Mit tegyek, hogyha a világ beleszól a gyerekeim nevelésébe, és ennek következménye a gyerekeim elégedetlensége, boldogtalansága?
Én ingerszegényebb környezetben (szerettem volna) nevelni a gyerekeinket, ahol lassabban és sokkal intenzívebben élnek meg dolgokat, de az óvoda (és hamarosan az iskola) mindent tönkretesz a gyorsaságával, a kapkodással, a túlzsúfoltságával.
Azt pedig, hogy a mindennapi életünkben mennyire vagyunk boldogok, nagyban befolyásolja, hogy az élményeinket mennyire éljük meg intenzíven. Minél feljebb kerül az ingerküszöb, annál lentebb kerül a boldogság, mert nem látjuk meg a rohanó világban a kisebb örömöket.
Kevés játékuk van itthon - az óvodában dugig van minden játékkal, nincs képernyőidő - az óvodában tévéztetik őket elalvás előtt (!), nincsenek a programok túlzsúfolva, inkább a minődégre törekszünk - addig az óvoda és en bloc a világ a mennyiségre. Így lesznek a gyerekekből kielégíthetetlen gyerekek, mert minden, ami élvezetet ad, abbam nem tartanak mértékletességet
Minél jobban kitárul előttüka világ, annál szélesebb lesz a látókürük, és annál boldogtalanabbak lesznek, legyen szó akár ételekről, akár játékokról, akár a szexről.
Bakker, ezt te sem gondolhatod komolyan, hogyha az ovist elviszik állatkertbe akkor majd 14 évesen a fél faluval összefekszik 😂. Főleg, hogy akik ilyenek azoknál elég gyakori az önbizalomhiány, mert a legapróbb dologra is annyira ugranak, hogy bármit megtesznek 🤷🏼♀️. Sőt egy apró gesztust (legyen az egy mozi meghívás) akkora élménynek fog tekinteni, hogy mindent beleképzel, hogy mekkora érzelem kell ahoz, hogy ilyen hatalmas dolgot tegyen érte. Épp ezt írják itt sokan, hogy majd egyszerre rászakad minden.
Hozzáteszem a szexhez is fucsán állsz. Nem ördögtől való ha egy 15-6-7 éves szexel (persze addigra felvan már világosítva jóesetben). Sőt pont nem az az "ürítés" ha valaki a házastársával/ élettársával rendszeresen szexel! Az a vágy, mert kívánom. Hanem amikor már "muszáj", mert egy fizikai késztetés amit már kikell elégíteni...
Nekem nőként 50-100 között van a szexpartnereim száma. És akkor mi van? 8 éve élek párkapcsolatban, nem iszok, nem dohányzok, soha nem nyúltam drogokhoz. Egyetlen káros szenvedélyem a XIXO tea, amiből napi 2-t biztos megiszok (ha meleg van, akkor hármat is).
Köszönöm szépen én is, nagyon jól megvagyok. Imádok a férjemmel lenni, a férjem is imád velem lenni (neki is sok szexpartnere volt egyébként), és nekünk így teljes az életünk. Mi nem éljük ingerszegényen az életünket, mindennap megyünk valahova, vagy ha nem, akkor hozzánk jönnek vendégségbe. A nyár nekünk móka (persze a többi évszak is, csak ugye nyáron sokkal több szabadnapunk meg szabadságunk van), és ha úgy gondoljuk, akkor felutazunk Pestre vásárolni, vagy leruccanunk a Balatonra. Ettől függetlenül a nászútunkon a legemlékezetesebb, és a legtöbbet jelentő, legtöbbet emlegetett emlék volt az, amikor lementünk Montesilvanoban a partra, borult volt az ég, hullámzott a víz, leültünk egy padra, majd meg fagytunk olyam hideg volt, és ott, azon a padon először beszélgettünk úgy, mint férj és feleség. Az élet nagy dolgairól.
Sok emberrel vesszük körül magunkat, szinte minden megyében van ismerősünk, és sokat ismerkedünk, nem félünk új embereket, új szemléleteket, új kultúrát megismerni.
A vallásosság pedig teljesen más tészta, engem vallásosan neveltek, 18 éves korom óta pedig messze kerülöm a papokat, templomokat, vallásos dolgokat.
Utolsó vagyok,csak nem láttam mit írok.
Szerintem is lusta vagy,a séta alap dolog,nem program,kiveve,ha valahol idegen helyen vagy,és szétnézel.Az állatkert látogatása,nincs hatással arra,hogy ki mikor kezd szexuális életet.Te vagy boldogtalan,és ezt akarod a gyerekeidbe is belenevelni.
Néha igazán kellene egy pszichiátriai kivizsgálás a gyerekneveléshez.
Talán nem lenne ennyi megtört gyermekkor..
Hogy veled valami nagyon nem kerek kérdező, az is biztos.
Ha neked a boldogság egyenlő a tudatlansággal.. Ám legyen.. Végtére is akinek kevesebb a sütnivalója nem is kérdőjelez meg semmit és nem is törekszik jobb életre..
Abban egyetértek a Kérdezővel, hogy oviban délutáni alvás előtt nem a képernyő elé kéne benyomni a gyerekeket. Meg valóban sokszor túl sok a program, túl sok az inger. Erre majd rájön az iskola, amikor az számít természetesnek, ha elsőtől a gyerek szinte mindennap különórákra jár (egyébként teljesen feleslegesen). Aztán csodálkozunk, hogy kiég. Az sem egész normális, hogy már az 5-6 éveseket csak a gépezés, okostelefonozás köti le, mert annyi inger éri őket, hogy ezeken kívül nincs, ami elérje az "ingerküszöbét".
Vekerdy (akivel egyébként én nem mindenben értek egyet, de ebben igen) mondta, hogy "Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket., hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg."
Én is félek, hogy ezt a mai világban már nem lehet megvalósítani.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!