Gáz, hogy így gondolkodom, vagy normális, egy gyerek és ennyi is marad?

Én is megértelek, jelenleg úgy érezem, hogy én is csak egyet akarok. Ha kislány lesz, akkor nagyon nem valószínű, hogy próbálkozunk majd másikkal, ha fiú, akkor talán, mert nagyon szeretnék legalább 1 kislányt. Az okaim kb ugyanazok, mint neked. Anyagilag megtehetnénk, bár külön szobájuk nem lenne, csak ha mi kiköltöznénk a nappaliba, azt meg nem akarom. Én is túl önző vagyok. Úgy érzem 1 mellett jutna időm mindenre, a férjemre, a háztartásra, a gyerekkel minőségileg foglalkozni, programokra, sportra, vinni, tanulni vele, beszélgetni vele. Sok családban atz látom, hogy egyáltalán nincs is idő beszélgetni a gyerekkel, mert ide-oda kell rohángálni, szalad a ház. A plussz pénzből nyarlni fogunk, engem pl siznte sehova nem vittek a süzleim míg gyerek voltam, a tenger először 20 évesen láttam, külföldön se voltam felnőtt koromig, ami gáz. Ráadásul, ez is, amit mondtál, nekem van tesóm, de nem jó a kapcsolatunk, gyerekkorunkban se volt jó. Egy szobában voltunk, mindig veszekedtünk, ő sokkal több mindent kapott mint én, mindig irigykedtem rá, neki volt bicikli, karate, különóra, nekem nem volt semmi, mert csendes voltam és nem harcoltam ki magamnak, neki meg nagypofája volt és van ma is(Többre is vitte, mint én). Felnőttként sose beszélgetünk, néha jönnek ők is ebédelni a szüleimhez, szinet csak köszönünk meg esetleg egy hogy vagy... Szóval egyáltalán nem érzem úgy, hogy nélküle olyan szörnyű lett volna. A férjem egyke, neki meg teljesen jó volt egyedül, az övé volt minden figyelem. Sokkal több törődést és szeretetet kapott, mint én, sokkal jobb is a kapcsolata az anyjval.

Szóval, mindent összevetve, én is egyet szeretnék, csak legyen lány... Mert ha nem, akkor megrizikózom, hogy 2 fiam lesz:))