Gáz, hogy így gondolkodom, vagy normális, egy gyerek és ennyi is marad?

Ha nem akartok többet, ne legyen, de van néhány mondat, amivel nagyon nem értek egyet.

"Szeretnék a plusz pénzt (amit a többedik gyerek nem visz el) közösen elutazgatni vagy félretenni." Mi is utazgatunk, egynél több gyerek mellett is.

"Én semmi értelmét nem látom a kettő vagy több gyereknek." Egynek mi értelmét láttad?

"Pusztán az, hogy testvére legyen nekem semmit nem mond."

"Sok olyan testvérpárt ismerek, akiknek semmit nem jelent a tesó, köztük férjem és én is ilyenek vagyunk sajnos. "

Elég szánnivaló emberek lehettek, ha ez tényleg így van!

Mint írtam, a ti döntésetek, senkinek nincs beleszólása, de a gondolkodásmódos elég "érdekes".

12-es vagyok.

"Nekem a környezetemből látott tapasztalatok is segítettek ebben a döntésben. Azt vettem észre, hogy dupla gyerek vagy x-szer annyi gyerek, nem dupla, vagy x-szer annyi boldogság."

Gyere el hozzánk, hogy végre láss ellenpéldát is!

" Sőt, több munka, idő, energia, pénz. Én alig tudok olyan családot, ahol többen vannak sés mindenki boldog és elégedett,"

Ld. az előző megjegyzést

"ellenben az egy gyerekes családoknál azt látom, hogy a szülők jobban tudnak egymásra és a gyerekre is figyelni. "

Vagy éppen ül mindenki a saját szobájában a saját TV-je, gépe előtt.

"Kiegyensúlyozotabbnak látom őket. "

Hány akár 1, akár többgyerekes család életébe látsz bele?

"Ráadásul ahol sokan vann, mást sem hallok, hogy folyton valaki beteg, csak a gyógyszertárba rohangálnak."

Nyilván több ember több esetben lehet beteg, de ez sem igaz, a lányom pl. kiscsoportos korában 2 napot hiányzott, pedig nem volt bölcsis! Kamasz fiaim évek óta nem hiányoznak a suliból betegség miatt.

Ha egyet akarsz, akkor vigyázzatok, hogy be ne csusszon, mert akkor vagy el kell vetetni, ami szörnyű mind nektek, mind szegény kicsi életnek, vagy megtartod és utána erősen kiütközik, hogy nem akart gyerek, persze közben lehet megváltoztok és minden oké lesz több gyerekkel, de azért nem érdemes kockáztatni.

Az hülyeség, hogy teljesen valaki más példáiból szűri le, hogy ő hogy tervezi. Közrejátszhat az is, de ez legyen tényleg saját döntés. Lehet valaki olyan környezetben él, hogy van körülötte egy csomó boldog nagycsaládos pár, csak ezért bevállalják, aztán meg nekik nem működik. Vagy épp fordítva.

Abból se lehet teljes következtetést levonni, hogy neked milyen volt gyerekkorodban: jó vagy rossz testvérek voltatok. Ha akartok többet, de ti rossz testvérek voltatok, nem szabad, hogy ez gátoljon benneteket. Bíznotok kell abban, hogy jó testvérek lesznek.

Nekem két édestesvérem van és van egy féltesóm, akivel még egy házban nevelkedtünk fel. A féltesóm a legjobb testvérem, de ő nem lett volna, ha anyámék nem válnak el. A másik két tesómmal gyerekkorunkban jót eljátszottunk pár éves korunkban, nővéremmel nem sokáig, öcsémmel olyan 10-12 éves koromig. Akkor jött a húgom. Ma sajnos nem vagyunk jó testvérek, nem tartjuk a kapcsolatot felnőttként, csak a húgommal. De én nem ez alapján döntöttem úgy, hogy legyen vagy ne legyen több gyerekem.

Mi kettőt terveztünk, mert érezzük, hogy anyagilag, fizikailag, lelkileg, idegileg elég. Már meg is van a kettő. Mindent elkövetünk, hogy ne csússzon be a 3. Az idegi részétől félek csak. Ez a legmérvadóbb. Hogy te idegileg mennyit bírnál. Minden mást meg lehet oldani. Az anyagiakat is, mert akkor összébb húzod a gatyaszárat, a helyet is.

De megírtad magad is, hogy idegileg elég nektek 1. Ha valaki kötözködik, mondjátok, hogy idegileg elég egy. Ha azt mondjátok, hogy anyagilag elég egy, akkor rögtön jönnek azzal, hogy hát, ahol elfér egy, ott kettő is. Ha azt mondod, idegileg nem bírsz többet, azzal nem szoktak kötözködni.

Nálunk is jött mindig a kérdés, de mi mondtuk, hogy kicsit több, mint két évet akarunk a kettő között, mert két picikével kiakadtam volna-nincs segítségem, külföldön lakunk.

Nem az egy gyerek miatt, hanem a kommentjeid miatt egy hihetetlenul onzo es egocentrikus embernek tunsz, szerintem is boven eleg neked az egy, plane ha o is azert kellett, hogy a sajat tulajdonsagaitokat lassatok viszont valakiben..

Az erveid pedig suletlensegek, az h nem boldogabb, meg n,em kiegyensulyozott, es mindig beteges ez eleg szegenyes gondolkodasmodot tukroz. En szanlak, de nem az egy gyerek, hanem a szemelyiseged miatt. Te is szanhatsz engem batran;)

Konditerem vs. 2. gyerek:D

Ez tényleg nem kérdéses, mi a fontosabb:)

Egyáltalán nem gáz, hogy így gondolkodsz, sőt, dicséretes önismeretre vall. Az sokkal nagyobb gáz, amikor valaki szüli halomra a gyerekeket, mert az mekkora buli, meg neki a család milyen fontos, csak amikor megvan a harmadik is, akkor mindkét szülő szó szerint menekül otthonról, mert nekik is szükségük van kikapcsolódásra. A fészbúkon meg osztják a „mi vagyunk a szép és tökéletes háromgyerekes család” hányingerig giccses műmosolyos fotókat. A gyerekeik már most érzelmi sérültek, mert sem a szüleiktől, sem egymástól nem kapják meg, amire szükségük lenne, de nyilván ez a követendő családmodell.

Aki tudja, hogy neki egy gyerek bőven elég érzelmileg és anyagilag egyaránt, az önző és egocentrikus? Miért, aki meg nagy családra vágyik, és megteremti a maga módján, az a társadalmat akarja boldogabbá tenni a maga önfeláldozása árán? Egy nagy túrót! Sokszor a saját elhibázott elképzelései miatt kell a két-három-négy-öt stb, gyerekének nélkülözni anyagi és érzelmi téren egyaránt. Mi az önzés, ha nem ez? (Félreértés ne essék, nem minden nagycsaládos ilyen, de sajnos van épp elég.)

Mindenki annyi gyereket szüljön, amennyinek a felelősségteljes gondozására és eltartására képesnek érzi magát és a házastársát.

És aki a saját meggyőződését akarja ráerőltetni valaki másra, az pont ugyanolyan egocentrikus, mint aki a kényelmet választja a sok gyerek helyett.