A gyerekellenesek miért bizonygatják folyton azt, hogy ők még egyetlen egy boldog és kiegyensúlyozott anyukát sem láttak?
A gyerektelen illetve gyereket nem akaró ismerőseim mindig azt mondják, hogy nem nagyon van olyan anyuka akit nem látnának szenvedni, de ennek ellenére azt mondják, hogy milyen csodálatos az életük, pedig biztos hogy nem az, csak még saját maguk előtt is tagadják az igazságot.
Illetve ha gyereket látnak pl az utcán, csak megerősíti őket abban, hogy milyen jól döntöttek, és nem kell szopniuk a gyerekkel.
De miért hiszik azt, hogy egy szülő csakis boldogtalan és depressziós lehet? Sosem értettem.
Őszintén! Te az utcán hány boldog anyukát látsz? Én szaladgálok, játszok, énekelek.... Stb a gyerekkel az utcán is, de egy kezemen megszámolom hány hasonlót láttam a 4 év alatt. Még mosolyogni is ritkán látom őket. Be van mindenki savanyodva. Nem csak az anyukák. Mindenki. Nézzük meg pár arcot ami szembejön veled.
Annyi hogy ők nyilván direkt erre vannak kiélezve, mert ez bizonyítja nakik hogy milyen fantasztikus döntést hoztak. Ami persze nekik lehet jó, de mások életét ezért degradálni...... Hagyjuk is
Az nem bizonygatás, hogy nem látok mosolygós szülőket az utcán gyerekkel kb soha. Szimplán nem látok olyat, hogy az anyuka boldognak tűnik a gyerekkel. Tök mindegy, hogy mit csinál a gyerek, én azt látom, hogy tök mindegy, hogy visít a gyerek és nem tudja kezelni a kedves szülő, vagy a gyerek az ötös dolgozatáról mesél tök normálisan, anyuka fapofával lesi, vagy fintorog fintorog, vagy beszól a gyereknek rohadt gusztustalanul, hogy kuss legyen már. Ezt látom a villamoson, a buszon, a boltba. Játszótéren telefonoznak unott arccal, jobb esetben egymást beszélik ki, rá se néznek a gyerekre. Van aki azon idegeskedik, hogy állítólag max 40 perc mesét néz egy nap a gyerek, mégis ez annyira hű de idegesítő a szülőnek. Egyszerűen egy csomó anyuka a legkisebb apróságon a kardjába akar dőlni, sajnáltatja magát, hogy mekkora áldozatot hoz. Egy csomó pasi meg mx spermadonor kategória, nem apa.
Egyszerűen sokan nem mérik fel, hogy alkalmasak-e szülőnek. Megcsinálják a gyereket, mert ez a normális, ez az elvárt, aztán sírnak, hogy a gyerekkel van dolog, meg gyerekellenesnek nevezik azokat, akiknek volt annyi önkritikájuk, hogy belátták, hogy nem nekik való a szülőség.
Én nem szeretnék gyereket, pedig bébiszitterkedek, tanárnak készülök (és a pályán szeretnék elhelyezkedni, ha nem maradok phd-n). Szeretem a gyerekeket, de nem lennék jó szülő, nem vállalnám azt, hogy alsó hangon 20 évig felelős legyek másvalakiért, álljak rendelkezésre 0-24.
Van gyerekem, de én sem láttam még felhőtlenül boldog anyukát, pedig ismerek sokat.
A játszóterek is tele vannak búvalbszott, unott szülővel.
Megmondom őszintén, hogy én sem vagyok a legboldogabb🤷♀️
Ennyire nem látom vészesnek, de nyilván nehéz a gyerekkel. Babakocsit tologatva én sem voltam a toppon, nem azért mert nem szeretek anya lenni, hanem kibacott fáradt voltam. A baba meg csak a kocsiban aludt nappal. Szívás volt.Talán mostanában jobb, 10 honaposan. De basszus, ezek a nehézségek , nyilván látszik a kimerültség, de ez nem jelenti azt hogy nem elvezi az ember alapjáraton a szülőséget.
Ennyire befásult embwreket meg látsz munkába menet is, meg kb akárhol, aki savanyú az gyerekkel is meg anélkül is az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!