A párom nem hajlandó elhozni a bölcsiből a gyereket, valóban ez az én kötelességem?
A város közepén lakunk. A város egyik végében dolgozok, párom a másik végében, ott ahol van a bölcsi is, onnan 10 percre.
Reggel 6.15 kor indulok a gyerekkel, 6.50 érünk oda, aztán én felszállok a villamosra majd 35 percet utazok ahol a munkahelyem van. 2 ig dolgozok, mert amúgy 4.20 ig lenne a munkaidőm 8 órába és nem érnék oda a gyerekért.
Munka után vagy a gyerekkel, vagy még előtte bevásárlok utána jövök haza főzök, 4 körül ér haza a párom is.
Tavaly február óta hordom bölcsibe, a páromnak ugyanott kell leszállnia a villamosról ahol a gyerek van, onnan 10 perc gyalog a munkahelye.
Na már most, hogy ne kelljen gyalogolnia, vett egy biciklit és azzal jár.
Fél 4 ig dolgozik amúgy.
Kértem már párszor hogy segítsen már, néha hozza el, vagy vigye el reggel, mert már nekem ez az utazás nagyon sok fárasztó. És ő van felháborodova hogy mégis hogy tudná ő elhozni, meg nekem van 2 ig munkaidőm.
Volt egy idő amikor villamossal járt, akkor sem hozta soha el, inkább kocsival hozatta haza magát. Pedig a cég állja a bérletet..
Most tényleg az én dolgom kizárólag ez a feladat?
Soha egyszer sem hozta / vitte eddig még. Bölcsibe se látták egyszer sem még. Mintha nem is létezne.
De nem is vásárol nem főz.
Letudja a napot és fekszik.
Néha segít itthon, de ennyi.
Olyan jó lenne néha csak célirányosan elmenni dolgozni és hazajönni.
De nem tudom megtenni, és belém próbálja súlykolni, hogy ő ezt nem tudja megoldani mivel bicajjal jár, és én vagyok 6 órába.
Nem csak a tiéd lenne..
Akarta ő is a gyereket? Játszik /foglalkozik vele? Mivel indokolja hogy nem segít semmit? Előtte is ilyen volt?
Mit csinál ha hazamegy? Mi a munkátok?
Hol találjátok ezeket a szerencsecsomagokat? Nem akarom elhinni, hogy ez a pasi gyerek előtt normálisan viselkedett és besegetített a házimunkába/bevásárlásba!
Hogy a kérdésre is válaszoljak: nem csak a te kötelességed lenne, hanem az övé is. Normális háztartásokban ez úgy működik, hogy az viszi meg megy a gyerekét aki közelebb van/jobban ráér.
Nálunk 90%-ban én hordtam a kisfiúnkat, iskolába is. Igazából időbeosztásban nekem volt megfelelőbb. Persze amikor a tanárnénivel beszélni kellett, akkor volt, hogy én is kelletlen voltam, miért nem a feleségem van ott, de igazából már az is nagy kincs, hogy ott lehettem és vihettem, hozhattam!
Most, hogy a háború miatt eljöttünk abból az országból, már minden apró dolog felértékelődött, még az iskolába vezető út is. Addig is időt töltöttünk együtt, most meg ez is úgy néz ki megváltozik, mert a páromnak lesz ideje vinni és hozni. Másodikban nem merjük engedni egyedül még, meg hát új és ismeretlen minden.
Kicsit elkanyarodtam, szóval nem, nyilván nem csak a te felelősséged. Ha egyébként játszik a gyermekkel meg minden, akkor nem lehet, hogy nem akar ott valakivel találkozni, vagy valami hasonló banális oka van ennek?
Tehát igazából van 2 gyereked. Érdemes volt egy ilyen pasassal gyereket vállalni, főleg ha előtte is láttad, hogy semmit sem fog csinálni.
Szerintem világos, hogy az lenne a normális, ha a férjed felnőttként, szülőként viselkedne és kivenné a részét a felnőtt élet velejáróiból, amibe -tetszik vagy sem -a házimunka és a gyerek ellátása is beletartozik. Ha ezekhez nem fűlik a foga valakinek, akkor húzzon gumit és fogadjon fel házvezetőt.
Na hát elolvasva ezt a kisregényt, itt nem a gyerek bölcsibe vivésével van a gond, azt hiszem....
,,Letudja a napot és fekszik."
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!