Tényleg igazságos lenne, hogy vállaljam be a hétvégéket, és még ennél is többet tegyek bele?
Szétmentünk a gyerekeim apjával.
Mivel neki elég rugalmatlan a munkarendje, és nem is nagyon engedik el őt, így én vagyok a gyerekekkel hétköznap, övé pedig a hétvégék. Ez így 22-8 nap, ha egy átlagos hónapot nézünk.
Gyerekeim apjának a barátnője kitalálta, hogy ne menjenek hozzá a mi gyerekeink, csak minden második hétvégén, mert együtt akarnak lenni. Én ebbe nem akarok belemenni, mert így is vajmi keveset van a gyerekekkel, és azalatt a 8 nap alatt se váltják meg a világot, mert 22 napig jóformám egyedül nevelem a 2 gyereket, az apjuk vész esetén nem ugrasztható.
Megkaptam, hogy milyen anya vagyok én, hogy le merem passzolni a gyerekeimet, és hogy én 6-7-8 óra fizikai munka után alig vagyok a gyerekeimmel, nem is kell velük foglalkozni, mert kifáradnak az iskolába meg óvodába.
Nekem az a furcsa, hogy neked nincs igényed arra, hogy egy-egy hétvégén programozz a gyerekeiddel? Hétköznap azért teljes értékű minőségi idő nagyon kevés van erre.
Ideálisabb lenne az egy hétvége itt, egy hétvége ott, és inkább a hétköznapokat valahogy átvariálni.
Miért kellene minden hétvégén programozni? Gondolom itt mindig mindenki megy valahova a gyerekkel... ja nem.
Szombat reggeltől vannak a gyerekek vasárnap délig.
Az apjuk meg a rosszból nem akarja kivenni a részét, azt miért nem írjátok le? Mert férfi?
Hát pedig de, szinte minden hétvégén megyünk valahová, legalább focizunk, biciklizünk a parkban, vagy ha totál leeresztés van meg eső, akkor társasozunk, párnacsatázunk, együtt mozizunk. De általában meglátogatjuk a nagyszülőket, unokatesókat, találkozunk barátokkal. Néha van ilyen, mint múltkor VR-ozni voltunk, vagy szabadulószobában vagy trambulinparkban, na meg szoktunk kirándulni havonta egyszer-kétszer, nyáron strandoltunk. És kijárunk a telekre is...
És akkor van az is már, amikor hosszabbat kell tanulni, témazáróra vagy verset vagy van hangszeres gyakorlás is. Ha apjuk viszi őket, akkor vele tanulnak tök becsülettel (sőt ő szigorúbb és alaposabb is). Egyébként kéthetente, ha nincsenek itthon, én is szoktam randizni, sőt hét közben is van, hogy anyukám átjön, én meg megyek a lovagommal színházba, moziba vagy étterembe. Sőt néha a munkatársak is szerveznek valamit vagy a régebbi barátaim. Ez mondjuk olyan heti-kétheti egy hétköznap este, s akkor már kint van a vacsora meg minden egyéb kellék. Apjuk meg hát fizeti a gyerektartást, ha megosztottban lennénk, nem kellene fizetnie. De mint írtam, másik városban lakik, szóval nem tudom, hogy lehetne fizikailag is megoldani nálunk, hogy onnan járjanak suliba meg azért szerintem jobb a gyereknek egy állandó lakhely. Na meg én így elégedett vagyok, nem érzem őket tehernek, szeretem, hogy reggel-este körülvesznek. Persze nem mindig happy a hangulat, kamaszodik is a nagyobbik, van sok kapkodás, vagy amikor betegek vagyunk... stb. De ha nincsenek itthon (nyáron 3 hetet voltak nála egyhuzamban), meg olyan üres minden. És már olyan sok mindenben segíteni is tudnak. Úgyhogy szerintem én kaptam a jobbik részt, nem irigylem az apjukat, sőt.
De igen!
Miért mit kellene a gyerekekkel csinálni? Ha játszótér az is program, a kirándulás vagy a társasjáték otthon is. Én szeretek velük lenni...de kinek hogy...
Azt miért nem firtatjátok, hogy apuka a 22 napból miért nem akar átvenni mondjuk 5-öt? És miért nekem kellene tőle átvenni 4-et?
Átdolgozott hete nincsen, minden második nap megy csak. A nője meg még ennyit se. De én vállaljak mindent. Oké.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!