Milyen esetben indokolt megütni egy gyereket?

A konnektorba nyúlós meg utcára kilépős esetek pont nem pofozást igényelnek. Elkapom a kezét és elviszem a konnektor közeléből, az utcán megfogom és visszarántom. Nagyobb ijedtség egy kicsi gyereknek azt látni, hogy az anyja/apja megrémült egy szituációtól, mint maga az ütés, jobban rögzül. Na meg, nem is érek semmit a veréssel ilyenkor.

Még nincs kamasz gyerekem, szóval nem tudom, hogy miket tudna csinálni. Magamból kiindulva, aki azért nem voltam olyan égbekiáltóan rossz kamasz, kb semmi olyan dolog nincs később sem, amiért a pofon, kézre csapás vagy fenekelés indokolt (de akár csak hasznos) lehetne. Kamaszkorban még inkább igaz, hogy a szülő frusztrációját vezeti le az ütés, és semmilyen nevelő célzata nincs, mert ott már a gyerek intellektuálisan is felfogja, hogy minek mi a következménye, ott már sokkal inkább lehet kommunikálni és tényleges, releváns következményekkel büntetni ha szükséges, mint egy 2-3 évest, és talán jobban meg is tanulja. Az ilyen bedrogozós, összeszarós anyánkba küldős szituációkat meg nem tudom elképzelni sem, de olyankor sem a pofon a megoldás, hanem a szaksegítség mondjuk. A kamasz gyerek is gyerek még, és igenis szüksége van a szüleire, ha drogozik és minősíthetetlenül viselkedik, akkor jobban is, mint azt gondolnád. Nem a pofozkodással fogod elérni, hogy jobb ember legyen belőle.

Szerintem semmilyen esetben nem helyes, ha valaki megüti a gyerekét. Viszont vannak olyan szituációk, amelyekben valamennyire megértem: ha a tizenéves tényleg extrémen viselkedik és valamiért pont elpattan a cérna az alapvetően normális szülőnél, ezért felpofozza. Vagy ha a kisgyerek megharapja a szülőt, az meg reflexből, tulajdonképp védekezésből ráüt a gyerek kezére, fenekére. (De mondom, nem tartom helyesnek, csak ugye senki nem viselkedik mindig helyesen.)

Azt is megértem, ha mondjuk a gyerek épp egy villával közelít a konnektor felé, ugye az ember abban a szituációban nem mérlegel, hanem próbálja megakadályozni, ha épp lefogni nem tudja a gyereket, akkor nyilván ráüt a kezére. De ez persze nem nevelési célzatú ütés, hanem vészhelyzetben baleset megakadályozása. Utána persze beszélni kell a gyerekkel, hogy miért nem szabad.

(Például én is gáncsoltam már el tanuló szakácsot, amikor az égő olajat vízzel akarta eloltani, mert nem reagált, amikor ráordítottam, hogy azt ne. Persze ott nagyobb gyerekről volt szó, meg nem is sajátról, de akkor is hasonló volt a szitu. Persze utána elnézést kértem, elmagyaráztam, majd kimentünk a kertbe egy serpenyő égő olajjal, és megmutattam neki, mi történt volna, ha bent a konyhában vizet öntött volna rá.)

MINDENKI TEGYE A SZÍVÉRE A KEZÉT!

ŐSZINTÉN!!!

Amikor egy váróban ülve, egy kisgyerek a földön fekve, visítva hisztizik az anyjának, nektek sosem volt még kedvetek odamenni, és felképelni a kis vakarcsot?

Egy gyerek megütése csak az eszköztelen szülők módszere.

Ha kamaszként hazaállít a fent leírtak szerint, akkor tudnám, hogy valamit nagyon-nagyon elcsesztem, mert ennek vannak előjelei korábbi életkorban, ami ha a szülő nyitottan és érzékenyen fordul a gyereke felé, akkor orvosolható. A verés meg pont hogy indikátor, a szülő-gyerek eltávolodásnak, a bizalomvesztésnek.

Az meg, hogy bizonyos nagyobb

gyerekek/felnőtt emberek csak az erőszakból értenek - ahogy itt elhangzott -, az azért van, mert mióta megszületett ebben él, ezt látja. Tehát extrém esetben ide is vezet a gyerek megverése. Hisz erőszak csak erőszakot szül.

Sok szülő csak az otthoni mintát viszi tovább és el se gondolkozik, hogy lehetne jobban is csinálni.

Én akkor, ha például nagyon komoly dolgot csinál, amit nem kéne.

Például kisebb testvért bánt durva szinten (vérzés, sebek), akkor adnék pofont. Szerintem ez eléggé komoly indok.

27

Saját magadnak mondasz ellent...

Kamasz gyerek esetén volt tizenakárhány év nevelés, ami ezek szerint nem működik.

De ilyen esetben is a prevenció ér többet mint a büntetés.

És ha már mindenképp akar valamit kipróbálni akkor biztonságosan tegye, ne valahol az árokparton legyen talaj részeg, hanem ahol látom.

Mert a testi épsége a fontos.

Le kell vele ülni, és tiltás helyett kiokosítani, hogy mi micsoda, mit tesz a testtel, és mit kell csinálni ha valaki túladagolja magát.

Engem is leültetett anyám, mondta, látod kislányom, így néz ki az alkohol mérgezés, ha a haverjaid esetleg annyit isznak, hogy magatehetlenek, ezt meg ezt kell csinálni, mikor hívj mentőt és neki mit mondj.

És azt is megmondta kerek perec, hogy igen, 4ből 3 nagyszülőd alkoholista volt, és mivel az addikcióra a genetikus hajlam örökletes, vigyázz magadra.

Éhgyomorra sose igyál, pasikkal versenyt se, és ne keverd a szeszt.

Ha valakit bedrogoznak, az így meg így néz ki, így vegyetek mintát, figyeljetek egymásra a buliban.

És érdekes mód tökre normális felnôtt lettem, sose volt ebből dráma, se titkolódzás.

Ellenben a szigorú szülőkkel felnőtt barátaim úgy voltak vele, hogy ígyis-úgyis el leszek verve, anya a legkisebb negatív érzelemre is fizikai erőszakkal reagál, tehát jobb titkolódzni, sunnyogni aztán lesz ami lesz. A szülők azt se tudták ki a gyerekük, hogy

hol van meg mit csinál...😒

És jegyzem meg halkan, a legtöbb tini aki nem egyszer-egyszer kísérletezésből, hanem rendszeresen csinál ilyet, az általában azért teszi mert a tiszta hétköznapi élete elviselhetetlen.

Szóval talán ne tedd pokolá az életét, és akkor nem fog módosult tudatállapotokba menekülni.🙃

Szerintem itt sok szülőt vertek gyerekként, és most itt összeszorított farpifával várják, hogy ők legyenek a pofon másik végén.

De egyébként nincs ám baj a fizikai fenyítéssel, teljesen normális az, hogy ti nézitek a fürtös totyogó babát, és azon gondolkoztok fel lehet-e már pofozni.

Hát tényleg gratulálok hozzátok meg a családi életetekhez.

/szarkazmus