt sok mindent tudtunk csinálni, csavarogni, látogatóba járni. A dackorszak sem volt olyan vészes, rohadt türelmes vagyok, és eléggé következetes, úgyhogy a hisztiket jól tudtam kezelni. Szerintem 2 éves kor után egyre könnyebb. A kamaszkor még egy másik kihívás, azt is meg kell tanulni kezelni, de lassan túl vagyunk rajta.