Ilyen körülmények között vállalnátok a babát? Egyedül mennyire vészes az anyaság?
Úgy néz ki, terhes vagyok (csináltam reggel 2 tesztet és most, este is egyet, mind pozitív). Viszont negyedéves egyetemista vagyok, még van ez az évem és a következő...
A baba apukájával nem vagyunk rendes kapcsolatban, mert én féltem az elköteleződéstől, úgy voltam vele, hogy felesleges egy párkapcsolatba belekezdeni, mikor úgyis vége lesz (ezt láttam a szüleimtől és a környezetemben, 15 éves korom óta menekülök mindenhonnan, ha érzem, hogy elkezdenek hozzám komolyabban ragaszkodni, legyen szó akár egy sima baráti kapcsolatról akár).
Viszont volt egy betegségem, ami után az orvosom közölte, hogy nagyon kevés esély van arra, hogy valaha természetes úton gyerekem legyen... Vagyis szószerint azt mondta, hogy erre semmi esélyt nem lát. Mégis sikerült ez a baba (védekezés mellett!) és nem tudom, hogy mit kéne tennem. Mivel 18 éves koromban közölték velem, hogy sosem lehet gyerekem kb., nem igazán éreztem azt a babák láttam, hogy "jaj de édes, nekem is kell ilyen". Elfogadtam és a tanulmányaimra koncentráltam, hogy majd akkor azzal leszek boldog.
Anyagi gondjaim nincsenek, szerencsére a családom támogat, van saját autóm, lakásom is. De nyilván nem így terveztem az életemet, hogy 22 évesen terhes leszek. A baba apukájával amúgy nagyon jó a kapcsolatunk, nem csak arról szól, hogy hetente párszor felkeressüka másikat... Mégis félek neki ezt elmondani, mert neki is konkrét tervei vannak az életben és az apaság nincs köztük.
Viszont egy esetleges abortusz csak rontana az esélyeimen, hogy később gyerekem lehessen (örökbeadni képtelen lennék).
De félek, hogy egy pici mellett nem tudnám ezt a szintet teljesíteni az egyetemen és akkor több évnyi tanulást és energiát, pénzt dobhatnék ki az ablakon.
Hasonloan voltam. Azt mondtak kb. alig van eselyem termeszetesen teherbe esni, ( tobb komoly nogyogyaszati gond, mutetek , kezelesek, hormonok szb. )
Megis terhes lettem, 30 on felul voltam. A gyerek apja nincs velunk, hebe- hoba latogatja ha ugy tartja kedve.
Annyiban " jobb " volt a helyzetem, hogy mar regen elvegztem a foiskolat.
Viszont nekem sem lakas , sem szuloi, sem anyagi tamogatas nem volt.
Megoldottam, es eletem ertelme a gyerekem, sosem csinalnam maskepp. Megha marha nehez is sokszor.
Életpárti vagyok, de ne haragudj, valahogy nem látom az átütő anyaságra vágyást a soraidból. Inkább azt látom, hogy MOST nem akarnád, de félsz, hogy később mi lesz, ha nem jössz össze, de akarnál gyereket. Az sem túl biztató, hogy az első bekezdésedben azt részletezed, hogy igazából bármiféle elköteleződésre alkalmatlan vagy... Márpedig egy gyerek nem más, mint egy életre szóló elköteleződés.
Én biztatnálak, hogy tartsd meg, de arra is, hogy tedd rendbe az életed, mert ez a hozzáállás messze nem az, ami a boldog anyasághoz fog vezetni. De egyben lehetőség is arra, hogy az életeden változtass és legyen hozzá motivációd.
Először azt tisztázd magadban, hogy egyáltalán valaha szeretnél-e gyereket. Ha igen, akkor már itt is van.
Szerintem nincs olyan, hogy tökéletes időpont a gyermekvállalásra (vagy nagyon ritka) Mindig van valami, hogy most miért nem alkalmas.
Még nincs munkád, nincs saját lakásod, saját autód, még nem fejezted be az egyetemet stb..
Az egyetemen passziváltathatod magad fél vagy egy évre.
(nem most rögtön, ha minden jól megy és nem leszel veszélyeztetett terhes, akkor terhesen is be tudsz járni)
Van segítséged, van hol laknotok, van saját autód. Biztos nehéz lesz, sosem könnyű, de meg lehet oldani
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!