Egy gyermeknek szüksége van testvérre, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott élete legyen?

Hát, gyerekként a saját nagyobb lányomon azt látom, hogy kiegyensúlyozottabb lenne, ha nem lenne húga... Más kérdés, hogy még kicsi, és majd kamaszként vagy már felnőttként ez változhat, de nyilván erre semmi garancia nincs. Nekem van egy bátyám, nem hiszem, hogy olyan sokat hozzáad az életemhez, hogy ő van, párhavonta találkozunk, meghívjuk karácsonykor és így ennyi. A személyiségfejlődésemhez bizonyára hozzájárult, hogy nem vagyok egyke, de azért meglepne, ha testvér nélkül ne lehetne úgy gyereket nevelni, hogy az se elkényeztetett, se világközepe ne legyen, de arra biztosan nincs hatással, hogy valaki mennyire nyit mások felé meg a társas kapcsolatai milyenek, mert pl én testvértől függetlenül is nehezen nyitok mások felé, társas kapcsolatom meg úgy is van, hogy a tesóm kb 14 éves koromtól kezdve másik országban él, mert ő akkor ment egyetemre, és azóta is a világot járja. Nyilván neki is van, tőlem függetlenül, 5 évvel vagyok nála fiatalabb, nem hiszem, hogy túl sokat tanult tőlem, tapasztalt általam.

A barátok, párkapcsolat, saját család meg a szülők halála után szerintem ugyanúgy támaszt nyújthat, mint a testvér, ha nincs vagy rossz a kapcsolat.

Szóval nem, nem hiszem, hogy ekkora nagy jelentősége lenne. Hatalmas plusz, ha az embernek jó kapcsolata van a testvérével, de azért testvér nélkül is bőven megállják a helyüket a világban. A szülői nevelés és a hozott, velünk született személyiségjegyek biztos vagyok benne, hogy többet nyomnak a latban.

Nem.

Ehhez következetes és nem elkényeztető nevelés kell.

Két testvért is lehet szarul nevelni, nem csak egyet.

Számomra az egykék valamilyen szinten mindig is fejletlenek, nem önállóak annyira...

Minden egyes egykét megvizsgáltál, hogy ennyire biztosan állítod ezt??!

Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Az összes egke barátnőm kedves, türelmes, jószívű volt. A lányom és az unokahúgom is egyke, nem lettek elkényeztetve. Szívesen megosztják a dolgaikat másokkal, mivel otthon nem lettek folyton arra kényszerítve, hogy mindig oztozkodni kell, így nem alakult ki negatív érzés ezzel kapcsolatban. Ráadásul mint unokatestvérek jóban vannak, szeretik egymást, míg mások szóba se állnak a testvéreikkel.

A szomszédomnak 4 gyereke van, állandóan ki vannak hajtva egyedül az udvarra, utcára játszani, mert hangosak, és idegesítik az anyjukat. Kint meg "ölik" egymást, a nagy "szadizza" a kicsiket.

Sok családban meg azt látom, hogy a legkisebb gyerek van elkényeztetve, mindig neki kell adni mindent, mert ő kicsi.

Persze nem azt mondom, hogy nem jó a testvér, mert sokszor szoros kapocs van köztük, de ez nem azt jelenti, hogy testvér nélkül valaki rosszabb, önzőbb lesz.

4 tesóm van.

Igaz soha nem gondoltam, hogy én vagyok a világ közepe, elkényeztetve sem voltam sosem.

De társas kapcsolatom gyakorlatilag 0, a szüleimmel sem és a tesóimmal sem tartom a kapcsolatot,nehezen nyitok mások felé.

Azt gondolom, hogy ezek nem azon múlnak, hogy van-e testvére. Ma a legtöbb gyerek el van kényeztetve és azt gondolja, hogy ő a világ közepe, testvértől függetlenül. Ez a nevelési trendeknek köszönhető.

Nem annyira önállóak? Látnád az én egyke 5 hónaposomat. Ha tehetné, szerintem már elköltözött volna 😂

A gyerek természetétől és a szülők nevelésétől függ az összes.

Nekem van 7 testverem-nem.vagyunk romak - és jól egyezek vélük.

De

Elég lett volna kevesebb is, bár ezt nem mondhatom mert a legkisebb vagyok es akkor en nem lennék:D

Most hogy van tesóm van akivel szuperül egyezek, összességében mindenkivel jól vagyok, de ha csak 1lett volna az se lett volna baj, vagy a szuleim több időt szántak volna rám.

A lényeg az hogy szülőként legyél ott a gxereknek valamilyen szinten es legyenek barátai Stb