Szerintetek mennyire normális hogy egyesek így gondolkodnak?

"Azonban ennek az ára pár megnyomorított ember"

Nem, nem azért nyomorodtak meg, mert nem tervezett gyerekük lett. A rendszer hibája, amit meg kell változtatni!(illetve már sokat változott, hiszen ez régi történet!)..

Nem volt olyan háló, ami megfogta volna őket, viccelsz, hát nagyszülőről van szó, és te is anya vagy, abban az időben semmi nem volt, háború talán, amiről még nekem is meséltek a nagyszüleim.. Pokol volt.

Azért a rendszerváltás óta sokat változott a világ, az utóbbi 10 évben meg mégtöbbet/gyorsabban! Manapság nem történnek ilyenek, megkeresik/megtalálják az örökbeadó alapítványokat, pont azért, hogy ne történhessen ilyesmi. Sajnos sok helyen még mindig kevés az információ, de ez változik.

Ők nem a te(vagy anyukád) születésed miatt mentek tönkre, hanem a sok rossz döntésük(hibás genetikájuk, pszichés problémáik, rossz rendszerbe tartozás miatt). Ez nélküled is így végződhetett volna. Manapság nem szégyen segítséget kérni, és van is, aki segít, nem úgy, mint 30-40 éve a rendszerváltás előtt/körül!

Nem a nem kívánt gyerek tehet erről sosem, nem vagy felelős azért, mert mások élete ilyen irányt vett!

Az örökbe pont hun millió "tündérmese"-átlagos történet van, mert ez a valóság. A legtöbb ilyen jól végződik a MAI világban. Ebben már bizonyos szempontból könnyebb "kilógni" a rendszerből, elfogadóbb közegben élünk(bár néha hajmeresztő dolgok vannak, de már kikopott az a fogalom, hogy "zabigyerek" meg "fattyú" meg ilyenek)

És azért érdekel, amiért van igazságszolgáltatás is, és nem családok meg ismerősök torolják meg önbíráskodás címen a dolgok, a társadalmat együtt kell tartani, mert együtt több dolgot el lehet érni, mint egyedül! Minden ember élete érték, az életet pedig védeni kell(amíg nincs a társadalom jelentős kárára, de ezt már csak magam miatt teszem hozzá) Emberek vagyunk, foglalkozunk egymással! Amiért a random koldusnak is segítek, vagy más kocsiját viszem fel a lépcsőn, vagy felsegítem, aki elesett, vagy segítek, ha vernek valakit, vagy ilyesmi. Emberek vagyunk, segítünk, pláne annak, aki rászorul(mint az anya, és mint a magzat).

Ismeretlenül is megbotránkoztatnak, felkavarnak a hírek. Gondolom téged is, te sem szrsz le mindenkit magad körül, nem? Mert ezek nem távoli földrész idegen kultúrájában történnek(bár sokszor az is felkavar), hanem itt, a szomszéd utcában, a közeli városban, a mi társadalmunkban, amihez nekem is közöm van, én is a része vagyok, te is része vagy. Ha annyira el akarsz szigetelődni, hogy minden döntésed csak rád tartozzon, vonulj remetének egy lakatlan szigetre. A valóság az, hogy minden döntésünk másokra is hatással van egy bizonyos közegen belül, ezt pedig tanítani kéne az iskolákban.. Tudod hány emberre van hatással, ha két hónapot késel a villanyszámlával?

Mióta gyerekem van, jobban érdekel, olyan világot teremtünk, alkotunk, amiben érdemes felnőni. Ahol az élet érték, az emberek rendesek egymással, és segítenek egymásnak! Mindenkinek!

Hát nem tudom azt miből szűrted le, hogy én remeteségbe burkolózok, és nem érdekel a világ sorsa.

Ez a történet nem olyan régi, anyám 68-as születésű, én 86-os. Bőven nem volt háború, és ez egy jómódú család volt. Egyébként apám is jómódú családból származik, minden szereplő tanult ember. A megerőszakolt nagyanyám vörös diplomával végzett, kb mint ma a köztársasági ösztöndíj, még úgy is, hogy ivott rendesen. Szóval nem valami utolsó lepukkant putri, 60-as IQ-jú emberekkel.

És de, azért siklott ki az élete, mert a nemi erőszakból fogant gyerekét megszülte, és otthagyta a kórházban. Sosem tudta feldolgozni. Anyám élete meg azért siklott ki, mert állami gondozott volt.

Nyilván nekem nincs mit okoljak magamban, én valóban nem tehetek minderről.

Azért mert közben van egy csomó pozitív történet is, még van egy csomó negatív is, csak ugye azokat ki teszi ki a kirakatba? Melyik alapítvány nézi meg, hogy az örökbeadó 40 év múlva milyen életet él?

És a kérdés, amire most itt válaszolunk arról szól, hogy hogy lehet valaki annyira érzéketlen, hogy jogot formáljon az abba való beleszólásra, hogy egy megerőszakolt nőnek meg kell tartani/megszülni és örökbe adni a gyerekét? Senkinek nincs ehhez joga, sem ítéletet alkotni, hiszen azt ő tudja, hogy hogy tud ebből felállni, továbblépni. Ha neki úgy könnyebb, adja örökbe, ha úgy könnyebb, vezesse el. Mindenki más meg foglalkozzon a saját dolgával. Az én esetem rosszul végződött a megerőszakolt anya és a "megmentett" magzat szempontjából is. És nem az anya döntött, hanem a családja.

89 a rendszerváltás éve, és még kellett neki idő a kilencvenes évek végéig, amíg rendesen átálltak a dolgok:)

68 rettenetesen régen volt, ezek szerint hasonló korúak vagyunk. Az én anyám volt úttörő, és a fiatalkorából rettenetesen sokmindent mesélt. Nem volt olyan régen, mint a nagyszüleimnél a 40-50es években(ők is meséltek), de van rendesen rálátásom. Emberi jogok(nők- gyerekek) kb nulla, és hiába hozták be a gyerekveréses törvényt, senkit sem érdekelt. Jó tíz évnek kellett eltelnie, hogy valamennyire kezdjék komolyan venni a nők- gyerekek értékét, de még úgy sem volt az igazi. Most 2022 van, NAGYON régen voltak azok az idők, ráadásul ebben a mostani korban, az internet-információ korában szinte 3x olyan gyorsan haladnak a dolgok, ezért kaphattak teret a melegek, az egyszülős családok, metoo meg mindenféle:) Évente 5 olyan esemény van, mint a rendszerváltás utáni években, és 1000x elterjedtebbek a hírek, nézetek, gyorsabban söpörnek át a társadalmon, okozva változásokat.

Én elképesztően szomorúnak és aggasztónak találom, hogy egyesek képesek úgy gondolkodni, hogy ha már egy ilyen tragédia történt valakivel, még azon felül is viselje a következményeit. Ezt a kérdéskört nem lehet letudni annyival, hogy “sokan várnak babára”, senki nem fogja utólag kárpótolni, például azért, mert hónapokra kiesik a munkájából, vagy mert a szülés miatt életre szóló szövődményei lesznek (végbél repedéstől kezdve inkontinencián keresztül méhsüllyedésig). Nem fogja vigasztalni majd a gondolat, hogy egy vadidegen gyerektelen pár esetleg boldog lesz, amikor majd kiveti a társadalom. Mert a társadalom jelenleg nem bánik túl empatikusan az egyedülálló terhes nőkkel, ez egy stigma. Aztán majd később meg azért lehet magyarázkodni, hogy hol a gyerek, milyen anya az ilyen, aki a sajátját eldobja. Én pont azt gondolom, hogy az a lelketlen, a gonosz, aki egy ilyen szituációt rákényszerít egy másik embertársára, valakire, akiről már nem kell jogi vagy erkölcsi vitát folytatni, hogy ember-e már vagy sem.

Partizánnak van erről egy közgyűlése. Ott 2 nő kardoskodott amellett, hogy mindenképpen ki kell hordani. Mindamellett, hogy ránézésre mind2 nő olyan volt, akit egyáltalán nem fenyeget az a veszély, hogy valaha bárki is erőszakot fog elkövetni rajtuk, az kifejezetten bicskanyitogató pillanat volt, mikor az egyik odabökte, hogy ez Isten ajándéka. Miközben mindeddig úgy tudtam, hogy vallásszabadság van, és nem értem mi közöm ahhoz, hogy Csülkös Gizi esténként kihez imádkozik.

Arról amúgy érdekes lenne egy felmérés, hogy mennyien fogadnák örökbe egy erőszaktevő gyerekét. Tudom mennyien várnak babára, ismerem a rendszert, és ha jól tudom, ilyen kérdés nincsen mikor a leendő szülők kitöltik, hogy milyen gyerek érdekli őket.

Szerintem ha ez ismert egy gyerekről, akkor az kb annyira drasztikusan csökkentheti az esélyeit, mint pl egy súlyos betegség.

A másik oldal meg, hogy egy gyereknek mekkora iszonyatos teher együtt élni ezzel a ténnyel. Nem is az, hogy nem kívánt gyerek, hanem konkrétan erőszakról fogant, az apja nem ismert, de jobb is, mert valami utolsó alja féreg. Ha az anya szempontjait ki is hagyjuk, ez akkor is egy szörnyű sorsnak hangzik. Szerintem aki egy ilyen gyereket erőszakkal, törvénnyel megszülesztene, az hihetetlen kegyetlen, és fogalma sincs a lélektanról. Annak a gyereknek büntetés lesz az élete.