Vállalnátok gyereket úgy hogy egyedül nevelitek, apa meg "van valahol" (néha beugrik, anyagilag támogat)?

Nem.

Az anyagi támogatás meg addig tart, amíg apukának nem lesz új nője, az nőtől új gyereke(i). Utána örülhetsz, ha kötelező minimumot fizeti, vagy ha olyan típus, akkor elintézi, h papíron 0 ft legyen a jövedelme és ne kapjatok semmit.

Nem.

Ha előre tudom, hogy egyedül kell nevelnem a lányom, sosem vállaltam volna gyereket, mert borzalmasan idegtépő, nehéz egyedülállóként anyának lenni.

Igaz, mi szegények is vagyunk, ha anyagilag rendben volnánk (tudnék élelmiszert venni, télen fűteni, nincs nagy igényem, csak ez), akkor könnyebb lenne, de a lelki oldala még így is nehéz.

Én ma is csak azt vártam, mikor fektethetem le végre a lányom, mert a dackorszakban van épp és nincs senki aki felváltana, hogy legalább napi fél-1 órát pihenhessenek az idegeim.

Én mindig annyira család és gyerek centrikus voltam,hogy tudtam,ha nem tudnék egy családot "összehozni" akkor egyedül is vállalnék gyereket.Hogy milyen módon,megoldanám,de nekem legalább 1 gyerek KELL,mert soha nem tudnám az életem gyerek nélkül leélni.Szerencsére boldog családba született a lányom,így mégis ideálisabb,de azóta is fent tartom,hogy maximum 35 éves koromig vártam volna az "igazira" vagy lehet még addig se...le lehet pontozni,én így érzem.

A kérdésre válaszolván szerintem az is fontos mennyi idős a nő? Ha ez az utolsó esélye,hogy szüljön mert idősebb anyuka lenne,akkor nem kérdés hogy vállalnám,de nyilván nem a nyomorba.Ha fiatal akkor azért meggondolandó,

Ha hivatalos papírom van arról hogy apuka támogat,akkor igen,amennyiben annak a gyermeknek a fogantatása nem volt szándékos!

Ilyen embertől egyébként nem akarnék gyereket,de ha már "megesett",nem lennék képes ab-ra.

Akkor lehet "új nője" - ahogy valaki itt írta,biztosítva vagyok. Tudom a gyerektartást sokan kijátszák.