Vállalnátok teljesen egyedül gyereket?

Nem értem, ha gondolom, a legjobbat akarod a gyerekednek, akkor miért nem vagy hajlandó pszichológushoz menni? Hogy jó anya legyél, ha ez a vágyad.

És egy gyerek nem lesz a társad. Ő egy szakasz az életedben, akit önállónak kell nevelned, aztán elengedni. Egy olyan világképet átadva, hogy a világban van jó is, rossz is, de bízzon magában, mert tud, képes változtatni. És nem a szüleit hibáztatva betonozza be magát az önsajnálatba, hogy neki se lehessen társa, meg kapaszkodik majd a gyerekébe, hogy ne legyen magányos.

Ha annyira szereted majd, akkor ez az első lépés, hogy rendbe tedd magad. Nemcsak az anyagiak meg a terhesvitamin a fontos vagy hogy ne cigizz. Ha tényleg mindent megtennél érte, akkor ezt sem lehet kimagyarázni.

Plusz amikor gyereke lesz az embernek, újraéli, milyen volt gyereknek lenni. És egy csomó mindent reflexből úgy csinál, mint a szülei, még akkor is ha elhatározta, hogy nem... de amikor mondjuk csak 2 órákat alszol már több hete, vagy fáj a fogad, ő meg aznap századszorra is tesztelni szeretné, hogy a konnektorba biztos nem szabad nyúlni, vagy mittudomén, akkor nem leszel hűdetudatos.

Ne a gyereked használd mélyvíz terápiának, hanem menj el. Én is jártam, jó dolog, jókat lehet sírni, kiadhatod a haragod is, meghallgatnak és megismered, kicsit kívülről tudod látni önmagad.