Aki kétségek között volt sokáig a második gyereket illetően, lett végül második baba?

Nálunk nem lett. Én nagyon szerettem volna, de a férjem megmondta, hogy ha akarok másodikat,keressek mást hozzá...

De nálunk betegségek vannak a gyereknél,amit nem lehet tudni,hogy milyen mértékben örökletesek. Nagyon bonyolult,mert 5 év vizsgálgatás után sem derült ki,végülis mi baja van a gyereknek. (Genetikai tesztet ajánlottak a gyerek 3 éves korában, de több,mint 1 millió lett volna. Azt akkor nem tudtuk kifizetni. Egyáltalán,ha diagnosztikához kell,miért a szülők kell,hogy fizessék??)

Szóval nem lett második. Kb 6-7 év alatt törődtem bele. Nagyon-nagyon nehéz volt...

De utólag azt mondom,mivel még mindig sok a gyerekkel az egészségügyi gond,hogy jó, hogy nincs második. Ha ö is betegségekkel született volna meg, én kettészakadok.... Megoldhatatlan lenne..A gyerek ma is 100%-ot igényel belőlem éjjel-nappal, pedig már iskolás.

De ahol nincs egészségügyi gond, anyagilag is belefér, hely is van, ott miért ne?

Hasonló cipőben vagyok. Most múltam 36 éves,a kislányom pedig kettő lesz tavasszal

Ami nálunk volt:

Nem alvás.most is. Pár hónapja kezd jobb lenni,de én már úgy megszoktam az állandó kelest,hogy nagyon éberen alszom.Kb kéthetente most is előfordul, hogy tényleg nem alszunk.Napkozben kiszámíthatatlan alszik e,ha igen,mennyit. Tobbemberes baba,majd nagyon aktív ,eleven,állandó szepával küzdő dackorszak,ami még most is tart.

Segítség semmi. Ketten vagyunk a férjemmel Ha most kórházba kerül e valamelyikünk,akkor a masikunknak meg kellene oldani mindent. Akkor se számíthatna K senkire ha leszakadna az ég. (Az én szüleim mérgezőek akikkel réges rég alig van kapcsolat,férjem szülei harminc éve elváltak,mindkettőnek új családja lett, aposnak több is. A fiúk se érdekli őket,az unoka ugyszint. És hála isten mindenki messze is lakik)

Nekem nehéz terhességem volt,kis híján kórházba kerültem. Sajnos egy percét se élveztem. Azon túl,hogy se ezt,se a finoman szólva sem túl kellemes szuleselmenyt sem szívesen élnem újra, ha kórházba kerülnek nem tudnánk megoldani a kislányunk felügyeletét

A férjem sokat utazik munka miatt.

Nemhogy randi kettesben felejtős,de egy fogorvosi időpont logisztika. Vannak ugyan babysitterrek,de én két megbízhatatlan után azt mondtam,feladom. Így is alig van környéken,nem nagyvarosban lakom.

Sorolhatnám még a terhesség ,szulesg,gyermekagy és a segítség teljes hiánya nyomorait,de izelotnek elég ennyi.

Anyagiak. Még egy gyerek szobát nem tudnánk varázsolni,de talán nagyobb baj,hogy így sem sokszor tudunk félretenni. Megvan minden alap dolog,de hogy pl hogyan fogjuk az előbb utóbb felújításra szoruló tetőre összehozni a pénzt,rejtély. Ha lerobban a mosógép és újat kell venni,veszünk,de utána megint hónapok munkája félretenni azt a penzt. Nyaralni nyáron voltunk,de előtte öt évig nem,most egy darabig megint nem tudunk. Én pedig amennyire lehet élményeket akarok adni a ,gyereknek. Azon túl,hogy nem bízok sem az állami oktatásban,sem az allami egészségügyben,így nem árt,ha magantanarokra és magán dokira is lesz pénz.

Két gyereket taboroztatni,oltoztetni,iskolaztatni,felnevelni nem kis pénz. És lehet azt mondani,hogy ha egyetemre akar menni,teremtse elő,de kevés nagyobb orrbavágás van. Egyszerre tanulni és dolgozni rohadt megerőltető,és nem is tudsz úgy telejsiteni,míg melletted a legszebb éveiket élik a többiek. Nem ugyanaz koncertjegy miatt dolgozni,vagy kaja miatt.

Nincs nagyszülő. Nagyi szünet alatt sem. Betegség alatt sem. Sokszor hallom,hogy egy gyerek egy gyerek két gyerek nem két gyerek. Igaz lehet.

Ami miatt mégis vágyok rá:

Egyrészt a biológia az biológia az ösztönok pedig makacs dolgok. De azért vagyok több egy állatnál,hogy felelősen gondolkozzak. De attól meg vágyok rá. Imádom a kis szuszogását,a kis lényét,mindenét

Amennyire fárasztó annyi szeretetet is ad. Nem lehet szavakba elmondani.

Úgy érzem még egy gyerekkel lennénk teljesek.

Ami nem befolyásol:

Testvér kérdés. Nem testvér,hanem még egy gyerek

Kicsikent jó,sok gyerek szeretne,akinek van az jó esetben sokat bandazik együtt,sokat játszik,számíthat rá, mondom jó esetben,de tapasztalatom szerint minél idősebbek,felnőve meg főleg,a barátok az elsők,majd a saját család. Ami rendben is van,de általában a testvéri kapcsolat nem lesz több,mint egy ismerősi viszony. Nem ismerek egy olyat sem,persze ettől még biztos van!, aki úgy istneigazan számíthat a testvérére bármiben,akinek igazi támasza lenne ha szükség lenne rá,és már elmúlt harminc. Lesz a gyereknek családja,felnőtt kapcsolatai,"nem marad egyedül a világban,ha mi már nem leszünk".

Azt hiszem talán ennyi. Szóval bennem is nagyon ambivalens érzések vannak. Nem tudom még mi lesz. Korunknal fogva sok időnk nincs. A férjem is ugyanígy gondolkodik ahogy írtam.

2!

Valami több szervet érintő nyavalya. Szem, csontok, vese, máj, szemek. Plusz autizmus(?). Ha Németországban nem jöttek rá, az AI sem fog.

Azt is emberek programozták. Többet nem tud az AI sem!

Lett.

Hét év korkülönbséggel.

Lett.

Tartós beteg gyerek mellé. Őrült módon kockáztattunk, annyira akartam (én, a férjemet sokáig kellett győzködni), hogy legyen egy átlagos gyerekünk is, akivel átlagos problémákkal kell küzdenünk, nem kórházból kórházba járni meg fejlesztésről fejlesztésre.

Segítségünk sose volt, csak mi ketten.

Anyagilag nem álltunk rosszul.

De nem volt egyszerű. Míg a beteg gyerekünk egészséges terhességből született, a másodikkal többször kórházba kerültem...stb.

De így teljes az életünk. A férjemé is.

Traumatikus szülésélményem volt az első és iszonyat nehezen érkeztem meg az anya szerepbe egy letehetetlen baba mellett. Akkorát változott az életem, hogyha nem is depressziós lettem, de azért a határán voltam. Mellesleg iszonyatosan frusztrált, hogy az eredeti terv az volt, hogy nem megyek vissza dolgozni, csak a második gyerek után, amire vágyik a lelkem legmélye, de a tudatom és minden egyes porcikám borzasztóan ellenkezik. Aztán egyszercsak ez átfordult és úgy voltam vele, hogy most, vagy soha. Első próbálkozásra összejött. :D Pánik, szakember, feldolgozás, elfogadás, merőben más szülésélmény és most vagyok úgy vele, hogy van egy nyugis "megérkeztünk", teljesek vagyunk érzésem. Nagyon nagyon jó érzés azzal együtt, hogy hatványozottan nehezebb az élet most. :)

Borzasztó sok bizonytalanság volt bennem a második előtt. Most teljes bizonyossággal ki tudom jelenteni, hogy én ezt soha, semmilyen körülmények között nem csinálom újra és ezt nagyon könnyű lélekkel, mély nyugalommal tudom kijelenteni. Első gyerek után ez még nem így volt.