Mit tegyek, ha a lányom most készül elszúrni az életét?

Számomra meg az az elszomorító, hogy ilyen helyzetben automatikusan a szülő van lehordva, ha nem kíván, esetlegesen nem is tud plusz terhet a nyakába venni. Az hirtelen mellékes lesz ilyenkor, hogy egyébként ők már felneveltek 2 gyermeket tisztességesen, (ami nyilván nem kevés erőfeszítés és melót igényelt), mert hát ha ez a felnőtt gyerek, aki láthatóan semennyire nincsen képben az élettel, egyedül akar meghozni egy olyan döntést, ami vastagon kihat az ő életükre is, akkor nekik ehhez jó pofát kellene vágni, ha nem teszik, akkor meg megy az ujjal mutogatás. Nem mindenki tudja megengedni magának például anyagilag sem azt, hogy plusz 1 vagy 2 főt hónapokon át pénzeljen, ahogy nem is mindenkinek alkalmas a háza/lakása arra, hogy újabb két főt beköltöztessen oda. Nem utolsó sorban pedig igen, hadd ne legyenek már hibáztatva, ha a saját megszokott, kialakított életüket sem szeretnék sutba dobni, mert a gyereknek olyan kedve van. Mindkét szülő dolgozik, biztos rendkívül kipihentek lesznek, ha például az egész éjszakát végig üvölti majd az újszülött a mellettük levő szobában. Én például nem tudom otthonosan érezni magam, ha állandóan van ott egy kvázi idegen. Senkit nem lehet belekényszeríteni egy ilyen helyzetbe, tetszik, nem teszik. Vagy a drága gyermek belekényszerítheti a szüleit abba, hogy felforgassa fenekestül az életüket, fordítva a szülőnek már nincs joga azt mondani, hogy köszi, de ebből nem kérünk? Értem.

A kérdező eddigi leírásából nem éppen az jön le, hogy egy értelmes és felelősségteljes lányról lenne szó, hisz még azzal sincs tisztában, hogy terhesen nem fog tudni dolgozni, mert kvázi sehol nem alkalmaznák. Semmi tervük nincs, hogy mégis miből, hol, hogyan fognak egy gyereket eltartani, azonkívül gondolom, hogy odaszülök anyámék nyakára, aztán majd lesz valahogy. A srác éppen kiesve az iskolapadból sem fog ám nagy összeget megkeresni. Azt is leírta, hogy nem gondolja, hogy majd nem őket fogják minden miatt abajgatni, hisz nyilván ismeri a saját lányát. Valahogy a felelőtlen leányzó és párja “felelőssége” el van felejtve, a szülők hibáztatása ellenben ügyesen megy. Tipikus.

"És én úgy gondolom az is felelősség, ha azt mondja, hogy anyukám, egyelőre nem tudok elköltözni, de minden hónapban leteszek a lakhatásunkért cserébe x összeget"

De figyelj már, egy 19 éves, nem dolgozó lány miből fog bármilyen összeget beadni, a 30 ezer forintos gyes+csp-ből? Az még a gyerek dolgaira sem lesz elég hosszútávon, ergo itt nem szimplán arról van szó, hogy az ember megengedi, hogy hazavigyen egy kisbabát a gyereke, hanem arról, hogy konkrétan vállalnia kell ennek az anyagi vonzatát is, hiszen az a 19 éves magát sem tudja eltartani, nemhogy a gyerekét. Végül úgyis a nagyszülőnek kell vennie a cuccokat a gyereknek, ő fogja fizetni a ráeső kaját és rezsit is.

Arról nem beszélve, hogy bölcsobe csak akkor veszik be a gyereket, ha anyuka visz munkáltatóit, na szerinted hova vesznek fel dolgozni egy kisgyerekes, végzettség nélküli 21-22 évest? Gyárba neg eladónak esetleg, ja, de ott meg 8-4-ig van munka, míg a bölcsőde és óvoda tart, akkor ki fog a gyerekekre vigyázni, míg négy anyuka este 10-ig, meg éjjel dolgozni, majd azt is a nagymama csinálja?

Én azt nem értem, kérdező, hogy veled ezt így közli a lányod, te meg csak itt hápogsz?

Elő kellett volna hozni a bőröndöt, hogy oké, akkor lehet költözni a pasijához vagy anyaottjonba.