Van aki veri a gyerekét?

Van akinek nem elég ennyi.

Ha mindent megenged egy szülő a gyerekênek, akkor az előbb fogja pofán verni a gyerekedet. Miért kéne elviselnie a párjától, te szerencsétlen?

#21 Ez nem igaz. Az én családomban is az a gyerek verekszik, akit otthon nevelő jelleggel elpicsáznak. Amikor egy négy éves a kézfejét emeli az előtte ülő gyerekre, az egyértelműen megmutatja, hogy otthonról hozott minta alapján csinálja, mert magától nem vesz fel ilyen testtartást egy óvodás.

Amúgy meg az, hogy nem verem, nem azt jelenti, hogy nem nevelem, pont az ellenkezője, nem tudok le mindent egy pofonnal, az a legegyszerűbb megoldás.

"Itt a túltolt, kezelhetetlen hisztiről van szó, észlények"

Ha kezdettől fogva a 18-as válasznak megfelelő módon neveled a gyerekedet, akkor ilyen fajta hiszti egyáltalán nincs. A hisztis gyerek azért hisztizik, mert azt szokta meg, hogy csak erre figyelnek fel a környezetében lévő felnőttek. A hisztizés egy kellemetlen és kimerítő dolog a gyereknek is, nem fogja csak úgy jókedvében csinálni, ha más alternatívát is ismer. Ha egy gyerek már egész korán megtanulja, hogy másképp is lehet kommunikálni és megszokja, hogy meghallgatják és figyelembe veszik őt a felnőttek, akkor nem fog hisztizni.

22

Nálatok lehet, van ilyen is. A pofon nem a legegyszerűbb megoldás, hanem a végső, amikor már semmi más nem használ.

23

Vannak rossz természetű gyerekek,akiknek nem használnak a módszereied.

25#

nem a gyerek rossz természetû, hanem te érzed magad eszköztelennek

26

De a gyerek rossz természetû. Egy idő utân meg érthetően minden eszköz elfogy a szülő kezéből.

22es, már hogy lenne otthonról hozott minta?? Úgy utálom az ilyen egysíkúakat. Képzeld az enyém a verekedős gyerek, és még nem ütöttem meg, de sokszor közel voltam hozzá. A max, hogy erősen szorítom a karját. Na ezt senkivel nem csinálja, ellenben bölcsi óta verekszik, csap-rúg-harap, ha ideges. Előtte 1,5 évesen a fejét verte a falba hiszti közben. Gondolod tőlem látta? Vagy valakitől??? A gyerekeknek vannak önálló ötleteik, megmozdulásaik, nem a szülőt vagy a környezetüket tükrözik! Nagyritkán akadhat hasonlóság(leginkább szókincsben, de abban sem feltétlen), de amúgy nem jellemző.

Engem pl vertek(csak atyai pofonok, nem egész életemben három, hanem amikor úgy ítélték meg, kézrácsapás, pofon, elverések, odacsapások..), ezért nem verem a gyereket, de nagyon határon mozgok már, a gyerek meg verekedős. Néha azon gondolkozom, ha elvertem volna egyszer, akár csak egy pofonnal, leesne neki, hogy húzza meg magát(mint amit belőlem váltott ki a verés), mert a többiek erősek és egyszer megszívja(ő kis gyenge), de szerintem abból sem tanulna.

Van ismerős, aki néha csap a gyerekre, mert "rossz", több is, van, ahol tökre nem is rossz a gyerek(legalább az én idegeimet nem borzolja), és nem verekedős, van, ahol engem is kiakaszt a gyerek, és nem segít rajta, ha seggére/szájára csapnak, ő verekedős is.

A gyerek természete nem függ a szülők nevelésétől, random gyereket kapunk, akinek a viselkedése a stressztűrésétől függ. Olyan családot is ismerek, ahol a szülők nem káromkodnak, a gyerek meg mint a kocsis, borzalmas. Egyszer hallja, és berögzül neki, mint stresszlevezetési forma. Van, aki a szájában érzi az idegességet és az segít, más a kezében, az én gyerekem leginkább a lábában, ő rugdosódó. Bele is rúg dolgokba, ha feszült, elhiheted, hoyg az életben nem rúgtam bele semmibe, az én lábam lusta, nekem inkább a kezemben van az ideg, babrálok/ökölbe szorítom.

Közöm nincs a gyerek viselkedéséhez ezekben az esetekben, van, amit átvett tőlem, én is látom, pl a "nyögést", amit idegességemben szoktam, de a többi nem én vagyok. Az ilyen nagyokos anyukákból bőven kijutott oviban, "biztos otthon látta", már az említésétől felmegy bennem a pumpa, olyan felháborító a támadó tudatlanság.