Mit tegyek, hogyha a világ beleszól a gyerekeim nevelésébe, és ennek következménye a gyerekeim elégedetlensége, boldogtalansága?
Én ingerszegényebb környezetben (szerettem volna) nevelni a gyerekeinket, ahol lassabban és sokkal intenzívebben élnek meg dolgokat, de az óvoda (és hamarosan az iskola) mindent tönkretesz a gyorsaságával, a kapkodással, a túlzsúfoltságával.
Azt pedig, hogy a mindennapi életünkben mennyire vagyunk boldogok, nagyban befolyásolja, hogy az élményeinket mennyire éljük meg intenzíven. Minél feljebb kerül az ingerküszöb, annál lentebb kerül a boldogság, mert nem látjuk meg a rohanó világban a kisebb örömöket.
Kevés játékuk van itthon - az óvodában dugig van minden játékkal, nincs képernyőidő - az óvodában tévéztetik őket elalvás előtt (!), nincsenek a programok túlzsúfolva, inkább a minődégre törekszünk - addig az óvoda és en bloc a világ a mennyiségre. Így lesznek a gyerekekből kielégíthetetlen gyerekek, mert minden, ami élvezetet ad, abbam nem tartanak mértékletességet
Minél jobban kitárul előttüka világ, annál szélesebb lesz a látókürük, és annál boldogtalanabbak lesznek, legyen szó akár ételekről, akár játékokról, akár a szexről.
Akkor aki valamilyen nevelési elv mellett elkötelezi magát, az szektás?
Igenis finomítani kell az életen, és ahhoz, hogy a nagy dolgokat tudjuk értékelni, ahhoz először is dolgokra kell felfigyelni, majd örülni neki.
A családi séta at hol nem program? Élveznék is a gyerekek, hogyha nem vinnék el őket állatkertbe, moziba, színházba, stb. De ha már viszik őket, akkor értelmes filmet, darabot nézethetnének velük.
Ez nem nevelési elv, hanem elmebetegség.
Felháborító, hogy állatkertbe viszik őket, mikor egész életében elég lenne heti egy séta a faluban. Ugye?
Miért baj, ha megismertetik a világgal? Hogy nem csak az a pár utca létezik, hanem van sok más is, állatkert, más városok, létezik színház, étterem stb. Jobb ha majd nagykorában szakad rá minden és fogalma sincs hogy kell viselkedni bizonyos helyeken vagy emberekkel? Egy kisgyerek tapasztalás útján tanul.
Én egész kicsi kora óta viszem magammal mindenhová, vannak programok, járunk gyerekkönyvtárba, színházba stb de voltunk már külföldön is, repülővel. De csak spontán sétálni is az erdőben vagy piknikezni a saját kertünkben (minden program alatt végig beszélgetünk, ha múzeumban vagyunk arról, ha az erdőben arról) A gyerekem nyitott, érdeklődő, bárhol feltalálja magát, bárhova bátran bemerem vinni, mert megszokta, megtanulta hogy kell ott viselkedni. Plusz érdeklődő, minden érdekli, rengeteg dolgot ismer már... És de, tud örülni a kis dolgoknak is, a spontán kerti sütögetésnek is, ugyan úgy mint az ország másik végében kirándulásnak. Élmény, tapasztalat, ismeret szerzés minden egyes program. Ráadásul az a "jó" a gyerekekben, hogy nőnek és mindig van új neki való dolog, máshova vittem 3 évesen, máshova 5 évesen és nyilván 10 évesen megint más neki való program lesz aktuális.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!