Mit tegyek, hogyha a világ beleszól a gyerekeim nevelésébe, és ennek következménye a gyerekeim elégedetlensége, boldogtalansága?
Én ingerszegényebb környezetben (szerettem volna) nevelni a gyerekeinket, ahol lassabban és sokkal intenzívebben élnek meg dolgokat, de az óvoda (és hamarosan az iskola) mindent tönkretesz a gyorsaságával, a kapkodással, a túlzsúfoltságával.
Azt pedig, hogy a mindennapi életünkben mennyire vagyunk boldogok, nagyban befolyásolja, hogy az élményeinket mennyire éljük meg intenzíven. Minél feljebb kerül az ingerküszöb, annál lentebb kerül a boldogság, mert nem látjuk meg a rohanó világban a kisebb örömöket.
Kevés játékuk van itthon - az óvodában dugig van minden játékkal, nincs képernyőidő - az óvodában tévéztetik őket elalvás előtt (!), nincsenek a programok túlzsúfolva, inkább a minődégre törekszünk - addig az óvoda és en bloc a világ a mennyiségre. Így lesznek a gyerekekből kielégíthetetlen gyerekek, mert minden, ami élvezetet ad, abbam nem tartanak mértékletességet
Minél jobban kitárul előttüka világ, annál szélesebb lesz a látókürük, és annál boldogtalanabbak lesznek, legyen szó akár ételekről, akár játékokról, akár a szexről.
Picikét el vagy varázsolva.
Egy oviba nem 2-3 gyerek jár, hanem sokszor 20-30. Nem mindenki játszik minden játékkal, akik később érkeznek, azok sokszor azzal játszanak, ami marad, amivel nem játszik senki.
Attól senki nem lesz depressziós, kielégíthetetlen, mert sok játékot lát egyszerre.
Az se fogja megölni őket, hogyha látnak néha-néha egy-egy mesét. Hozzáteszem, a mi ovinkban amikor nyáron kánikula miatt nem mentek ki, akkor is elalvás előtt 20-30 percet tévéztek csak. Egy mese másfél órás, tehát 3 nap alatt néztek meg 1 mesét kb.
Amúgy amikor összejöttem a férjemmel, mi nem tartottunk mértékletességet a szexben. Van, hogy naponta többször is csináltuk, voltunk közterületen is, kocsiban, mindenhol. Köszönjük szépen, azóta is megvagyunk. Nyilván nem napi többször szexelünk, az az idő már elmúlt (részben a gyerekek miatt is).
De itt az ingerküszöb felemelése és a boldogtalanság érzésének az ékes bizonyítéka!
Eleinte többször voltatok együtt, most pedig kevesebbszer, mert már valamilyen szinten ráuntatok egymásra, azonban csak a vágy köt titeket össze: azért szexeltek, mert üríteni akartok.
A mostani világ nem olyan, amibe bele lehet illeszteni ilyen életformát, amit elképteltél.
A gyerekeidnek is hátránya lenne belőle hosszútávon.
Attól, mert te ingerszegénynek neveled és elzárod a világtól, még nem biztos, hogy egy mindentől rettegő kis elmebajos lesz.
19 évig laktam otthon. A 19 év alatt 5x voltunk kb. a családdal a közeli városi strandon, meg vagy 20-25x voltunk a szabadstrandon, ami a mi falunkban van. Meg vagy 3x lementünk vonattal a nagynénémékhez, akik az ország másik végébe laktak, és ott se csináltunk szinte semmit.
Most, mióta stabil anyagi lábakon állok, utazgatok. Voltam Olaszországban, Franciaországban, Horvátországban, Görögországban, Amerikában, Új-Zélandon, Ukrajnában, Romániában, Jugóban. Ráadásul többször is. Ettől még nem lettem boldogtalanabb, csak világlátottabb.
#2
De jó, hogy az én házasságomban te jobbam tudod, hogy miért szexelünk meg mi tart minket öseze😂😂😂
Agyam eldobom komolyan mondom!
#6
Nem gondolnám magam elmenajosnak, csak mert nem a zajban élek, magunknak termelünk szinte mindent, és inkább elmegyünk egy héten egyszer a családdal sétálni, minthogy mindennap legyen valami semmit mondó program, amiben a gyerek megeszi a napi egy fagyi adagját, meg teletömöm kólával.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!