Normális ahogy gondolkodom?

Én 22 hetes vagyok. Szerintem mindenki így gondolja, ahogy te, max nem mondja ki. Hiszen feladunk egy csomó mindent a babáért cserébe. Valamit valamiért. Nekem is hiányoznak a bulik, de akkor arra gondolok, hogy majd ha nagyobbacska lesz a baba, úgyis lehet menni. Bár valószínű, akkor már nem lesz kedvem :)

Ez az élet rendje! Ezektől a gondolatoktól még jó anyák leszünk :)

Minden jót!!

Szerintem normális. Nekem is jutottak ilyenek eszembe annak idején. Ez mind azért van szerintem mert így készülsz fel lelkiekben az anyaságra meg mindenre. Igen lehet hogy kicsit tervezettebb kell hogy legyen az életed, de amikor a pici majd rád mosolyog és látod ahogy fejlődik eszedbe sem fog jutni ilyen, vagy ha mégis azonnal elfelejted egy pillanat alatt.

Ha meg lesz esetleg segítséged, nagymama stb. akkor meg még könnyebb dolgod lesz. Nekem nem volt.

Alkalomadtán tud a kicsire vigyázni és akkor ti is el tudtok valahova menni a pároddal kettesben.

Kicsit tervezni kell mindent, meg kötöttebb az ember élete, de amit egy gyermek ad, megéri mindez.

Aztán meg olyan hamar felnő a gyermek, hogy észre sem veszed. Utána meg majd de jó lenne ha itthon lenne egy kicsit.

Meg még annyit szeretnék hozzátenni, hogy igazán szerintem csak akkor fogja fel egy nő, hogy mi is vár rá mikor a pocijában van a baba. Addig is el tudja képzelni, de igazán csak akkor tudja felfogni, szerintem.

Ez teljesen normális dolog. Pláne a fiataloknál. Én 9 hónapig végig azon agyaltam, hogy na többet én már nem alszom ennyit, meg satöbbi. Aztán amióta szültem, sokszor azon kapom magam, hogy szombaton eszembe jut, hogy na, minenki bulizik, fene a pofájukat, én meg nem. De ez teljesen normális dolog. Amúgy azért bulizni el lehet néha néha lógni, ha van egy nagyi, vagy egy megértő és empatikus férj :) Én is szoktam néha.

9 hónapos kisfiú anyukája